A kétgyermekes anyuka úgy döntött, kiveszi lányait a hagyományos oktatásból, mivel szerinte az iskolai környezet leginkább egy börtönre hasonlít. Cassyanne Clark kivette az iskolából a 8 éves Bugot és a 9 éves Bunnyt, mivel nem ért egyet az osztálytermek struktúrájával, az előírt órákkal és a tananyaggal.
Megvannak a maga okai arra, hogy a gyermekeit miért akarja inkább otthon tanítani.
Clark elmondta, hogy a szülőknek sokféle oka lehet arra, amiért az otthoni oktatást választják. “Azt gondolom, hogy az iskola egy börtön. A gyerek 8 órát ül egy osztályteremben, ahol nem szabad a mellette ülőhöz szólnia, mielőtt megszólal, jelentkeznie kell, és gyakran a mosdóba sem engedik ki. Naponta alig egy órát tölthetnek odakint.”
Hozzátette: “Személy szerint úgy gondolom, a gyerek sokkal többet tanul az iskolán kívüli világban, mint azzal, hogy ül az osztályteremben és olyan tantárgyakat tanul, amiknek később soha nem veszi majd hasznát.”
Az alternatív oktatásra Clark havonta 400-500 fontot költ. Kiemelte, hogy a hetüket a maradandó emlékek megszerzésére fordítják, kezdve attól, hogy főzni tanulnak a nagymamájuktól, egészen addig, hogy úszóleckéket vesznek, időnként pedig belenéznek az iskolai munkafüzetbe.
Clark, aki egy szépségszalon tulajdonosa, szilárdan hisz abban, hogy ez a megközelítés a legjobb minőségű gyermekkort biztosítja lányainak. Hangsúlyozza az írás, az olvasás és a szociális készségek elsajátításának fontosságát, megjegyezve: “Nincs szükség ilyen sok időben az oktatásra. A szorzótáblán kívül minden másra ott a Google vagy a számológép.”
Sikeres vállalkozás tulajdonosa, pedig nincs hivatalos szakképesítése.
A videóban – ami közel félmilliós nézettséget szerzett – Clark megosztotta a filozófiáját is: “Hiszek a józan észben és abban, hogy nagyon fontos másoktól tanulni. Híve vagyok a tanulásnak és az olvasásnak, és remélem, hogy a lányaim is tovább viszik ezeket a szokásokat.” Azt is elmondta, hogy első kézből, közvetlen tapasztalatokat szerezni a világról – pl. utazások során – sokkal értékesebb, mint a tanteremben ücsörögni.
Elmondta, hogy szeretné a lányait képesítésekhez segíteni, és jövőbeni lehetőségként fontolgatja a magániskolát. “A lányaim látták, ahogyan az anyukájuk és a családjuk elképesztő vállalkozásokat hoz létre, miközben nem támaszkodnak senki másra” – mondta. “Egy érettségim sincs, mégis több nagyszerű vállalkozást hoztam létre, szóval ez azt mutatja, hogy erre nincs is szükség.”
“Míg élek és lélegzem, mindennap itt lehetek nekik, mert aztán egy nap már nem leszek.”
Az online közösség nagyrészt támogatta Clark döntését. Özönlöttek a kommentek, valaki azt írta: “Az iskola a legnagyobb kudarc! Itt nem tanulnak és nem tanítanak semmi hasznosat! Nagyon egyetértek!”
Ám volt, aki a fenntartását fejezte ki: “Tetszik ez az ötlet, de anyukám 25 évvel ezelőtt megengedte, hogy az érettségi után kimaradjak az iskolából, és azt kívánom, bárcsak arra bátorított volna, hogy maradjak.”
Clark álláspontja az otthoni oktatásról dicséreteket és kritikákat is kapott, felhívta a figyelmet a hagyományos oktatási modell és az otthoni oktatás, valamint a különböző módszerek hatékonyságával kapcsolatban fennálló vitákra.