Gyakori dilemma, hogy a repülőn mennyire hajthatjuk hátra az ülést, a saját kényelmünket mennyire helyezhetjük előtérbe mások kárára. Mikor Adam úgy döntött, hátrahajtja az ülését, a mögötte lévő várandós nő hangot adott a felháborodásának. Innentől kezdve az események felgyorsultak.
Egy 9 órás repülőúton teljesen hátrahajtottam az ülésemet. Egy terhes nő ült mögöttem, aki elkezdte visszafelé nyomni, és panaszkodott, hogy nem fér el a lába. Mondtam neki: “Ha luxust akar, vegyen jegyet az első osztályra.”
Elhallgatott, de kicsivel később rájöttem, hogy már nincs is ott. Mikor kérdeztem a légiutas-kísérőt, azt mondta, átültették a nőt egy üres helyre az első osztályon, hogy ne legyen belőle további probléma.
Mikor leszálltunk, a légiutas-kísérő odajött hozzám, és azt mondta: “Uram, nézzen bele a táskájába.” Mikor kinyitottam, nagyon meglepődtem, mert egy első osztályú készlet volt benne, füldugóval, alvómaszkkal, piperecikkekkel és egy cetlivel, amin az állt:
“Legközelebb próbáljon meg kicsit kedvesebb lenni. Nem kerül semmibe, és mindenkinek jobbá teheti vele az utazást. Köszönöm, hogy más utasokból kihozta a kedvességet, akik megkerestek, hogy biztosítsak kényelmesebb helyet. Biztonságos utat!”
Még mindig úgy gondolom, hogy nem hibáztam. Fizettem az ülésért, és jogom van hátrahajtani, máskülönben nem tervezték volna így őket.
Tévedek?
Gondolkodj el a hangnem fontosságáról a kommunikációban.
Bár jogod van hátrahajtani az ülést, a stílus, ahogyan kommunikáltál, szükségtelenül rossz irányba vitte az eseményeket. Az a megjegyzést, hogy “Ha luxust akar, vegyen jegyet az első osztályra.” valószínűleg csak fokozta a nőben a feszültséget.
Egy semlegesebb vagy megértőbb mondat, mint például: “Sajnálom, ha kényelmetlenséget okozok, de nekem is hosszú ez a repülőút” valószínűleg békés megoldást eredményezett volna. A higgadt hangnem gyakran képes megelőzni az indulatok elszabadulását, még akkor is, ha igazad van.
Fontold meg, hogy utólag bocsánatot kérsz vagy beismered a hibát.
Mivel megtudtad, hogy a nőt átültették az első osztályra, lehetőséged lett volna a légiutas-kísérőkön keresztül vagy akár közvetlenül fordulni hozzá. Egy egyszerű bocsánatkérés vagy beismerés, hogy megérted a kényelmetlenségét, a kölcsönös megértés irányába vitte volna a helyzetet.
Bár apró konfliktus volt, egy ilyen sokat mondó cselekedettel nagyban megváltoztathattad volna azt, ahogyan erre a helyzetre tekintetek.
Értsd meg a légiutas-kísérő szerepének a fontosságát.
Talán nem érzed korrektnek, hogy a nőt átültették máshova, de a légiutas-kísérőnek az is a feladata, hogy megoldást találjon a konfliktusos helyzetekben, és gondoskodjon valamennyi utas kényelméről. Fontos szerepük van a repülőn a békesség megőrzésében.
Ahelyett, hogy a helyzetet a jogaid elleni támadásként fogod fel, gondolj rá inkább úgy, hogy a légiutas-kísérő azért avatkozott bele, hogy kellemesebb környezetet biztosítson mindenkinek, köztük neked is.
Kamatoztasd a jövőben, amit ebből a helyzetből tanultál.
Visszatekintve megtanulhatod ebből az esetből, hogy a jövőben máshogyan kezeld a hasonló szituációkat. Lehet, hogy jogod van hátrahajtani az ülésedet, de ennek másokra nézve is következménye van. Egy várandós nő esetében pedig még inkább kihat az ő komfortérzetére, amivel talán nem voltál tisztában.
A következő repülés alkalmával az ülés hátrahajtásával vagy más helyzettel kapcsolatban gondold át, hogyan hat ez másokra, így elkerülheted a konfliktusokat, és mindenki számára kellemesebbé teheted az utazást.