Anyák napja különleges alkalom, mikor az édesanyákat ünnepeljük. Ám néha félreértések és érzelmi viharok miatt kész háború lesz belőle. A családi nézeteltérésektől kezdve a teljesíthetetlen elvárásokig, az anyák napja időnként váratlan drámákba fullad, ahogy az Lily esetében is történt.
Lily férje az ő megkérdezése nélkül meghívta a családot anyák napi vacsorára.
A 35 éves Lily a férjével és az anyósával keveredett konfliktusba.
“A férjem a megkérdezésem nélkül meghívta az anyját anyák napján vacsorára. Ideges lettem, mert 10 emberre kellett főznöm és 2 gyerekre kellett vigyáznom egyszerre. Le sem ültem, amíg mindenki meg nem érkezett. Mikor végre leülhettem, alig tudtam enni, mert a gyerekek folyton kértek valamit.
Aztán az egész kuplerájt nekem kellett eltakarítanom az ÉN ÜNNEPEMEN. A férjem mindig megígéri, hogy majd később feltakarít, de másnap még minden ugyanott van. Tényleg szükségem volt egy napra, amikor nem kell semmit sem csinálnom mások kedvéért. Még csak észre sem vette senki, mennyire stresszes vagyok.”
A helyzet akkor fordult rosszabbra, mikor a férj úgy döntött, hogy pohárköszöntőt mond.
“Aztán történt valami, ami tényleg próbára tette a türelmemet. A férjem felállt az asztaltól, és azt mondta: ‘A legfontosabb nő az életemben itt ül ennél az asztalnál. Ő adta nekem az életet, amit megtöltött boldogsággal.’ Abban a pillanatban éreztem, hogy az arcom vörösödik a dühtől. A férjem úgy beszélt, mintha az asztalnál az ő anyja lenne az egyetlen anya.
Az utolsó csepp a pohárban az volt, mikor a férjem átadta az ajándékát az anyjának, egy szép nyakláncot egy kis medállal. Nem bírtam tovább szó nélkül. ‘Elnézést, de hol van az én ajándékom? Ennél az asztalnál két édesanya van.’ A férjem meglepődve nézett.
Mielőtt bármit mondhatott volna, az anyósom mosollyal az arcán közbeszólt: ‘Jaj, drágám, te túl szerény vagy. A te ajándékod az, hogy édesanya lehetsz, a gyermekeid szeretete és ez az egész boldog család.’ Csak úgy csöpögtek a szavai a negédességtől.
Abban a pillanatban úgy éreztem, ezt nem bírom tovább elviselni. Anélkül, hogy egy szót is szóltam volna, felálltam az asztaltól, a kezeim remegtek az idegességtől. Ránéztem az anyósomra, és azt mondtam: ‘Sajnálom, de egyedül kell lennem. Azt hiszem, a legjobb, ha most elmentek.’”
Lily erőfeszítéseit nem értékelte senki, de még csak nem is kívánt neki senki boldog anyák napját.
“Csönd volt, súlyos, néma csönd, ami úgy tűnt, mintha örökké tartana. A férjem tiltakozni kezdett, de félbeszakítottam. A könnyek kicsordulni készültek a szememből, miközben néztem, ahogy az anyósom szedi össze az összes ajándékát és engem egy szó nélkül ott hagy. Az egész teljes súllyal nehezedett rám, ugyanakkor megkönnyebbülést is éreztem.
Később, mikor a ház elcsendesedett és végre egyedül voltam, sírva fakadtam. Az anyák napja az ünneplésről kellene, hogy szóljon, de számomra a frusztrációról és a neheztelésről szólt. Kiderült, hogy a férjemnek meg sem fordult a fejében, hogy vegyen nekem valamit. Az anyósom még mindig haragszik rám és nem jön át hozzánk. A családi kapcsolatok feszültté váltak.”
Egy másik nő szintén az anyósával keveredett konfliktusba.
“Olyan helyzet alakult ki, ami feszültséget okoz a házasságomban. A férjemmel 5 éve vagyunk együtt, és nemrég tudtuk meg, hogy babát várunk. Az anyósom már most odavan a babáért és nagyon idegesítő lett.
Nemrég kiderült az is, hogy kislányunk lesz. A férjem anyja mindig is vágyott egy lány unokára, mivel neki három fia van. De úgy döntöttünk, titokban tartjuk a baba nemét a születéséig.
Nemrég, mikor elmentünk vacsorázni a férjem szüleivel, előjött a baba nevének témája. Az anyósom erőltette, hogy áruljuk el a baba nemét, hogy tudjon neki nevet választani. Elmondtuk neki, hogy mi magunk szeretnénk kiválasztani a nevet a nemétől függetlenül. Azt is mondtuk, hogy ha fiú lesz, akkor az elhunyt apám emlékére Jacknek fogjuk hívni. Ő rákban halt meg, mikor 16 éves voltam. Abban a pillanatban az anyósom arca eltorzult, és azt mondta, önző vagyok. ‘Ha az apád után nevezed el ezt a kisbabát, akkor ha lány lesz, Mildrednek kell neveznetek’ – mondta.
Elmesélte, hogy a Mildred nevű lányát 18 évvel ezelőtt vesztette el szülés közben. Szívszorító történet, de nem érzem, hogy emiatt nekünk a Mildred nevet kellene használnunk, a férjem ezidáig nem is tudott erről a történetről.
Kétségek közé kerültem, mert megbántani sem akarom a férjem anyját, ugyanakkor megfelelő nevet szeretnék választani a lányunknak. A férjem is egyetért azzal, hogy az anyja ötlete botrányos. Azóta a vacsora óta viszont az anyósom nem foglalkozik velünk, minden lehetséges módon kimutatja, hogy neheztel ránk.
Tévedek, hogy nem akarom, hogy az anyósom válasszon nevet a babánknak?”