A 42 éves Adam osztotta meg történetét, ami nagyon fájdalmas számára. A férfi még mindig gyászolja szeretett feleségét, és most legidősebb lányával került konfliktusba, aki az elhunyt édesanyja menyasszonyi ruháját szeretné viselni az esküvőjén. A férfi viszont nem hajlandó ebbe beleegyezni, ezért most az egész család ellenséget lát benne.
Adam felesége hirtelen hunyt el, és a férfi még mindig gyászolja őt.
“A néhai feleségem, Emily az iskolás kori szerelmem volt. Sok-sok évvel az esküvő előtt már ismertük egymást. Az esküvőnk napja mindig is az egyik legszebb élményem volt és az is marad. Emily annyira gyönyörű volt a menyasszonyi ruhájában, emlékszem, sírva fakadtam, mikor először megláttam.
Emily tavaly halt meg. A halála váratlanul jött, összeesett az utcán és rögtön meghalt. A mentősök már nem tudtak tenni semmit, csak megállapították a halál beálltát. A halála tulajdonképpen olyan volt, mintha véget érne az életem. Még mindig gyászolom, és még most sem tudtam teljesen felfogni, hogy örökre elment.
Három lányunk van. A legidősebbet, Gerryt nemrég jegyezték el. Hamarosan férjhez megy, ami boldog eseménynek számít a családban, de a mi esetünkben egy végtelen vitát indított el közte és köztem.”
Adam lánya elhunyt édesanyja ruháját akarja viselni az esküvőjén.
“Gerry nemrég mondta el nekem, hogy Emily menyasszonyi ruháját akarja viselni az esküvőjén. Rögtön mondtam neki, hogy ezt nem tartom jó ötletnek. Azonkívül, hogy senkit, még a saját lányomat se akarom, hogy akárcsak hozzáérjen ahhoz a ruhához, van egyéb okom is, amiért annyira óvom az elhunyt feleségem ruháit.
Annak a menyasszonyi ruhának különleges története van. Emily a saját kezével készítette. Két hónapjába telt, senkinek nem hagyta, hogy segítsen neki, még a nagymamájának sem, akit annyira szeretett.”
Adam azt is elmesélte, néhai felesége miért ragaszkodott annyira ahhoz, hogy kizárólag ő készítse el a ruhát. “Mikor Emilyvel még csak randiztunk, teherbe esett. Örömmel fogadtuk a hírt, bár még mindketten elég fiatalok voltunk, az egész élet előttünk állt, de egyikünk sem tekintett akadályként a gyerekre. Nagyon boldogok voltunk.
Elmondtuk a hírt a szüleinknek, és ők mindenben támogattak minket, mondták, hogy segítenek a babával, és mi biztosak voltunk benne, hogy csodálatos élet vár ránk friss házasokként, magunk mögött tudva a nagyszülők támogatását. Már a baba nevét is kiválasztottuk, Emilynek akartuk nevezni, ahogy az édesanyját. Aztán tragédia történt, Emily kislányt szült, aki 2 órával a születése után meghalt a kórházban.”
A menyasszonyi ruha különleges értéket képvisel Adam és elhunyt felesége számára.
“Emily ragaszkodott ahhoz, hogy megemlékezzünk az elhunyt kisbabánkról, és arra kérte a kórházban dolgozókat, hogy készítsenek lenyomatot a kislányunk lábáról. Egy darab agyagba készült a lenyomat, amit beletettünk egy kis zsákba, és Emily belevarrta ezt a menyasszonyi ruhája belsejébe. Így akartuk őrizni a kisbabánk emlékét, Emilynek ez akkor nagyon fontos volt.
Erről egyik lányunk sem tudott, mert eltitkoltuk előlük. Mikor újból beszéltünk Gerryvel a ruháról, megtiltottam neki azt is, hogy hozzáérjen, nemhogy viselje az esküvőjén. Elmondtam neki, hogy nem veheti fel ezt a ruhát, mert az édesanyja sem akarná, hogy ez legyen rajta. Gerry nagyon dühös lett, mindenfélének nevezett, azt mondta, rossz apa vagyok, és hogy lefoglaltam magamnak a feleségem holmijait.”
Adam mást javasolt lányának: “Újból nemet mondtam neki, de azt megengedtem, hogy az édesanyja ékszereit viselje. Meg sem hallgatott, kitartott a ruha mellett, még azzal is megvádolt, hogy tönkreteszem az esküvőjét.
Milliószor próbáltam azóta beszélni vele, több megoldást is felajánlottam ahelyett, hogy Emily ruháját viselje. Mondtam neki, hogy veszek neki egy új, drága dizájner ruhát, fizetem az egész esküvőt, akár ékszereket is veszek neki a nagy napra. De semmilyen megoldásról nem hajlandó beszélni velem, csak még rosszabbá teszi a helyzetet kettőnk közt, valamint köztem és a család közt.”
Sokan bírálják Adamet a döntése miatt, családja elzárkózik tőle.
“Az összes lányom ellenem fordult, szolidaritanak a nővérükkel. Még a szüleim is elítélnek, szerintük ez csak egy ruha, és emiatt nem szabadna összevesznem a lányommal. Azt mondják, ne tiltsam meg neki, hogy felvegye az anyja ruháját, hiszen ezzel csak az emléke előtt akar tisztelegni.”
Adam azonban kitart álláspontja mellett. “Emily sosem engedné, hogy bárki is hozzáérjen ahhoz a ruhához. Azt hiszem, nem kellene magyarázkodnom Gerrynek, hogy miért nem engedem, hogy felvegye a ruhát. Szerintem nem kell tudnia erről a fájdalmas emlékről, csak el fogadnia az akaratomat. Olyan döntést várnak tőlem, amit nem tudok meghozni. Ha kitartok a döntésem mellett, a lányom elveszti bennem a bizalmát. Mit kéne tennem?”