A családi vakációk arra valók, hogy közös emlékeket gyűjtsünk és közelebb kerüljünk egymáshoz. De néha a mélyben lappangó feszültség ilyenkor tör felszínre. Erről szól a következő történet is.
A férjem befizetett minket és a 3 éves gyerekünket egy drága, all-inclusive hajóútra. Mondtam a kamasz nevelt lányomnak, hogy ő is eljöhet velünk, ha megcsinál bizonyos feladatokat. Nemet mondott és elviharzott.
Azt mondtam: “Akkor itthon maradsz!”
Pár órával az indulás előtt bementem a fiam szobájába, és teljesen ledöbbentem: sírva ült ott. Próbáltam vigasztalni, aztán észrevettem, hogy a nevelt lányom is ott van a szobában. A fiam összes játékát kiszórta a dobozokból, kiabált, sírt, azt mondta, az apja lecserélte őt egy új gyerekre. Teljesen megdöbbentem ettől a jelenettől. A fiam a rémülettől sírt, a nevelt lányom pedig azért, mert elhanyagoltnak és becsapottnak érezte magát.
Akkor ért haza a férjem, és a helyzet tovább romlott. A feszültség köztem és a nevelt lányom között egyre nőtt, elértem a tetőpontot. Annyira összevesztünk, hogy végül úgy döntöttünk, a legjobb lesz, ha itthon marad az anyjával, amíg mi elutazunk.
De a feszültség nem enyhült. A nevelt lányom elkezdett minket bántó üzenetekkel bombázni az utazásunk alatt, ezzel pedig az egész élményt tönkretette.
Most, hogy újra itthon vagyunk, a feszültség a családban tovább nőtt. A fiamnak hiányzik a nővére, de ő elhatárolta magát tőle. Azon tűnődöm, talán rosszul kezeltem-e a helyzetet. Rossz döntés volt, hogy próbáltam megleckéztetni a nevelt lányomat, és megtanítani neki, hogy mindenért meg kell dolgoznia, amit kap? Talán túl messzire mentem és csak elmélyítettem a szakadékot kettőnk között?
Őszinte beszélgetés.
Ülj le a nevelt lányoddal, hogy higgadtan, négyszemközt tudjatok beszélgetni. Hagyd, hogy nyugodtan beszélhessen az érzéseiről, még akkor is, ha ezt nehéz lesz hallgatni. Ne szakítsd félbe és ne légy támadó, inkább a megértésre koncentrálj. Biztosítsd róla, hogy fontos számodra, és szeretnél megoldást találni arra, hogy ebből a konfliktusból kilábaljatok.
Tiszteld az érzéseit.
Bár a viselkedését nehéz elfogadni, próbáld az ő szemszögéből nézni a dolgokat. Mondd el neki, hogy megérted, miért érzi magát kirekesztve vagy miért érzi bántónak, hogy feltételeket kellett volna teljesítenie az utazáshoz. Hogy tiszteletben tartod az érzéseit, az nem jelenti, hogy felmentést adsz neki a viselkedése alól, hanem azt, hogy foglalkozol az érzelmeivel.
Hibáztatás nélkül állítsatok fel határokat.
A feladatok kapcsán higgadtan beszélj, anélkül, hogy hibáztatnád. Mondd el, hogy tisztában vagy vele, hogy az ő korában ez túl nagy felelősségnek tűnhet, de hangsúlyozd, hogy soha nem állt szándékodban őt kirekeszteni. Használd fel ezt a lehetőséget egyértelmű határok és elvárások felállítására. Beszéljétek meg, hogy a jövőben hogyan fogjátok egymás közt felosztani a feladatokat, közben biztosítsd, hogy ő is fontosnak és értékesnek érezze magát.
Családi kötelékek erősítése.
Fektess erőfeszítést olyan programok szervezésébe, melyekben mindenki részt vesz. Ezekkel erősítheted a családon belüli kötelékeket. Társasozzatok, menjetek kirándulni, válasszatok olyan programot, ahol a család együtt lehet anélkül, hogy a múltbéli konfliktusokon rágódnátok.
Gondoskodj róla, hogy tudja, fontos számodra.
Rendszeresen emlékeztesd a nevelt lányodat arra, hogy ő is értékes tagja a családnak, és feltétel nélkül szereted őt is. Apró gesztusokkal, a hobbija iránt való érdeklődéssel, a sikerei megünneplésével, az iránta való büszkeséged kifejezésével segíthetsz neki visszanyerni a magabiztosságát. A folyamatos visszajelzés idővel segíti a bizalom újjáépülését, és megmutatja, hogy erős, szerető kapcsolatot szeretnél kiépíteni vele a korábbi nézeteltérések ellenére is.