A tömegközlekedés a legkülönbözőbb embereket hozza össze, ami néha kedvességet, néha feszültséget, akár konfliktust is szülhet. Sokan naponta buszoznak és vonatkoznak, nem ritka, hogy az udvariassági kérdések – pl. a hely átadása – heves reakciókat váltanak ki. A Redditen az emberek gyakran megosztják személyes tapasztalataikat az ilyen helyzetekről, és egy felhasználó nemrégiben posztolt egy történetet arról, hogy pontosan ilyen kihívással szembesült.

Szemmel nem látható, mozgással kapcsolatos fogyatékosságom van, ami nem teszi lehetővé, hogy sokáig álljak. Mozgássérült igazolvánnyal is rendelkezem.

Délután volt, elég sokan utaztak a buszon. Egy folyosó melletti széken ültem, bepréselődve egy iskolás gyerek és egy hatalmas hátizsákkal utazó férfi közé, mikor egy terhes nő szállt fel a buszra.

Körbenézett, majd nyílegyenesen elindult felém, és mondta, hogy adjam át neki az ülésemet. Nem volt ez egy udvarias kérés, semmi légyszíves vagy egyáltalán egy szia, csak követelte az ülésemet.

Mondtam neki, hogy mozgássérült vagyok és nem tudok állni, nem szeretnék fájdalmak közt utazni. Megdöbbentem, mikor a nő bunkónak nevezett, megvádolt, hogy ártani akarok neki és a babájának, mivel nem vagyok hajlandó felállni.

Egy másik nő rögtön felajánlotta neki a helyét, de az út további részében végig éreztem, hogy a terhes nő engem bámul. Mikor felálltam, hogy leszálljak, tett egy sunyi megjegyzést arra, hogy csak behazudtam a mozgáskorlátozottságomat és teljesen normálisan tudok menni.

Utálom, mikor a nők azt hiszik, az egész világnak meg kell hajolnia előttük, csak mert terhesek. Főleg, mikor ennyire bunkón kezelnek egy helyzetet. Gond nélkül átadtam volna a helyemet, ha nem lennék mozgáskorlátozott.

A kommentelők nem késlekedtek megosztani saját tapasztalataikat és véleményüket.

  • Nem kell magyarázkodnod. Elég annyit mondani, hogy “nem” vagy hogy “fáradt vagyok”. Mások nem tudják, mennyit álltál, mennyire vagy fáradt vagy milyen okod van rá, és ezzel nincs is gond. Velem ez a metrón és a buszon is sokszor megesik. Idővel megtanultam, muszáj határokat szabni. © whothejoee / Reddit
  • A legmélyebb együttérzésem! Nekem degeneratív porckorong betegségem van, 5 műtétem volt. Tartós idegkárosodásom van, de ha csak nincs MRI beépítve a szemedbe, nem fogod észrevenni, hogy a testem milyen állapotban van. Ugyanilyen gyűlöletes bánásmóddal kell szembenéznem, valahányszor előveszem a mozgáskorlátozott igazolványomat. © Fragrant-Tomatillo19 / Reddit
  • Nem vagyok mozgássérült, de ez arra az időre emlékeztet, mikor már a terhességem végén jártam és a vonaton ültem egy táskával az ölemben. Felszállt egy másik terhes nő, és úgy döntött, az én helyem kell neki. Mivel fiatal voltam, azt hitte, gond nélkül felállíthat. Miután befejezte a nem túl kedves monológját arról, hogy ő terhes és mindene fáj, és ezért át kellene adnom a helyemet, azt mondtam neki: “Jaj, nagyon sajnálom! Pontosan tudom, mit érzel!” Aztán felemeltem a táskámat, akkor meglátta a 8 hónapos pocakomat. Az arc, amit vágott, felbecsülhetetlen volt! Főleg, mikor elkezdtem beszélgetni vele és közben a hatalmas pocakomat simogattam. Pontosan egy megállóval később leszállt, az arca pedig vérvörös volt. © purple-paper-punch / Reddit
  • Súlyosan megsérült a bokám, alig tudtam járni, mikor egy 50-es évei közepén járó nő ugyanezt játszotta el velem. Csúnyán néztem rá, de egy szót sem szóltam, mikor felálltam és átadtam neki a helyemet. A lehető legbénábban és szenvedve álltam fel, majd elsántikáltam. Egy kedves ember átadta a helyét, miközben a nő csak ült ott és látszott, hogy egyre kínosabban érzi magát, hiszen tudta, hogy mindenki látta, ahogy kirúgott a helyemről. Mindig, mikor rám nézett, vigyorogtam egyet. © ThatsItImOverThis / Reddit
  • 6 hónapos terhes voltam és éppen nyaraltunk. Mivel nem béreltünk autót, busszal oldottuk meg a közlekedést. Tudtam, hogy terhesként használhatom a mozgáskorlátozottak számára fenntartott üléseket, de ha lehetett, kerültem ezt. Egyszer fordult elő, hogy ilyen ülésen foglaltam helyet, mert nem volt máshol hely, de amint lett, azonnal átültem. Soha nem kértem meg senkit, hogy adja át a helyét, még akkor sem, ha a busz tömve volt. © HumbleCoyoteGames / Reddit
  • Egy javaslat: próbálj nem foglalkozni azzal, hogy a bunkó vadidegenek mit gondolnak. Bármelyik értelmes ember, aki hallotta ezt a beszélgetést, csak arra gondolhatott, hogy hangot adtál a saját igényeidnek. © ElizaJaneVegas / Reddit
A cikk a BS angol nyelvű cikke nyomán készült a Kuffer fordításában.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét