Az egyik legnehezebb és érzelmileg legmegterhelőbb döntés, hogy befogadjuk-e az otthonunkba az idősödő szüleinket. A döntés mögött kulturális elvárások, érzelmi kötelékek, gyakorlati tényezők állnak, de szerepet játszik benne a magánélet és az anyagi helyzet is. Egy nő pont ilyen helyzetben találta magát, és megosztotta történetét Redditen.
“33 éves vagyok, pár éve egyedül élek. A lakásomat a saját pénzemből vettem, keményen megdolgoztam azért, hogy biztonságos és kényelmes otthonom legyen. A környezet, amiben felnőttem, nagyon instabil volt” – osztotta meg.
Szülei állandó anyagi gondokkal küszködtek: “A szüleim a 60-as éveikben járnak, sosem tudtak bánni a pénzzel, folyamatosan rossz döntéseket hoztak, annak ellenére, hogy próbáltam nekik segíteni a költségvetésben.”
Szülei otthonát nemrég elárverezték, ezért megkérdezték, hozzá költözhetnek-e, míg rendbe jönnek a dolgaik.
“A szüleim felkerestek, és megkérdezték, hozzám költözhetnének-e, míg újra talpra állnak. De rajtam kívül még két felnőtt már nem férne el a házamban, ezenkívül számomra nagyon fontos a magánélet és a függetlenség.”
Ami még fontosabb, hogy a múltbéli tapasztalatok komoly sebeket hagytak a nő lelkén.
“Azért is mondtam nemet, mert korábban sokat basáskodtak felettem, és nem tisztelték a határokat. Mikor legutóbb nálam voltak, kritizálták, hogy hogyan élek, a megkérdezésem nélkül átrendezték a bútorokat, és még az egyik szomszédommal is összevesztek.”
Úgy szeretne segíteni, hogy közben ne áldozza fel a saját nyugalmát.
“Felajánlottam nekik, hogy segítek egy olcsó albérletet találni, és kifizetem az első hónap bérleti díját. Még állami segélyt is megpályáztam nekik. Visszautasították, mondván, a családnak együtt kell maradnia, és az én feladatom kisegíteni őket szükség esetén.”
Testvérei vegyes véleményen vannak.
“A testvéreim véleménye megoszlik ezzel kapcsolatban. A bátyám szívtelennek tart, a húgom viszont érti az aggályaimat. Mindketten kis lakásban élnek, így ők nem tudnák befogadni a szüleinket.”
Szülei bűntudatot keltenek benne.
“A szüleim megpróbálnak bűntudatot kelteni bennem, mondván, hogy ők gondoskodtak rólam, míg felnőttem, és most az én feladatom ezt meghálálni nekik. A szüleim az egész rokonságban azt terjesztik, hogy én magukra hagytam őket, a rokonoktól folyton üzeneteket kapok. Emiatt újból átgondoltam a döntésemet, bár tudom, hogy a mentális egészségem rámenne, ha befogadnám őket.”
Annak ellenére, hogy tisztában van vele, mennyire káros lenne a mentális egészségére nézve a szülei beköltözése, a nő mégis megkérdőjelezi saját döntését. A közösségi médiához fordult tanácsért: “Rosszul döntöttem, hogy elutasítottam őket, miután elvesztették az otthonukat? Be kellene őket fogadnom? Vagy jól teszem, hogy ragaszkodom az elhatározásomhoz a saját jólétem és a határaim megóvása érdekében? Összezavarodtam, ezért szeretnék más nézőpontot is mérlegelni.”
Az online közönség a nő mellé állt.
-
- Egy rövid időre mindkét testvéred be tudna fogadni egy-egy szülőt. Amelyik rokon meg téged kritizál, az nyugodtan magához veheti őket. © tom1944 / Reddit
- Egyetértek veled. És ha ennyi rokon be tudott kapcsolódni ebbe a dologba, az csak neked jó! Egy egész tömeg van, akik be tudják fogadni őket. Mondd meg a szüleidnek, hogy ez és ez a rokon hajlandó befogadni őket a házába. Ha vita keveredik belőle, mondd meg a rokonoknak, hogy ők erőltették, hogy a családnak együtt kell maradnia, és sérelmezték, hogy a szüleidnek nincs hova menniük, ez pedig nyilván azt jelentette, hogy ők örömmel fogadnák be őket. © Path_Fyndar / Reddit
- Nem akartad, hogy hozzád költözzenek, ezért ajánlottál egy másik lehetőséget. Te segíteni akartál a családodnak a szükségben. Ők ezt elutasították. Neked meg jogod van nemet mondani. © ElectricalTaste4519 / Reddit
- Ha hagyod, hogy beköltözzenek, csak akkor fogsz újból külön élni tőlük, ha te magad költözöl ki a házadból, mindent magad mögött hagysz és fizeted a számláikat. Ne tedd ezt magaddal! Légy erős most, hogy később ne kelljen még erősebbnek lenned. © isawsparks27 / Reddit