A családi béke sosincs garantálva, és különösen nagy kihívást jelent a mozaikcsaládokban, ahol a történet jóval komplikáltabb. Nevelőszülőnek lenni nagy öröm lehet, ugyanakkor ez a szerep próbára teszi a türelmedet, a prioritásaidat és az önérzetedet is.
A következő történetet egy nő osztotta meg, aki úgy érzi, két tűz közé került az álma valóra váltása és nevelőfia igényei között. Végül olyan döntést hozott, amit sokan nem mernének bevállalni.
Éveken át spóroltam egy arcfelvarrásra, erről már nagyon rég álmodoztam. De most a férjem azt kérte, adjam a pénzt a fiának, Liamnek, hogy elutazhasson meglátogatni a haldokló anyját. Nemet mondtam: “Nem fogok lemondani az álmomról azért, hogy az exednek segítsek.”
A férjem így felelt: “Ha nem segítesz a fiamnak, az rendben van. Ez a te pénzed, a döntés a tied.” Ez úgy hangzott, mint egy ultimátum, és szerintem az is volt.
Mondtam neki – nagyon óvatosan –, hogy nem érzem jó megoldásnak lemondani valamiről, amiért ennyit dolgoztam. Emlékeztettem rá, hogy én nem vagyok szülő, nem vállaltam anyagi felelősséget ilyen dolgokért.
Mondtam, hogy sajnálom, és tényleg így is gondoltam, mert rettenetesen sajnáltam Liamet. De úgy döntöttem, a spórolt pénzemet nem adom neki. Azóta minden megváltozott.
A férjem nem kiabált. Egy rossz szót sem szólt. De rideg lett és távolságtartó. Csendes. Mintha egy fal lenne kettőnk között. Liam alig néz rám.
Feszültség járja át az egész házat, úgy érzem, a legkisebb mozdulattól is darabokra törhet minden. Tegnap este kihallgattam a férjemet, mikor az exével beszélt. Nem tudta, hogy a folyosón vagyok.
“Nem fog segíteni? Persze, hogy nem fog – mondta Liam anyja, és közben keserűen nevetett. – Miért is mondana le az arcfelvarrásról? Az önző emberek végül mindig megmutatják az igazi arcukat.” Megdöbbentem, mikor rájöttem, hogy engem neveznek önzőnek. Nem mondtam semmit, csak lefeküdtem, és órákon át néztem a plafont.
Egész életemben támogató és adakozó voltam. Anya nem akartam lenni, de minden tőlem telhetőt megteszek, hogy jó nevelőszülő legyek. Gazdag viszont nem vagyok. Megdolgoztam ezért a pénzért. Kínlódtam érte. Kihagytam családi utazásokat, puccos vacsorákat és hétvégi kirándulásokat csak ezért.
Most meg azt mondják, hogy én inkább az “arcomat választottam” egy haldokló nő és egy gyászoló kamasz helyett. Tényleg ennyire felszínes lennék? Vagy rendben van, hogy most az egyszer magamat helyezem előtérbe? Talán szörnyeteg vagyok, ha ragaszkodom a döntésemhez?
Beszélgetés biztonságos környezetben.
Mikor a konfliktus elharapódzik, a hatékony kommunikáció lesz a legfontosabb, ami biztosíthatja, hogy a problémát a kölcsönös tisztelet keretein belül lehessen megoldani. Ahelyett, hogy védekeznél, invitáld meg a férjedet egy őszinte, nyílt beszélgetésre.
Mondd el neki, ez az egész konfliktus hogyan hat rád. Ismerd el Liam fájdalmát, de azt is mondd el, hogy milyen fájdalmas számodra ez a csend és az exfeleségének a szavai. Ne akard, hogy egyetértsen, csak azt kérd tőle, hogy megértsen.
Engedd magadnak, hogy azt érezd, amit.
Hogy hagyod magad gyógyulni, az azt jelenti, hogy olyan teret teremtesz, ami elősegíti a gyógyulást. Nem vagy szívtelen amiatt, mert akarsz valamit, amiért megdolgoztál. Természetes, hogy vegyesek az érzelmeid, hiszen törődsz a nevelt fiaddal, de mégis szeretnéd megvalósítani azt, ami olyan sokat jelent neked. A bűntudat nem mindig jelenti azt, hogy valóban rosszat tettél.
Megoldások.
A probléma megoldásához először magát a problémát kell megfogalmazni. A következő lépés pedig kitalálni azt, hogy mi váltotta ki és miért. Ezután lehet a megoldáson gondolkodni. Ha sikerül meghatározni a probléma gyökerét, helyre lehet hozni, ahelyett, hogy csak gyorsan elfednétek a gondot valamivel.
Ne félj kérdezni és figyelni a válaszokra. Maga a lehetőség keresése is azt mutatja, hogy hajlandó vagy törekedni a megoldásra, néha pedig ez jobban enyhíti a neheztelést, mint a pénz.