A gyerek csiklandozása sokkal inkább káros lehet, mint hasznos. Miközben a legtöbbünk úgy nőtt fel, hogy sokszor csiklandozták, egy tanulmányban a válaszadóknak csupán 32%-a nyilatkozott úgy, hogy ezt élvezte is, 32% számára a dolog közömbös volt, 36% pedig kifejezetten utálta. Gyerekként biztos, hogy valamilyen gyakorisággal csiklandoztak minket, ezért feltételezhetjük, hogy ez normális szokás. De régebben az is normális dolognak számított például, hogy senki nem használt biztonsági övet…
A témában végzett kutatásokat elemezve most te is megtudhatod, miért jártok jobban, ha a csiklandozás helyett más módszert keresel a mókázásra.
Csak mert a gyerek kacag, még nem jelenti, hogy élvezi is a csiklandozást
A gyerekek, főleg a csiklandósak nem bírják abbahagyni a nevetést, miközben csiklandozzák őket, még akkor sem, ha utálják az egészet. Ez a reflexszerű nevetés elhiteti a szülővel, hogy a gyerek jól érzi magát, miközben ez közel sincs így. 1997-ben végeztek ezzel kapcsolatban egy kutatást, melynek eredménye azt mutatta, hogy a csiklandozás nem generál olyan pozitív érzéseket, mint mikor valaki egy jó viccen nevet. A csiklandozás csak az illúzióját kelti a nevetésnek.
A csiklandozás a dominancia bizonyításának eszköze
Akit csiklandoznak, az elveszíti az önkontrollt. A kontroll megszerzése feletti harc megalázó lehet a gyerek számára és életre szóló kellemetlen emlékeket hagyhat benne. Mikor egy felnőtt csiklandoz egy gyereket, azt legtöbbször játékból teszi, viszont ettől még lehet ártalmas.
Dr. Richard Alexander, a Michigani Egyetem professzora szerint a csiklandozás a dominancia érzékeltetésének egyik formája, a közben jelentkező nevetés pedig egy evolúciós formája az engedelmesség kifejezésének.
A csiklandozást hosszú időn át alkalmazták kínzási módszerként
A csiklandozás sokáig a kínzás egyik módja volt. Kínában a Han-dinasztia idején a nemesek kínzására használták, mivel nem hagyott nyomot az áldozaton, aki gyorsan és könnyen helyrejött utána. Japánban is népszerű módszer volt, ahol külön kifejezést használtak rá: ez volt a kusuguru-zeme, azaz az irgalmatlan csiklandozás.
Egy kutatás során 150 felnőttet vizsgáltak, akiket gyermekkorukban a testvérük bántalmazott. Közülük sokan számoltak be arról, hogy a fizikai erőszak egyik formája a csiklandozás volt. A kutatásból azt a következtetést vonták le, hogy a csiklandozás olyan extrém fiziológiai reakciókat is kiválthat az áldozatból, mint a hányás és a légszomj miatt bekövetkező eszméletvesztés.
Előfordulhat, hogy a gyerek képtelen szólni, hogy hagyd abba
A csiklandozás olyan kontrollálatlan nevetést válthat ki, amit nem lehet abbahagyni. A nevetés aztán elérhet egy olyan pontot, amikor a légzés már akadályba ütközik, és akit csiklandoznak, nem képes szólni, hogy bajban van. A mókának induló csikizésből tehát könnyen komoly baj lehet.
A csiklandozás életre szóló bizalmi problémákat okozhat
Dr. Richard Alexander szerint a csiklandozás komoly mentális fájdalmat okoz, ami időnként egy életen át megmarad.
A gyermekkori csiklandozás gyakori oka a felnőttek érzelmi problémáinak. Mikor felnőtteket a gyermekkorukról kérdeztek, hogy mi okozott nekik érzelmi nehézséget, a csiklandozás újra és újra előkerült, mint fájdalmas tapasztalat. A csiklandozás közben átélt trauma ahhoz vezethet, hogy a gyerek felnőttként nem lesz képes lazítani mások jelenlétében, nem érzi magát biztonságban, mikor a párja mellett alszik, és a párjuktól kapott intim érintésekkel is nagyon óvatos.
Van jobb módja is annak, hogy kifejezd a szereteted
A szülők általában azt hiszik, tudják, mi a jó a gyereküknek, és saját tapasztalataik alapján teljesen normális dolognak tartják a csiklandozást. Ismerve azonban a testre és lélekre gyakorolt káros hatásait, mégis jobb, ha kerüljük. Ha mégis mindenáron csiklandozni akarod, előtte kérd ki a gyerek engedélyét.
Borzasztó, hogy egy Dr mond ilyen véleményt. Én is minden erőltetett, túlzott dolog ellen vagyok, de hogy “jobb hogy kerülöd”! Ez fordítva igaz.
Érzelmi kötődés, egészséges bizalom alakulhat ki. Volt hogy gyerekként sokat csikizték a testvérek, felnőőtként már a társától elvárta, élvezte! MÁS koronként a hozzáállás, a szerepe!
A normális szexuál pszichológus a szex előszobájának tartja, és a legtermészetesebb!
Amennyiben valaki nem szereti, akkor viszont erőszak! Nem mindenkinél természetes, én például kifejezetten utálom! Nagyon is valid a fenti cikkben megfogalmazott vélemény.
Gyerekkori kellemetlen emlékem miatt utálom a csiklandozást. Szerintem egy kiszolgáltatott helyzet.Ha nekem semmi kedvem, okom nincs a nevetésre, akkor ez egy megalázó kényszer helyzet. Persze azért van különbség csiklandozás és csiklandozás között.