Alapvetően egyetlen fő oka van annak, hogy az emberek kutyát vesznek. Ez pedig így hangzik: “Annyira szeretnék egy kutyát!” Annak viszont számtalan oka lehet, hogy valaki meggondolja magát, például allergia, gyerek születése, az anyagiak vagy időhiány. De gyakran előfordul, hogy az új gazda egyszerűen nem áll készen az adott kutyafajtára. Egyes kutyákkal könnyebb boldogulni, míg vannak olyan fajták, amelyekhez több tapasztalat szükséges. Némely kutya ellenszegül a gazdájának, megharapja, tönkretesz otthon mindent.

Kutyát vállalni nagy felelősség és rengeteg feladattal jár. Szeretnénk bemutatni, mely fajtákkal a legnehezebb. Ők azok, akiket a gazdák a leggyakrabban visznek vissza vagy ajándékoznak el.

1. Husky

A huskykölykök elbűvölő kis farkasok, világító kék szemükkel és hatalmas bundájukkal nincs, akit ne vennének le a lábáról. De ahogy nőnek, rendkívül aktívvá válnak, játékosak, lerombolnak maguk körül mindent, ha a gazdi nem tudja megoldani, hogy levezessék az energiáikat. Megzabolázhatatlan étvágya és drasztikus vedlése miatt is sokan panaszkodnak a huskyra. Mellette napi egy takarítás biztosan nem lesz elég.

Egy huskytulajdonos megosztotta a tapasztalatait: “Ne hagyd, hogy az igéző kék szemei levegyenek a lábadról. Egy husky helye a szánhúzó hámban van a társaival együtt. Mikor nekem meglett Runa, utána egy ideig nem tudtam dolgozni járni, mert egyszerűen szétszedte a lakást, mikor egyedül volt otthon. A családban senkinek nem volt papucsa, mert Runa az összeset szétrágta. Pórázon sétáltattuk, mert összeveszett a többi kutyával, megtámadta a macskákat, és belefeküdt a szemétkupacokba. És mindig megpróbált elszaladni tőlünk. Éjszakánként vonyított, a csontokat különböző helyekre rejtette, például a szekrénybe vagy a párnák alá.”

Egy átlagos nap egy huskyval.

Egy husky örömmel rendezi át az otthonodat, ezt számos történet alátámasztja. “Nekik igazi dizájnerképességeik vannak. A kutyám már az előszobában elkezdte a renoválást, majd folytatta a konyhában. Leszedte a tapétát, ameddig elérte. Ezt az átalakítást természetesen nekem kellett aztán befejezni. Szereti odébb rakosgatni a bútorokat, például a konyhaasztalt, a székeket, a kisebb fiókos komódokat. A husky szétrág mindent, nem csak a cipőket. A kutyám imádja szétszedni a bontatlan fonalgombolyagokat, kergetem, miközben szalad az új farmerommal a szájában, és szétszedi a barátnőim harisnyáját. Hogy erről leszoktassam, vettem neki egy csomó játékot. A gumilabdákat 2-3 nap alatt szétszedte, a teniszlabda 1 napig se tartott neki.”

Egy másik gazdi is osztja ezt a véleményt: “Ha felújításra készülsz, de nem tudod, hogyan fogj hozzá, szerezz be egy kutyát, lehetőleg egy huskyt.”

2. Rottweiler

Ez az őrző-védő kutya lehet házőrző és családtag is. De erős kézre van szükség hozzá. A nők és a gyerekek sokszor nem boldogulnak a rottweilerrel. Sok panasz van rá az agresszív viselkedése és irányíthatatlansága miatt. Ennek oka legtöbbször a nem megfelelő nevelés. Gyakran előfordul, hogy mikor a rottweiler elkezd veszélyesnek tűnni, a gazdák inkább feladják és lemondanak róla.

“Összeköltöztem a barátommal, elhatároztuk, hogy komolyabbra fordítjuk a kapcsolatunkat és családot alapítunk. Mivel gyerekekre még nem voltunk felkészülve, a barátom azt szerette volna, hogy legyen egy kis rottweilerünk. Nem túl bonyolult örökbe fogadni vagy venni egyet, de nevelni, gondoskodni róla, foglalkozni vele rengeteg pénzbe, időbe és energiába telik. Megpróbáltunk minden tőlünk telhetőt, de kölyökként mindig összepiszkította a lakást és szétszaggatta a ruháinkat. A séta és a nevelés fokozatosan az én feladatommá vált. Aztán a barátom egyszer csak azt mondta, ő utálja ezt a kutyát. Az utolsó csepp a pohárban az volt, mikor szétrágta a 200 rubeles papucsainkat. Bezártam a kutyát a szobába, és figyeltem, hogy ez a férfi, aki annyira megvolt őrülve egy rottweilerért, hogy rohangál dühösen körbe-körbe a házban. Gratulálhattok! Most van egy rottweilerem. Lecseréltem rá a barátomat” – osztotta meg egy lány a történetét.

Egy nő, aki rottweilerek mentésével foglalkozik és olyan kutyáknak próbál gazdát találni, akiktől egyszer már megszabadultak, azt nyilatkozta: “A fiatalokkal kapcsolatban nekem nincsenek előítéleteim. Szerintem ha egy emberben van felelősségérzet, az már gyerekkorától ott van benne. Gyakran találok a kutyáimnak 22-23 éves nőket gazdának. Ha a kutyát megfelelően nevelik és képzik, mindegy, hogy mekkora. Sétál pórázon, engedelmeskedik a női gazdának, és nem rántja el. A fiatalok ráadásul bátrabban kérdeznek tőlem, ha valamivel nem boldogulnak. Velük ellentétben mikor például az 50-es korosztályból jönnek hozzám, hogy örökbe akarnak fogadni egyet, és megkérdezem, hogy mihez kezdenek a kutyával, ha elutaznak, azt a választ kapom, hogy nem tudják. Mikor elmondom nekik, hogy bármilyen idő is van, ezeket a kutyákat naponta 2-szer kell kivinni sétálni, akkor azt mondják: ‘Jaj, akkor ezentúl minden reggel 6-kor kell kelnem? Jó, még meggondoljuk.’ És többé nem látom őket.”

3. Közép-ázsiai juhászkutya

Ezt a látszólag békés óriást általában házőrzőnek szánják. De akik aztán családi házból lakásba költöznek, azok inkább megválnak tőle, mert egy ilyen méretű kutyával nem lehet kényelmesen együtt élni egy kisebb otthonban. Ezenkívül az a kutya, amelyik egész addigi életét a szabadban töltötte, nem is tud alkalmazkodni a benti körülményekhez, ez pedig nagyban megnehezíti az új gazdira találást. Ez a fajta nagyon összetett. Igényli a szeretetet és a beszélgetést is. A legfontosabb viszont, hogy tudnia kell, ki az úr a házban.

A következő történet bizonyítja, mennyire fontos a megfelelő képzés és nevelés. “Egyszer egy nő eljött a tenyésztői klubunkba, és elkezdett könyörögni nekem, hogy fogadjuk be a 1,5 éves kan kutyáját. Minden szükséges papír nála volt, a kutya törzskönyvvel rendelkezett, kitűnő állapotban volt. Az volt a probléma, hogy a nő nem szentelt elég figyelmet a kutyának. Az idő, amit vele töltött, nem a nevelésről, hanem a simogatásról és a kényeztetésről szólt. A kutyát sosem fegyelmezte, ennek az lett az eredménye, hogy átvette a gazdától a vezető szerepet. Mivel a nő túl gyengekezű volt, ezt nem tudta visszaszerezni a kutyától. És akkor most jön a kérdés: Ki fogadna örökbe egy 1,5 éves, neveletlen közép-ázsiai juhászkutyát? Pontosan. Senki.”

“Sokan félnek Zeusztól a mérete miatt, pedig ő nagyon cuki.”

“A férjem kutyakiképző. Egyszer az egyik ügyfele hozott hozzá egy 5 hónapos közép-ázsiai juhászkutyát képzésre, és azt kérte, hogy hadd maradjon nálunk addig, míg befejezik az új házuk és a kutyaház építését. Beleegyeztünk, hogy velünk maradhat 3 hónapig. Eltelt az első hónap, képeztük a kutyát, a gazda néha megjelent, megnézte, és kifizette nekünk a pénzt. A második hónapban a fizetés már késett, a gazda pedig egyáltalán nem jött. Mikor a 3. hónapban végre megjelent, sokkot kapott, hogy mekkora lett a kutya, és pénz helyett egy zacskó csontot kaptunk tőle. Aztán végleg eltűnt. Nem vette fel a telefont, egész hónapban vártuk, hogy a kutyáért jöjjön, de felszívódott. A barátaink azt tanácsolták, adjuk el a kutyát, de a férjem annyira ragaszkodott hozzá, hogy úgy döntöttünk, megtartjuk. A kiskutyából egy szép, okos, képzett kutya vált. Athena már 9 éves. Még most sem értjük, hogyan tud valaki lemondani az állatáról” – osztották meg egy közösségi oldalon.

4. Angol bulldog

Már a kinézetével képes elriasztani a betörőket, de igazából ez a maximum, amire képes. A több évtizednyi tenyésztés eredményeként minden agresszió eltűnt belőle. Ez a kutyafajta szinte teljesen az embertől függ. Ha egy házban angol bulldog van, az nagyjából olyan, mintha egy gyerek élne ott. Fizikumából adódóan sok foglalkozást igényel, például rendszeresen masszírozni kell (mivel még megnyalni és megvakarni sem tudja magát), valamint törölgetni a bőrét a redők között az arcán és a farkánál.

Az angol bulldog elég drága kutya. Közülük soknak vannak egészségi problémái, és az intenzív képzést sem bírják. Gyakran speciális tápra van szükségük, és rendszeres orvosi ellenőrzésre. Ezt mesélte egy angol bulldog tulajdonosa: “Ha tudtam volna, mennyi pénzt költök majd állatorvosokra, nem választottam volna az angol bulldogot. Az elmúlt 3 évben a kutyámat műtötték, mert adenoma volt a felső szemhéján, több cisztát vettek ki belőle, volt szívrohama, és császármetszéssel szült, mert a kölyköket a nagy fejük miatt nem tudta természetes úton világra hozni. Ráadásul végtagdiszpláziában is szenved.”

5. Tacskó

Az egyik legkönnyebben felismerhető és méreténél fogva az egyik legnépszerűbb kutyafajta. Azonban csak kevesen vannak tisztában azzal, hogy a tacskó miatt egy igazi vadász gazdái lesznek. Rossz személyisége az elégtelen fizikai leterhelés eredménye. Ezért kezdi el az éjszaka közepén kaparni a padlót. A legtöbb gazdi azt hiszi, egy kedves kiskutyát vesz magához, de végül csalódniuk kell.

Sokan tudnának ahhoz hasonló történetet mesélni a tacskókról, mint amit egy nő osztott meg: “Tavasszal eldöntöttük, hogy lesz egy kiskutyánk, mégpedig egy rövidszőrű tacskó. Mondhatjuk, hogy az első hónapokban nagyjából minden rendben ment. Elnéztük neki, hogy szétrágja a kábeleket, hogy bent végzi el a dolgát, hogy vonyít éjszakánként. Ráfogtuk arra, hogy még kölyök. Próbáltuk tanítani, hogy csak egy helyre piszkítson, de mikor nem néztünk oda, mindig rossz helyre ment. Ahogy nőtt, egyre jobban mániái lettek a kábelek. Rengeteg játékot vettünk neki, de akkor is ragaszkodott a kábelekhez. Az internetkábel, két telefontöltő, a férjem fülhallgatója mind áldozatul estek. A kutya extrém aktív, kiderült, hogy nem nekünk való. Teljesen kikészültünk tőle, nevelni sem tudjuk. Oda kell adnunk egy megfelelő gazdinak.”

Természetesen sokan vannak, akik minden nehézség ellenére rajonganak a tacskóért. Ezt bizonyítja a következő történet is. “Huncut kis jószág, aki mindig kimutatja az érzelmeit. Egy faházban lakunk, amit kemence fűt. Télen a kemence körül meleg van, de a padló attól még hideg, ezért a kutyát egy plédbe csomagoltam. Csak feküdt, és mosolygott rám. Ez a kutya mosolygott! És ezt a mosolyt látva elfelejtettem minden rosszat, amit aznap tett.”

A tacskóval lehetetlen versenybe szállni, ha a kitartásról van szó. “Egyszer gyerekkoromban piknikezni mentünk a családdal. Ahogy ültünk és ettünk a tábortűz körül, egyszer csak odajött egy vékonyka tacskó. Adtunk neki enni, aztán kezdtünk pakolni az induláshoz. A gyerekek kérdezgették, nem vihetnénk-e haza magunkkal, de apám szigorúan nemet mondott. Az autó elindult, és a tacskó elkezdett szaladni utána. Apám felgyorsított, de a kutya még mindig szaladt. Akkor apám megállt, megfogta a kutyát, és betette az autóba. A lélegzetünket is visszatartottuk az úton, moccanni sem mertünk, nehogy apa meggondolja magát. Nem találtuk meg a gazdáját. A tacskó 15 évig élt velünk, tökéletes háziállat és barát volt” – osztották meg a VK-n.

6. Németjuhász

Sok németjuhász egész életében munkakutyaként dolgozik. Szolgálatot teljesít a rendőrségénél, a seregnél, őrző-védő feladatot lát el, majd mikor nyugdíjba megy, új családhoz kerül. Sokan azután választanak maguk mellé németjuhászt, hogy elbűvölte őket valamilyen rendőrös sorozatban. Ezután viszont nem képzik, nem tanítják, és nem fogják tudni kezelni a kutyát.

Egy lány a írta a következőket az egyik fórumra: “Az egyik barátom odaajándékozta a németjuhászát valakinek, mert annyira rosszul viselkedett. Agresszív volt a húgával, többször meg is harapta. Próbálták megnevelni, de nem sikerült. Nem volt hozzá sem tapasztalatuk, sem türelmük. Könnyebb volt új gazdát találni neki. Utána néhányszor meglátogatták. Az új helyén nincs vele semmi gond.”

“A 42 kilós németjuhászom nagyon elégedett a kellemetlenségek mennyiségével, amit okozott.”

7. Jack Russel terrier

Kis “kompakt” kutyának tűnik, akivel jól lehet együtt élni akár egy kis lakásban is. Bár aranyosnak tűnik, a Jack Russel terrier nem egy egyszerű kutya. Vadászatra tenyésztették ki. Minden Jack Russel terrier szereti a szabályokat és a megszokást, és kész ehhez tartani magát, feltéve, hogy a gazdi nem mond ellent magának, például egyik nap felengedi a kanapéra, de másnap már nem. Ha valamit megtiltasz, akkor azt mindig tiltanod kell. Ez a kutya nagyon aktív és nem nyugszik meg attól sem, hogy idősödik. A kanok örökké megpróbálják átvenni az irányítást a gazdától.

Egy tapasztalat egy Jack Russel terrier gazdijától: “4 évvel ezelőtt vettem egy Jack Russel terriert hirdetés útján. Mikor először betette a lábát az előző gazdája udvarára, azonnal elkezdte üldözni a macskákat, ugatott, vidáman viselkedett. Mikor hazahoztam, rögtön próbálta átvenni tőlem a vezető szerepet. Felugrott az ágyra, és nem akart odaengedni engem. Azt akarta, hogy őt ismerjem el a ház urának, talán arra is vágyott, hogy az ő fekhelyén aludjak. Egy seprűvel kellett kitessékelnem az ágyamból, mert meg akart harapni. Mikor már összeszoktunk, akkor is többször megharapott. A dolog nem mehetett így tovább, ezért kutyakiképzőhöz fordultam. Kiderült, hogy komoly mentális problémája van, valószínűleg azért, mert az előző tulajdonosa rosszul bánt vele, ezért nem bízott az emberekben.

A kutyakiképzés nagyrészt a gazdáról szólt, mivel a kutya viselkedését az határozza meg, hogy a gazda hogyan viselkedik. Mindent megpróbáltam, hogy elnyerjem a bizalmát. Rengeteget sétáltunk, jutalomfalatokat vettem neki, mindenhova vittem magammal, még a tengerhez is többször elmentünk együtt. Azt hiszem, a maga módján szeret engem. Néha, mikor jó a kedve, odabújik hozzám, és egész este úgy marad. De még mindig elég különös a viselkedése a korábban átélt traumák miatt. Például ha valaki nem tartja be a szabályaimat, és az asztalról eteti őt vagy felengedi az ágyra, rögtön elkezd rám vicsorogni, olyankor újra félek tőle. Viszont rajtam kívül Beetle (ez a neve a kutyámnak) senki és semmi mást nem harapott meg vagy tett tönkre.”

Vannak kevésbé szerencsések is, például az, aki a következő történetet elmesélte: “A kutya mindent szétmarcangolt, amit talált a földön. 2 szobában is letépte a tapétát. Mikor jöttek a fogai, úgy viselkedett, mint egy baba. Rágott mindent. Még engem is megharapott. Alapvetően ez nem az a fajta, aki nyugodtan el van otthon. Imád lyukakat ásni. Szerencsére családi házban élünk, és a kutya a kertünkben ás lyukakat. Az egyik barátomnak ugyanilyen kutyája van, de ők lakásban élnek, ezért az ő kutyájuk a padlón próbál ásni. Jól gondold át, mielőtt bevállalsz egy Jack Russel terriert.”

8. Amerikai pitbull terrier

Ezeket a kutyákat harci kutyáknak tekintik. A ‘90-es években nagyon népszerűek voltak, mostanra ez a népszerűség kissé visszaesett, de sokan még mindig ezt a fajtát választják, hogy növeljék az önbizalmukat és a tekintélyüket mások előtt.

Sok pitbullnak kell új családot keresni, mert a korábbi gazdának nem jutott elég ideje a kutyájára. Ha ez a kutya nincs megfelelően tanítva, kezelhetetlen lesz. “Akik azon gondolkodnak, hogy pitbullt választanak maguknak, kétszer is gondolják át. Jó kihívás azoknak, akiknek nincs gyerekük, mivel olyan a személyisége, mint egy gyereké. Tanítható, de a nevelés annyi energiát emészt fel, mintha gyereket nevelnél. Egyesek szerint ezek a kutyák agresszívek… nos, az emberek is azok.” © Idealchik / IRecommend

“Ő Atlas. A legtöbben nem kedvelik, mert pitbull. Pedig csak szeretetre vágyik, és arra, hogy felöltöztessük.” © DandelionDino / reddit

De előfordul ennek a fordítottja is: volt olyan, hogy egy pitbullt őrző-védő kutyának szántak, de aztán visszavitték, mert túl kedves volt. Egy férfi szerint a pitbull legfeljebb agresszívan tud kinézni, de nem az: “Ha egy agresszív szörnyet akarsz nevelni, azt bármelyik kutyával megteheted. Ahhoz nem kell bizonyos fajtájúnak lennie. Az agressziónak semmi köze a fajtához. Póráz nélkül sétálok a pitbullommal, és soha nem mutatta az agresszió jeleit. Ha szereted a pitbullt, mint kutyát, ne gondolkodj rajta. Jó barátod és védelmeződ lesz. De ne nevelj bele agressziót. Minden negatív dolog, amit az emberek mondanak erről a fajtáról, csak azért van, mert nem ismerik.”

A következő történet is bizonyítja, hogy mennyire fontos a kutya megfelelő tanítása: “Egyszer mentem hazafelé, a távolban láttam egy nőt, aki egy fiatal pitbullal játszott. A következő pillanatban a kutya odarohant hozzám, és morogni kezdett. A gazdája kiabálni kezdett neki, majd azt mondta: ‘Oké, most megbántottál! Elmegyek!’ A kutya nulla reakciót mutatott a nő szavaira, minden figyelme rám irányult. A nő pedig tényleg megfordult, és hazament. Én meg álltam ott, a morgó kutya előtt. Az egész egy örökkévalóságnak tűnt, míg egy férfi kifütyült az egyik ablakból, és a kutya rohanva hazament.”

“Azoknak, akik szerint a pitbull szívtelen és gonosz: most adom át ezt a tündéri kisfiút az új gazdáinak, miután egy évig a menhelyen volt.” © duuuhhh98 / reddit

9. Spániel

A gazdák sokszor a spániel vadászösztönével nem tudnak mit kezdeni. Ez a kutya imádja kergetni a madarakat, a macskákat, ha azok betörnek az ő birtokára. A spániel egészsége és kinézete is sok törődést igényel, állandóan ápolni kell a szemeit és a füleit, amelyek különösen hajlamosak a fertőzésekre. Ez felesleges macera sok ember számára. Mivel a spániel vadászkutya, biztosítani kell számára a megfelelő mennyiségű testmozgást. A fizikai aktivitás elengedhetetlen ennél a fajtánál.

A spániel gyakran okoz konfliktust a szomszédokkal is: “A kutyánk túlságosan érzékeny. Nem is! Ő hiperérzékeny! Nem bírja az egyedüllétet. Mikor egyedül hagyjuk otthon, megállás nélkül ugat. Néha fél órán át, néha viszont addig, míg haza nem érünk. Mivel szülési szabadságon vagyok, most a legtöbbször itthon vagyok vele. Fogalmam sincs, mi lesz később, de most, ha elmegyek néhány órára, a szomszédok utána biztosan panaszkodnak a vég nélküli ugatás miatt.” © Aprill08 / IRecommend

Az egyik lány egy felelőtlen gazdáról osztott meg történetet: “Néhány évvel ezelőtt a rokonaimnál voltam, akik vettek egy cuki spánielt a gyereküknek. Fél év múlva már nem volt náluk a kutya. Mikor megkérdeztem, hogy mi lett vele, azt mondták, túl nagyra nőtt, és mindent szétrágott, ezért odaadták valakinek… Másnap már boldogan újságolták, hogy választottak maguknak egy másik kutyát, egy yorkshire terriert. Mikor megkérdeztem, hogy mit fognak tenni, ha ebben a kutyában sem tetszik majd valami, azt mondták, ez a kutya kicsi, ez egész más lesz. Ha figyelembe vesszük azt, hogy hogyan bántak az előző kutyával, joggal mondhatjuk, hogy jobb lenne, ha ezeknek az embereknek soha semmilyen kutyájuk nem lenne.”

10. Labrador retriever

A labrador hihetetlenül kedvelt kutyafajta. Tipikus családi kutyának, sokan egyenesen bébiszitternek tartják. A reklámokban és a filmekben is gyakran szerepel, mint a tökéletes családi élet nélkülözhetetlen “kelléke”. Sokan ebből kiindulva döntenek mellette. De a labrador sem játék, hanem valódi kutya. Azaz: vedlik, csorog a nyála, szaga van, és rengeteg galibát képes okozni – erről persze a reklámokban és a filmekben is hallgatnak.

Itt egy példa arra, hogy hova vezet a következetes nevelés és tréning hiánya egy labradornál: “Az egész azzal kezdődött, hogy nem voltunk képesek szobatisztaságra szoktatni. A pórázt mindig húzta, mikor sétáltunk. Inkább a kutya sétáltatott minket, és nem fordítva. Azonkívül, hogy tönkretette a szőnyegeket, szinte az összes papucsunkat is szétrágta. Aztán elkezdett elszaladni előlünk. Terhes voltam, és utána szaladgáltam, ami nem kevés stresszt okozott. A legsértőbb az volt, hogy mikor idegenek hívták magukhoz, rögtön odament, de ha mi szóltunk neki, ránk se hederített. Ettől az egésztől teljesen kikészültem. A babám koraszülött lett, nagyon kicsi volt, és nem volt segítségem. A türelmem akkor fogyott el, mikor szőr borította az egész lakást, még a pelenkákon is szőr volt. Ingyen odaadtuk vadidegen embereknek. Ezt követően 6 hónapon át sírtam miatta minden egyes nap. Emiatt pedig elapadt a tejem. 1,5 év után még mindig magamat hibáztatom, hogy megvettem ezt a kutyát. Lehet, hogy sokkal jobb gazdái lettek volna, mint mi.”

“Miután lett egy labradorom, egyre többen kérdezték, hogy hogyan edzek a karomra, hogy ilyen izmos lett. Ilyenkor a kezükbe szoktam adni a pórázt, és nézem, ahogy szaladnak a kutya után.” © Lovelive / pikabu

Egy lány részletesen leírta, milyen is az élet egy labradorral: “Nagyon sunyi. Például mikor látja, hogy ott vagyok, tudja, hogy nem rághatja a szék lábát. Akkor fogja a játékát, odateszi a szék lába mellé, és úgy tesz, mintha a játékát rágná, de közben mindvégig a szék lábát rágja. Egy labrador olyan, mint egy kíváncsi gyerek. Mindent, amit csinálsz, alaposan, közelről meg kell néznie. Mikor hazaérek a vásárlásból, ellenőrzi az összes táskát, és egyáltalán nem érti, miért tessékelem le az ágyról. Egy szép napon aztán megadtam magam, és megengedtem, hogy velem aludjon. Mikor sétálunk, mindig a következőket ismétlem: ‘Gyere ide!’, ‘Nem szabad!’, ‘Hagyd abba!’, ‘Köpd ki!’, ‘Hova mész?’, ‘Állj meg!’, ‘Ne harapd meg azt a kutyát!’, ‘Ne szagolgasd azt!’”

“12 éves koromban kaptam egy kutyát, egy labradorkölyköt. Együtt nőttünk fel, ő most 14 éves. Hűséges barát és velem él. Egy évvel ezelőtt megismertem egy lányt. Egy idő után beköltözött a lakásomba. Kiderült, hogy allergiás a kutyám szőrére és nem hajlandó gyógyszert szedni rá. Később elkezdte pedzegetni, hogy vagy odaadom valakinek a kutyát vagy elaltatom. Gyakorlatilag ultimátumot adott, választanom kellett közte és a kutyám között. A kutyát választottam, és ezt sosem bántam meg. Rájöttem, hogy nem ő a nekem való lány, de azért néha még hiányzik” – osztotta meg egy gazdi.

11. Akita inu

Sokak számára a Hacsi – A leghűségesebb barát című filmből ismerős ez a kedves arc. De az akita inu a való életben egyáltalán nem olyan ártatlan kis lény. Elég különleges személyisége van: okos, végtelenül szereti a gazdáját, de azt érezteti vele, hogy igazából nincs is szüksége rá. Nem bízik az idegenekben, és nem kedveli az idegen gyerekeket sem. A felnőtt kutyák gyakran agresszívek más állatokkal, főleg más kutyákkal, amelyeket bármilyen előjel nélkül megtámadnak.

“Elajándékoztuk a kutyánkat, mert nagyon agresszíven viselkedett a gyerekeinkkel. Elismerem, hogy ez a mi hibánk is, de nem számítottam arra, hogy ennyire különbözni fog a jelleme Hacsiétól. Bárcsak hamarabb tudtam volna az igazságot erről a fajtáról. A filmbéli Hacsi is ment, amerre csak akart, és az akita jellemének ez a lényege” – mesélte egy egykori akita tulajdonos.

“Szőr mindenütt. Vég nélkül vedlik. Próbáljuk nyírni és fésülni, de sosem hagyja abba a vedlést.” © akita.goro / pikabu

Persze vannak olyanok is, akik az akitában találták meg a számukra ideális kutyát. “A barátaim régóta győzködtek, hogy legyen már kutyám. Megrémített a gondolat, hogy naponta kétszer sétáltatnom kell, tönkreteszi a cipőket, szétrágja a bútorokat, és rám haragítja a szomszédokat az ugatásával meg a vonyításával. Etetni kell, tanítani, dédelgetni, állatorvoshoz vinni. Én viszont igazi lustaság vagyok, aki a videójátékokat szereti, és nem voltam oda az ötletért, hogy legyen kutyám. Soha ne menj sehova kiskutyákat nézegetni! Mikor ezt a kölyköt a kezembe adták, az összes pénzemet odaadtam volna, csak hogy az enyém legyen. Így most már 3 éve van egy kutyánk. Nem ugat, nem teszi tönkre a ruhákat és a bútorokat sem. Nincs szaga, és sosem zaklat, hogy menjünk sétálni. A házunk közelében van egy erdő és egy kis tó, szeretek oda kisétálni vele. Még mikor fáradtan hazaérek a munkából, akkor is mindig elmegyünk sétálni. Néha a feleségem és a lányom meg is sértődnek, mert azt hiszik, jobban szeretem a kutyát, mint őket. Sosem bántam meg, hogy ő lett a kutyám.” © Akitoman / pikabu

Van kutyád? Milyen nehézségekkel találkoztál a vele való együttélés során?

A cikk a BS angol nyelvű cikke nyomán készült a Kuffer fordításában.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here