Ha 200 évvel ezelőtt éltünk volna és a brit arisztokrácia közé tartoztunk volna, akkor a nyarainkat a társasági szezon dobta volna fel. Ez volt az az időszak, amikor az előkelőségek sorra rendezték a bálokat és a vacsorákat, a családok bevezették a fiatal lányokat a társaságba, a férfiak pedig megtalálhatták köztük a jövendőbelijüket. Elsőre ez mind izgalmasnak és csodálatosnak tűnik, a valóságban azonban ezekre a bálokra szigorú szabályok vonatkoztak, amelyek a 21. század embere számára sokszor viccesnek tűnnek.
Megpróbáltuk felkutatni minden olyan hagyományt, ami annak idején meghatározta a bálokat.
200 évvel ezelőtt a szabadidő eltöltésének egyik legáltalánosabb módja volt a bálba járás. Ilyeneket nemcsak az elit rendezett, hanem különböző társaságok is, például a tűzoltók, a hadsereg vagy a tanárok.
Aki jelen akart lenni, annak fizetni kellett érte. A 19. században a belépőjegy ára 50 cent volt, ma már jóval több, akár több száz eurót is elkérhetnek érte.
Általában este 8-kor kezdődtek a bálok és hajnali 4-ig tartottak. A résztvevőknek fizikailag is bírniuk kellett a programot, hiszen a tánc 8 órán át nonstop tartott.
Ugyanazt a ruhát csak néhányszor volt szabad viselni a bálokon. A kiegészítőknek, mint a kesztyű vagy a legyező, szintén mindig újnak kellett lennie. Minden résztvevőnek kellett pótcipőt vinnie magával, hogy ha szükséges, le tudja cserélni az este folyamán.
A táncot általában az idősebb rokonoktól tanulták meg vagy külön tanár foglalkozott velük. Voltak oktatókönyvecskék is, amelyek segítették a tánclépések elsajátítását.
A mai dresszkódokat összehasonlítani sem lehet a viktoriánus kori bálokéval. A hölgyek bőrszínéhez, hajához és testalkatához választották a ruhákat. Ezért volt az, hogy a nők egy bizonyos módon öltöztek, például a szőkék általában finom, pasztell színű ruhákat viseltek, a barnák pedig élénkebb színekben pompáztak.
A táncok sorrendjét is szabályok határozták meg. Az Orosz Birodalomban például polonézzel nyitották a bálokat. Ez a lassú tánc, ami legalább 30 percig tartott, azt a célt szolgálta, hogy közben a táncosok bemutatkozzanak egymásnak és összeismerkedjenek.
A hölgyeknek nem volt illő visszautasítani, ha táncba hívták őket. Ha ezt tették, azzal kinyilvánították, hogy az adott táncra az összes férfit vissza fogják utasítani. A férfiaknak viszont nem illett a csalódottság jeleit mutatniuk, ha valakitől nemleges választ kaptak.
A kesztyűknek mindenekelőtt higiéniai szerepük volt. Azt a célt szolgálták, hogy a hölgyeknek ne kelljen megérinteniük közvetlenül a férfiak izzadt tenyerét. A fehér kesztyű volt a legjobb választás, hiszen a színes kesztyűk a kéz melegétől engedni kezdték magukból a színt, és összefoltozhatták a férfiak ruháját.
A szabályok tiltották a férfiaknak a parfüm használatát. Legfeljebb a zsebkendőjükre tehettek belőle néhány cseppet, de ezt is csak akkor, ha a parfüm a legjobb minőségű volt.
200 évvel ezelőtt a bálok nem elsősorban a szórakozást szolgálták, sokkal inkább társadalmi kötelezettséget jelentettek. Az Orosz Birodalomban kötelező volt a részvétel, semmilyen okból nem lehetett távol maradni, legfeljebb komoly betegség vagy gyász adhatott felmentést.
A bálok még a 21. században is igen népszerűek. Az egyik legszebb példája a Bécsben évente megrendezésre kerülő Concordia bál, aminek több mint 150 éves múltja van. A belépőjegy ára pedig 95 euró. Egyes bálokon a jelenlévő hölgyek ajándékot kapnak, ami lehet egy kanál, de akár egy elegáns karkötő is.