Szülőnek lenni igen vegyes érzelmekkel jár. A büszkeségtől a félelemig a szülőség egy soha véget nem érő hullámvasút az érzelmek széles skáláján, főleg, ha kisgyermekről van szó. Ha te is ebben a cipőben jársz, ezek a gyerekektől származó válaszok valószínűleg ismerősnek fognak tűnni.
Van köztük vicces és sokkoló megszólalás is, de annyi biztos, hogy mindegyik váratlan volt.

  • Ma reggel egy idegen rám förmedt, hogy a hidegben – 0 fok volt – gyalog viszem a gyereket az oviba. Azt mondta a gyerekemnek, nagyon sajnálja, amiért ilyen hidegben gyalogolnia kell. A gyerek ezt válaszolta neki: “A hidegtől sosem lett semmi bajom.” Aztán odébb sétáltunk. Szülői győzelem. © GaucherMeg / Twitter
  • A gyerek, mikor kicsi volt és még nem szokta meg, hogy este is fent van, egyszer sötétedés után kinézett az ablakon, és felkiáltott: “Hol van az udvar?!” © Tweetsnwhatnot / Twitter
  • Én egy diáknak: “Az élet tele van rejtélyekkel.”
    Diák: “Igen. Mint azok a lyukak, amik a pólód alján vannak.”
    Én: “Pontosan.” © danicacounselor / Twitter
  • Én: “Jól érezted magad a bulin?”
    6 éves gyerek: “Hát, nem tudtam visszatartani, ezért pukiztam, és mindenki rám nézett, és azt mondták, hogy mindenki tudja, hogy én voltam, ezért el kellett futnom, és elbújtam a garázsban, amíg mindenki elfeledkezett róla.”
    Én: “Értem. És egyébként?”
    6 éves: “Jó volt.” © cydb*r / Twitter
  • Kérdeztem az 5 éves unokahúgomat, hogy jól viselkedett-e. Azt felelte: “Olyan jó voltam, mint egy banán.” Most még több kérdésem van. © pro_wo*ier_ / Twitter
  • Elvittem síelni a 10 éves lányomat, és nagyot esett. Egy másik apuka is ott volt, rögtön segített neki, majd mikor odaértem, a lányom azt mondta: “Ne aggódj, mondtam neki, hogy jól vagyok, így nem fogja azt gondolni, hogy rossz apuka vagy, mert hagytál elesni.” © Dad_At_Law / Twitter
  • A 6 éves gyerekem csendben ette a müzlijét, aztán megállt, és maga elé nézve ezt mondta: “Remélem, a húgomból nem lesz bűnöző nagykorában.” Azt hiszem, nagyon jól összefoglalta az én szülői céljaimat. © MamaNeedsACoke / Twitter
  • Én: “Nem nézhetitek meg a tévéműsort ma este a barátoddal. Találjatok ki valamilyen kreatív játékot.”
    5 éves: “Akkor mozisat játszunk. Kell hozzá pattogatott kukorica, édesség és film.” © cydb*r / Twitter
  • Én az ovis csoportnak: “Mit gondoltok, miért járunk oviba?”
    Az egyik ovis: “Hogy anya nyugodtan tudja nézni A Grace klinikát.”
    Nem ismerem az anyukáját, de azt tudom, hogy lelki társak vagyunk. © danicacounselor / Twitter
  • 6 éves: “Vidéken annyi csillagot láthatok.”
    Én: “Szeretnél odaköltözni?”
    6 éves: “Nem, csak nyugdíj után. Mikor kijártam a 3. osztályt.” © Chhapiness / Twitter
  • Megkérdeztem az 5 éves gyerekemet, hogy szeretne-e egy fotót a Mikulással. Kinevetett, és azt mondta, ő nem fotózkodik csak úgy akárkivel. © GaucherMeg / Twitter
  • Az 5 évesem azt mondta, nem tud segíteni nekem takarítani, mert elfáradt abban a sok munkában, amit az oviban végzett. Mikor megkérdeztem, mit ért munka alatt, azt mondta: “Hát… mindig azt akarják, hogy írjuk le a nevünket.” © SnarkyMommy78 / Twitter
  • A lányommal a Mondj igent a ruhára című műsort néztük. Azt kérdezte: “Anya, ha férjhez megyek, viselhetem a te menyasszonyi ruhádat?” A szívem megtelt büszkeséggel, mire ő hozzátette: “Mert te már úgyis kifizetted, szóval ingyen lenne.”
    Egy spórolós menyasszony. Még jobb. © danicacounselor / Twitter
  • Én: “Az, hogy te nem jársz iskolába, nem jelenti, hogy nadrág nélkül járkálhatsz.”
    5 éves: “Csak ezt a láthatatlan nadrágot szeretném felvenni.” © wildrainbow2 / Twitter
  • Megkérdeztem a 6 éves gyerekemet, hogy ő kemény csaj-e. Azt felelte: “Nem, mert aki kemény, az könnyen eltörik.” Úgy tűnik, van életvezetési tanácsadóm. © TheCatWhisprer / Twitter
A cikk a BS angol nyelvű cikke nyomán készült a Kuffer fordításában.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét