Tudjuk, hogy gyerekkorban számtalan probléma előfordulhat, de a szülő-gyerek kapcsolatról csak ritkán esik szó. Azt gondoljuk: “Ő az anyám.”, “Mindent megtettek értem, hálásnak kell lennem nekik.” De kevésszer beszélünk a negatív érzéseinkről a szüleinkkel kapcsolatban. Emiatt sok felnőtt szorong még évekkel később is.
A pszichológusok szerint nem kötelező érzelmileg közel állni anyánkhoz vagy apánkhoz csak azért, mert ők a szüleink. A következőkben 15 példán keresztül mutatjuk meg, hova vezet a mérgező viselkedés a családban.

1.

Vannak szülők, akik mindig kritizálják a gyereküket, mikor idegesek, csalódottak vagy fáradtak. Ezzel vezetik le a negatív érzelmeiket és rejtik el saját sebezhetőségüket. A gyerek bármit mond és bármit tesz, az ilyen szülő mindig talál valamit, amibe beleköthet. Az évek során a szülőknek ez a viselkedése nem tűnik el, esetleg még rosszabbá válik. A gyerek viszont felnő, és nem akar már jót tenni nekik.

2.

Egyes szülők azt hiszik, hogy ha a gyerekük jól van lakva és normális ruhákba jár, attól ők máris jó szülőkké válnak. Talán fizikailag mindent megtesznek érte, de érzelmileg nem. Felnőve az ilyen szülők gyereke úgy érzi majd, kötelessége neki is gondoskodni a szüleiről, például anyagilag támogatni őket, orvost szerezni nekik stb. Viszont melegséget és odafigyelést nem várhatnak tőle.

3.

A nárcisztikus szülők nagy szerepet játszanak a gyerekük életében. Nagyon odafigyelnek a gyerekek tanulmányaira, a különórákra, arra, hogy a gyerek miben sikeres. Ezek az anyák és apák csak a saját egójukat táplálják a gyerek által elért sikerekkel. Viszont a gyerek valódi személyiségét és egyéniségét nem látják. Bármilyen hiba, bármelyik rossz jegy vagy kudarc okot ad nekik a veszekedésre. A gyerek úgy érzi, nyomás alatt van és nem elég jó. Felnőve az ilyen gyerekek a lehető legnagyobb távolságot igyekeznek tartani a szüleiktől, nehogy újra ekkora nyomás nehezedjen rájuk.

4.

Az érzelmileg elutasító szülők nem hanyagolják el teljesen a gyereküket, de a kelleténél kevesebb figyelmet szentelnek neki. Mikor az ilyen szülők idősebbek lesznek, akkor jönnek rá, hogy a gyereküktől nem kapnak elég törődést, szeretetet, tiszteletet. Ebben viszont semmi meglepő nincs.

5.

Mikor a szülők kigúnyolják a gyerekük érdeklődési körét, a gyerek szégyellni fogja magát, és ez egész életén át elkísérheti. Hogy megvédje magát, ugyanígy fog reagálni: gúnyolja a szülei ízlését, nem értékeli eléggé az érzéseiket és a sikereiket.

6.

Az idősebb szülők gyakran folyamodnak ehhez a manipulációhoz. Tudják, hogy nagy hatalmuk van a gyerek fölött, és ezt próbálják megtartani még azután is, hogy a gyerek elköltözött. Ilyenkor érzelmi nyomást, zsarolást alkalmaznak, de sokszor még attól sem riadnak vissza, hogy arra kényszerítsék a gyereket, válasszon köztük és a párja között. A legjobb, ha nem engedsz ezeknek a manipulációknak, hanem megtanulsz kiállni a jogaidért, miközben hálás maradsz azért, amit a szüleid tettek érted.

7.

Abban nincs semmi rossz, hogy a szülők ambiciózusak a gyerekeikkel kapcsolatban. Azzal viszont már baj van, ha ez megszállottsággá válik. Az örökös előadások a házasságról és a gyerekekről nem fogják közelebbivé, sem jobbá tenni a viszonyt a szülő és a gyerek között. Az ilyen szülők ne csodálkozzanak, ha a gyerekük többé nem áll velük szóba.

8.

A pszichés támogatás a szülőtől éppen olyan fontos, mint az anyatej egy kisbabának. A szülő által okozott pszichés trauma nem fog elmúlni magától. Egyesek feladják, mások örökké félni fognak egy komoly párkapcsolattól. Vannak, akik bizonyítani próbálnak a szüleiknek és hatalmas sikereket érnek el. De attól még elhagyottnak, magányosnak fogják érezni magukat.

9.

Rábízni egy titkot egy felnőttre nagy lépés egy gyermek számára. Ha a szülő kineveti vagy mérges lesz, netán szétkürtöli mindenkinek a titkot, a gyerek bizalma benne örökre elveszik. Az ilyen gyerekek gyakran semmit sem akarnak felnőttként megosztani a szüleikkel.

  • 7 éves korom óta nem bízom anyámban, mikor elmondtam neki, hogy az osztályunkból tetszik egy fiú, és következő reggel már az összes rokonom tudott erről. Tudom, hogy ez nem egy nagy dolog, de az én bizalmam itt veszett el. Most az anyám mindig panaszkodik, hogy én milyen titkolódzó vagyok és 21 éve nem mondok el neki semmit. Mikor elmondom neki, hogy ez miért van így, akkor meg nem hisz nekem. © nfh354410 / Pikabu

10.

“Miért sírsz, mint egy kisbaba?” “Nézd, mindenki téged figyel és kinevetnek!” “Csúnya vagy, mikor sírsz, hagyd abba!” Sok szülő meggyőződése, hogy ha megszégyeníti a gyerekét, azzal elérheti, hogy abbamaradjon a sírás. Az egyetlen, amit ezzel el lehet érni, hogy a gyerek magába zárkózó és szégyenlős lesz. Sírni, mikor fáj valami, teljesen természetes dolog. A gyerekeknek pedig a negatív érzelmekkel is meg kell tanulniuk megbirkózni.

11.

Azok a szülők, akik a gyerek feletti hatalmuk megszállottjai, azt hiszik, joguk van megmondani, milyen foglalkozást válasszon, kivel házasodjon, hol dolgozzon. Nem érdekli őket, hogy a gyerekük már nem kisbaba, sőt, felnőtt, aki tud önálló döntéseket hozni. Az ilyen szintű kontroll irracionális. Ahogyan a szülők érvelése is, hogy “Mert én azt mondtam.” Az a gyerek, aki a szülei irányítása alatt marad, később nagyon nehéz időket fog megélni. Nemcsak harag marad a lelkében, de mindig mások kívánságához fog alkalmazkodni, és azt hiszi majd, mások igényei előbbre valók a sajátjainál.

12.

Ez igen gyakori helyzet azokban a családokban, ahol az egyik gyereket jobban szeretik a másiknál. Például az idősebb gyerektől elvárják, hogy ellássa a szülői feladatokat, míg a kisebbnek bármit megengednek. Még azt is elvárhatják tőle, hogy példaként szolgáljon a kisebb számára. Ilyenkor a testvérek közötti viszály igen komollyá válhat.

  • Emlékszem, 1996 volt, én 9 éves voltam. Én voltam a legidősebb gyerek. Valaki a tévében azt mondta, a kisebb gyerekeket jobban szeretik. Az apám azt mondta anyámnak: “Végül is ez így van, nem? Vajon miért…” Anyám pedig egyetértett. Na ez fájt. © NAZAROVV74 / Pikabu

13.

Vannak szülők, akik szerint ártalmas dicsérni a gyereket. Éppen ezért ők nagyon keményen bánnak a gyerekükkel. Olyan mércét állítanak, amit a gyerek nem képes elérni, majd csodálkoznak, hogy felnőttként szégyenlős és félénk lesz.

14.

A manipulatív szülők hihetetlenül jók abban, hogy a gyerekben bűntudatot ébresszenek a saját, meg nem valósult vágyaik miatt. Gyakran mondanak olyasmit, hogy: “Ha te nem lettél volna, teljesen más lenne az életem.” Ezeket pedig nagyon fáj hallani. Hogy ne legyen benned bűntudat, húzd meg a határt, ne hagyd magad manipulálni. Sosem a gyerek döntése, hogy megszülessen.

15.

“Mit fognak mások mondani?” “Engem mindenki ismer ebben a városban. Hogyan fognak majd rám nézni?” – ilyet csak a legönzőbb emberek mondanak, akiket jobban foglalkoztat, hogy mit gondolnak róluk mások, mint a saját gyerekük érzelmei. Annyira tökéletesek akarnak lenni, hogy másra már nem is jut idejük. Szerinted egy gyerek jó kapcsolatra akar törekedni az olyan szülőkkel, akik nem fogadják el őt? A válasz egyértelmű.

Voltak olyan helyzetek, amelyek aláásták a szüleiddel való kapcsolatodat? Milyen dolgokat nem mondanál soha a gyermekeidnek?

A cikk a BS angol nyelvű cikke nyomán készült a Kuffer és a NJD fordításában.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here