Olyan korban élünk, amikor a szoptatást erősen támogatják, ez viszont nagy nyomást gyakorolhat az anyákra. Bűntudatot érezhetnek, ha nem tesznek így, csalódottak, ha nem tudnak szoptatni, és meg nem értettek, ha nem akarják túl gyakran így táplálni a babájukat. Nem sok olyan bátor anyuka van, aki nyíltan fel meri vállalni, hogy nem szoptatja a gyermekét.
Ha valaki úgy dönt, hogy a szoptatás mellőzését választja, amögött különböző okok húzódhatnak meg. Erről szólnak a következő történetek.

  • Az emlőgyulladás egy rémálom. A tejszivárgás katasztrófa. Szörnyű folyton ezek miatt aggódni. Hogy éjszaka emiatt már aludni sem tudsz, az borzalmas. Legtöbbször fejek, a szoptatás nekem nem ér meg ennyi fejfájást. © tarktarkindustries / Reddit
  • Nem tudom miért, de engem ez az egész halálra rémiszt. Tudom, hogy a babának jó, de nekem nem az. Nem érzem, hogy enélkül ne tudnék kötődni a lányomhoz. Este adom neki a cumisüveget, és összebújunk közben, csak fekszünk a sötétben, ez a napom kedvenc része. Ilyenkor csak mi vagyunk. Nincs szükségem szoptatásra ahhoz, hogy kapcsolódjak a lányomhoz. © Bapps12 / Reddit
  • Mindenki arról a fantasztikus kapcsolatról beszél, ami szoptatás közben létrejön, de én ezt nem tapasztaltam. Ez botrányosan hangzik, de akkoriban úgy éreztem, hogy valaki “elvesz” a testemből (első terhesség volt, majd fájdalmas szülés), és csak azon voltam, hogy a testem ne kínlódjon tovább. © girlintaiwan / Reddit

  • Próbáltam szoptatni a fiamat, de komoly gondjaink voltak azzal, hogy a fiam nem kapott rá a mellemre. Ráadásul én is bizonytalan voltam (stresszeltem, mert a kezdetektől egyedülálló anya voltam, traumás volt a terhességem és a szülésem is). Amit ő 15 perc alatt megevett, azt nekem másfél órámba telt lefejni. Még enni és aludni sem volt időm, nehogy felboruljon a szoptatási rend. Átkozottul fáradt voltam. © notparanoidifitstrue /Reddit
  • Mivel visszamegyek dolgozni, csökkentenem kell a szoptatást, vagy teljesen elhagyni, hogy ne kelljen folyton a fejés és a tej tárolása miatt aggódnom. © SmallFry91 / Reddit
  • A babám olyan rosszul szopizott, hogy naponta csak egyszer tudtam így táplálni. A kórházi élményeim is nagyon rosszak voltak. Rengeteg szoptatás őrületes fájdalom mellett, de úgy tűnt, mindenkit csak az érdekel, hogy minél többet szoptassak. © Ba_Na_Na_Naaaaa / Reddit

  • A tápszer igazi megnyugvást jelent, végre képes voltam élvezni a kötődést a kisbabámmal.
    Mivel nálam a kialvatlanság depressziót idézett elő, a tápszer csodákat művelt a mentális egészségemmel is.
    Végre nem kell fájdalmat átélnem, amikor etetem a kislányomat. © Ba_Na_Na_Naaaaa / Reddit
  • A gyerekorvosunk adta a legjobb tanácsot. Azt mondta: “A józan eszű szülő a jó szülő. Ha a szoptatástól megőrülsz, és nem érzed, hogy segítene, akkor tedd inkább azt, amit jobbnak látsz.” © NTWM420 / Reddit

  • Mi a kombinált etetést alkalmaztuk, és ez sok családnak jó opció lehet:
    – a másik szülő is megcumiztathatja a gyereket;
    – ha a baba kér még, bármikor kaphat;
    – ugyanúgy össze lehet vele bújni közben;
    – ha kevés tejed van, ez akkor is működik.
    Kipróbálni egyből a tápszert és kitartani mellette teljesen rendben van. A tápszer jó a babának, és ma már olyan változatot választhatsz belőle, amilyet csak akarsz. © writekit / Reddit
  • Rájöttem, hogy a szoptatás semmiféle elégedettséggel nem töltötte el sem a babámat, sem engem. Ekkor hagytuk abba végleg. © Ba_Na_Na_Naaaaa / Reddit
  • Hogy tápszerre váltottunk, az sok szempontból jót tett a babámnak. Abbahagyta a zihálást, az ekcémája sokat javult, és úgy egészében sokkal jobban érezte magát, boldogabb baba lett. © bu**muffinlove / Reddit

  • 6 hónaposan napi 4 üveg tápszert kapott. Most 7 hónapos, és tápszerrel etetjük, kivéve az egyszeri éjszakai szoptatást. Bárcsak előbb kezdtem volna a tápszerezést, sokkal kényelmesebb, ráadásul biztos lehetek benne, hogy eleget evett. Legközelebb sokkal korábban fogom alkalmazni. © stephasauraus / Reddit
  • Apaként azért szeretem a tápszert, mert így tudok segíteni az etetésben. A feleségem éjjeli bagoly, így a reggeli etetés az enyém, addig ő alhat. Pofonegyszerű elkészíteni a tápszert. © Apptubrutae / Reddit
  • Mivel sürgősségi császárom volt, nekem nem volt tejem. Amikor az első 2 hétben már szinte beleőrültem abba, hogy mindenáron megpróbáltam szoptatni, a férjem rábeszélt, hogy használjunk tápszert. Nem volt szülés utáni depresszióm, de az a két hét mentálisan nagyon megviselt. Az anyaságra alkalmatlannak éreztem magam. Amikor elkezdtük a tápszerezést, az 180 fokos fordulatot jelentett. Sokkal jobban éreztem magam, végre örülni tudtam a gyerekemnek. És az is szuper, hogy a férjemmel közösen tudtuk végezni az etetéseket. © SuperK812345 / Reddit

  • Amikor a feleségem abbahagyta a szoptatást, sokkal mélyebb lett a kötődés köztem és a lányom között. A feleségem boldogabb volt, és én is. Utáltam, hogy bűntudata van amiatt, hogy abbahagyja a szoptatást, de nehéz volt neki, rengeteg éjszakát sírt át, mert a lányunk 45 percig szopott, és még akkor sem tudott eleget enni. Most boldog, egészséges, és pontosan úgy fejlődik, ahogyan kell neki. © BrownsFanJCU / Reddit
  • Mindig is fontos volt számomra a személyes tér. Az egész terhességem alatt úgy éreztem, mintha megszállták volna a testemet, és alig vártam, hogy végre visszakapjam. © Ismeretlen felhasználó / Reddit
  • Bár soha nem volt gondom azzal, hogy felvegyem vagy ölelgessem a fiamat, de nagyon megnyugtató számomra, hogy akkor tehetem le, amikor akarom. Nem kell folyton tartanom a szoptatás miatt. © Ismeretlen felhasználó / Reddit

  • Azt hallottam, hogy a szoptatás csak akkor éri meg jobban, ha nem veszed figyelembe az anya idejét. És szerintem ebben van valami. Napi 2,5 órán át voltam a fotelbe ragasztva a fiammal a mellemen. Ha ezek az órák ki lennének számlázva, akkor már nem is tűnne olyan nagyszerűnek. © kittyconnie / Reddit
  • Nem voltam sem a szoptatás mellett, sem ellene. Úgy voltam vele, hogy mindenképpen meg fogom próbálni. Megcsászároztak, a babám az újszülött-intenzívosztályra került, és napokig nem volt tejem. Amikor képes voltam kézbe venni, a nővérek megállás nélkül erőltették a szoptatást. Hát megpróbáltam. Ő sírt. Nem tudott rákapni a mellemre, éhes maradt, és akkor elhatároztam, hogy ebből tápszer lesz. Mindig, mikor bejöttek hozzánk a szobába és megpróbálták a mellemet a szájába tuszkolni, mondtam nekik, hogy legyenek szívesek odaadni a cumisüveget. © bu**muffinlove / Reddit
  • Őszintén megmondom, én nem szoptattam, mert nem akartam szoptatni. Először, mikor megpróbáltam, kiderült, hogy elősegíti a szülés utáni depressziómat, és bár 100%-ig biztos voltam benne, hogy le tudom győzni, inkább nem kockáztattam. Ezután nem akartam többet foglalkozni vele, és őszintén szólva riasztott a gondolat, hogy még 1-2 évig, vagy ki tudja, meddig, ne kapjam vissza a saját testemet kizárólagos használatra. Tápszerrel etettem, élveztem, megadta a lehetőséget a férjemnek, hogy kicsit jobban részese legyen a folyamatnak, és akkor is tápszerrel etetek majd, mikor ez a baba megszületik. Soha nem fogok miatta bocsánatot kérni vagy bűntudatot érezni. © lookielurker / Reddit
A cikk a BS angol nyelvű cikke nyomán készült a Kuffer fordításában.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here