20 ember, aki úgy döntött, nem vállal gyereket, és büszke erre

Egyesek számára az élet természetes része a gyermekvállalás. Mások szerint viszont az élet ugyanolyan teljes és boldog lehet gyerekek nélkül is. Ez egy nagyon megosztó téma, és akik nem akarnak gyereket, igen gyakran negatív véleményeket kapnak a döntésük miatt.
A következő összeállításban olyan megjegyzéseket ismerhetsz meg, amelyeket a gyermeket nem vállalók legalább egyszer megkaptak már.

• Sosem akartam gyereket. A rokonaim és az ismerőseim azt mondták: “Majd ha felnősz, meggondolod magad. A gyerek áldás az életben.” Meg hasonlókat. Mindig mondtam nekik, hogy nem tudom elképzelni magam anyaként. 15 év telt el, és ez azóta sem változott.
• Amikor a jelenlegi főnököm megtudta, hogy nem akarok gyereket, ezt mondta: “Még fiatal vagy, és van időd meggondolni magad.” Amikor mondtam neki, hogy a férjemmel hamar szeretnénk nyugdíjba menni, azt mondta: “De miért mennétek hamar nyugdíjba, ha nincs gyereketek? Akkor mit fogtok csinálni?” Szerintem meg az élet többet tartogat, mint mindennap eljárni dolgozni és a gyerekekkel foglalkozni. © Chipotleislyfee / Reddit
• Amikor a szülők elkezdenek a gyerekeikről beszélni, egyszer csak rád néznek, és azt mondják: “És neked mikor lesz?” Amikor elmondod, hogy te egyáltalán nem akarsz gyereket, azt mondják, önző vagy, és megkérdezik, rólad ki fog gondoskodni később. Azt is mondják, hogy azért kell a gyerek, hogy legyen családod, vagy azt, hogy csak azért gondolkodsz így, mert még túl fiatal vagy.
• Az exem is ilyen volt. Csak 2 és fél hónapig voltunk együtt szerencsére. A vége felé küldött egy üzenetet, hogy fogadjunk béranyát, hogy “mindketten boldogok lehessünk”. Így lesz biológiai gyerekünk, de nekem nem kell szülnöm (nem ez a problémám). Aztán néhány nappal később ezt személyesen is átbeszéltük, ekkor derült ki, hogy igazából nem hitte el, hogy én tényleg nem akarok gyereket. Azt hitte, csak szülni nem akarok. Amikor mondtam neki, hogy ezt már megbeszéltük, azt mondta, hogy én hazudtam, mert nem voltam elég egyértelmű. Amikor megkérdeztem, hogy nem bánja-e, hogy nem lesznek gyerekei, ha velem marad, ezt felelte: “Azt hiszem, nem.” Nem, nem, ilyen témában egy “azt hiszem” számomra nem elfogadható válasz. Szakítottam. Erre nem reagált jól. Megpróbálta felvenni velem a kapcsolatot egy hónappal ezután a beszélgetés után. Amikor mondtam neki, hogy mi nem fogunk újra összejönni, nagyon dühös lett. Azt mondta, túl nagy ügyet csinálok a gyerekkérdésből, őt igazából nem érdekli, hogy lesz-e gyerekünk. Ez számomra nem volt megfelelő válasz. © ThreadWitch / Reddit
• Az anyósom azt mondta, még fiatalon szeretne unokákat, hogy játszhasson és foglalkozhasson velük, szóval siessek, mert ketyeg az óra. Nem én kellene hogy az egyetlen legyek, aki dönt arról, hogy akar-e gyereket, és ha igen, mikor?
• A fiam tavaly vazektómiát csináltatott. Kérdeztem tőle, nem fogja-e megbánni. Azt felelte: “Bármikor örökbe fogadhatok. Ahogyan ti engem.”
• A két legfontosabb dolog, ami miatt nem akarok gyereket, az ALVÁS és a SPONTANEITÁS! Amikor az egyik kollégámnak ezt elmondtam, azt felelte: “Nem olyan nehéz ám, mint gondolod.” Aztán néhány héttel később mesélte, hogy a gyereke beteg, nem tud aludni és hogy már reggel 6-kor felébred (éjszakai műszakban dolgozunk). Mindent előre meg kell terveznie, az autóját pedig nem tudja elvinni szerelőhöz, mert a gyerek miatt nem marad rá pénze.
  Szerencsére a nővérem, az anyukám és a közeli barátaim, akiknek van gyerekük, őszinték velem ezzel kapcsolatban, és nem hibáztatnak, amiért én nem akarok gyereket. Az egyetlen ember, aki nagyon akarja, hogy mindenképp szüljek, az a munkatársam, ami nagyon furcsa, hiszen ő pont nem találkozna soha az én gyerekemmel. © Artic*nho*1738 / Reddit
• Volt egy dühítő élményem tavaly, amikor lakást kerestünk. Egy nő mutatott nekünk egy lakást, és kíváncsian érdeklődött, hogy minek nekünk két hálószoba, csak ketten vagyunk, elég lenne egy is. Bár elmagyaráztuk, hogy mindketten otthonról dolgozunk, mégis kisebb lakást akart ránk erőltetni. Úgy látszik, a két hálószobás lakásokat inkább a gyerekeseknek akarta fenntartani. Bármekkora őrültségnek is hangzik, a gyerek nélküli emberek is szeretnek elférni. © South-Housing-748 / Reddit
• Van egy nénikém, aki azt tanácsolta, forduljak szakemberhez. Számára ugyanis nem normális, ha valaki nem akar párt vagy gyereket. Azt hiszem, szerinte ez értelmetlen és a bizonytalanság jele. Nem sértődtem meg, hogy megkérdőjelezi a mentális állapotomat, és nem akarom bántani, mert egyébként kedves ember. Csak más értékeket vallunk.
• Hallottam, ahogy a sógornőm mondja a sógoromnak, hogy a végrendeletünkben mindent rájuk kéne íratnunk, mivel nekünk nincsenek gyerekeink, nekik meg szükségük van rá. Próbálták rávenni az apósomat, hogy beszéljen rá minket. Ha úgy gondolják, hogy jogosultak a pénzemre, ne szégyelljék, mondják a képembe. A vicc az, hogy kötöttünk házassági szerződést a vagyonomról. A végrendeletemben pedig szép összeg van félretéve az unokahúgaimnak oktatásra, előlegre, stb. A legtöbbet pedig jótékonysági szervezetek kapják majd. Az, hogy nincs gyerekem, nem jelenti, hogy automatikusan rájuk száll majd a vagyonom. © jabmwr / Reddit
• 18 évesen döntöttem el és ma is így gondolom. Azt szokták kérdezni: “Ki fog rólad gondoskodni, ha öreg leszel?” És a kedvencem: “Kell saját családot alapítanod.” Mintha a párom és a kutyánk nem számítana.
• Megismerkedtem egy doktornővel, akivel a férjem dolgozott. Az álommunkámról kérdezett. Mondtam neki, hogy nem álmodom a szülésről, inkább anyagi biztonságot szeretnék, hogy mielőbb visszavonulhassak. “Visszavonulhass? Úgy érted, otthon lehess a babákkal?” Nem. Azt jelenti, hogy ne kelljen dolgoznom, miközben kényelmesen élek. © PM_ME_PDIDDY / Reddit
• Egyszer valaki azt mondta: “Sosem fogsz tudni eleget félretenni ahhoz, hogy gyereket vállalhass, de azért vállalj.” De voltak olyanok is, akik lenéztek és kinevettek, mert állataim vannak, akikről jól gondoskodom. Aztán nekik is lett háziállatuk, és úgy gondoskodtak róla, mint egy kisbabáról. Mindig is csodálkoztam és töprengtem azon, egyesek hogyan engedhetik meg maguknak minden hónapban a fodrászt, a műszempillát, a műkörmöket, stb., de azt hiszem, mindenkinél van egy fontossági sorrend, hogy mire költi a pénzét. Nekem van más hobbim, inkább abba teszem a pénzemet. © knitpurr / Reddit
• A párom az apjához fordult tanácsért, amikor mondtam neki, hogy nem akarok gyereket. Fiatal volt, és nem gondolkodott még sokat ezen a témán. Az apja azt mondta neki, hogy az ő édesanyja sem akart gyereket, de aztán meggondolta magát. Ez meg miféle tanács? Szerencsére a párom mellém állt. Több száz meggyőző érv szól amellett, hogy ne vállaljunk gyereket. Hogyan ne lehetne valakit meggyőzni a gyermektelen élet előnyeiről? Nem akarom vesztegetni az időnket, mert ha ő akar gyereket, akkor ez köztünk nem fog működni. © BWanderful / Reddit
• Nemrég kezdtem újra randizni, és óriási csalódás, hogy a korombéli (35) férfiak között mennyinek van gyereke. Beszélgettem egy pasival, és mondta, hogy vannak gyerekei, én meg mondtam, hogy akkor mi nem fogunk összepasszolni. Azt mondta, nagyon negatív vagyok, és kérdezte, honnan veszem, hogy nem passzolnánk. Nos, neked vannak gyerekeid, nekem nincsenek, és nem is akarok egyet sem. Egy másik fickó mondta, hogy van egy 22 hónapos gyereke. A profiljában ezt sehol sem említette. Amikor mondtam neki, hogy ez így nem fog menni, megsértődött. Tényleg boldog vagyok az életemmel, azzal, ahol tartok, és nem vagyok hajlandó megelégedni senkivel, aki nem tenne hozzá az életemhez. Ha egyedül halok meg a macskáimmal, az is jobb, mint belenyugodni egy nyomorult életbe. © Donthurlemogurlx / Reddit
• Tanár vagyok, és a diákok iránti türelmemből sokan azt a következtetést vonják le, hogy nagyon jó szülő lenne belőlem. Amit nem akarnak megérteni, az az, hogy ezért a türelemért fizetést kapok, munka után pedig hazamehetek. © Maleficent-Ad-8919 / Reddit
• A 30 éves barátnőm nagyon erőlteti, hogy nekem most, 30 évesen azonnal legyen gyerekem. Szerinte ez a legnehezebb, de a legjobb dolog, amit valaha tett. Ha a férjemmel egyáltalán próbálkoznánk egy gyereket összehozni, az kész vagyon lenne a meddőségi problémáink miatt. Feltételezve, hogy sikerül, utána több mint 18 éves koráig finanszírozhatnánk a gyerek dolgait. Mondtam neki, hogy nem akarok eladósodni csak azért, mert próbálok teherbe esni. Emellett szeretem a szabadságot is, hogy azt tehetem, amit akarok, és akkor, amikor csak akarom. Túl önző vagyok egy ilyen élethosszig tartó felelősséghez.
  A barátnőm szerint egy gyerek nem kerül sok pénzbe. De azért panaszkodik, hogy egyetlen óvodát sem tud megfizetni. Mondja ő, aki viszont rendszeresen megcsináltatja a körmét, a haját, a szemöldökét, a szempilláját. Én is megcsináltatom, de az én költségvetésembe nem kell belekalkulálni egy gyereket. Állandóan erről panaszkodik, és mégis azt akarja, hogy én is felszálljak erre a vonatra. Nem, köszönöm. Másnak is van olyan barátja, aki önmagának ellentmondva próbálja meggyőzni, hogy legyen gyereke? © BetEqual2993 / Reddit
• Már 1 éve lesz, hogy a férjemmel megvettük az első házunkat. 4 hálószoba, 2 fürdőszoba. Imádom. Nagyon szerencsésnek tartjuk magunkat, és hálásak vagyunk érte. Azóta, amikor hétköznapi beszélgetésekben szóba kerül, mindig ugyanazt hallom: “Hú, itt mennyi hely van. A gyerekeknek szánjátok?”, “Ennyi hely túl sok kettőtöknek!”, “És mi van azokkal a gyerekes családokkal, akiknek szükségük lett volna erre a házra?” Sajnálom, én szerettem volna külön helyet az otthoni irodának, és külön helyet a vendégeknek is. És azok a reakciók, amik akkor hangzanak el, amikor meghallják, hogy a dolgozószobát a macskáknak akarom átalakítani! “Egy egész szoba csak a macskáknak?!”, “Biztos jó így élni” – mondják. Igen, igen, az! Az is jó lenne, ha úgy örülhetnénk az elért eredményeinknek, hogy nem ítélkeznek felettünk. © Unsolicited_CatPics / Reddit
• Amikor a 30-as éveimben jártam, apukám azt mondta: “Aggódom érted. Nem vagy házas, nem alapítottál családot, nincs gyereked. Addig én sem lehetek boldog, míg téged annak nem látlak.” Nem tudtam letagadni, hogy mennyire meglepődtem. Nem akartam elhinni, hogy ezt mondja nekem. Sosem gondoltam, hogy ahhoz, hogy valaki boldog legyen, házasság és gyerek kell. Most sem gondolom ezt. Én boldog vagyok a párommal és a kutyáinkkal. Szeretem a gyerekeket. Szeretek velük dolgozni, tanítani őket, játszani velük, de teljesen szilárd a döntésem, hogy én nem akarok gyereket. Ennek semmi köze ahhoz, hogy jó apa válna-e belőlem vagy sem. Már így is túl sokan vagyunk ezen a világon, és ha mindenki akarna gyereket, az egyenes út lenne az önpusztításhoz.
• Az egyik régi munkahelyemen mondták, hogy nagyon jó anya lennék, mert annyira kedves és türelmes vagyok a kollégákkal, főleg az újoncokkal, akiknek rengeteg kérdésük van. A különbség az, hogy a kollégáktól elköszönök és hazamegyek, de a gyerek egész más történet. Anyukám azt mondta, fantasztikus anya lennék – HA akarnék az lenni, mert végső soron nem lennék, ha a szívem mást diktál. Anyukám megértette, és ezt nagyra értékelem. © Brain_Stew12 / Reddit