Minden állásinterjú más. Van, amelyiktől magabiztosabb leszel, hiszen sikerült jó válaszokat adnod, de gyakran megesik, hogy olyan esetlenre sikerül az egész, hogy legszívesebben azonnal láthatatlanná válnál és eltűnnél a helyszínről. Ha pedig az interjúztató, aki a lehetséges jövőbeli főnököd is, furcsán viselkedik, az még nehezebbé teszi a dolgot.
A történeteket olyanok osztották meg, akik először sírva fakadtak, de ma már csak nevetnek az állásinterjúikon.

  • Elhatároztam, hogy új munkát keresek. Beküldtem az önéletrajzomat egy irodába, és be is hívtak. Az interjú 5 órán át tartott. Azt ígérték, hogy telefonon értesítenek, de már egyáltalán nem volt kedvem náluk dolgozni. Ebben akkor lettem biztos, mikor kimentem a mosdóba, ahol találkoztam egy régi ismerősömmel, aki szintén ott dolgozott. Volt kulcsa a mosdóhoz. Kiderült, hogy minden alkalmazottnak külön kulcsa van hozzá, hogy mások ne használhassák. De egy valami összezavart. A mosdóban 20 tekercs WC-papír volt, mindegyikre rá volt írva egy-egy alkalmazott neve. Nevettem, és sarkon fordultam. © Star4ok / Pikabu
  • Titkárnői pozícióra jelentkeztem. Kérdezték, milyen végzettségem van, mondtam, hogy felsőfokú. A válaszuk az volt, hogy “Nekünk nincs szükségünk nagyon okos titkárnőre.” Ledöbbentem. © Olga Podkovyrina / AdMe

  • Ma egy állásinterjún azt kérték tőlem, mutassam meg a telefonomban lévő utolsó 10 fotót. Megmutattam. Volt sok kép a kutyámról is, az egyiket a HR-es megnyitotta, és komoly hangon azt kérdezte: “Levágatta a kutyája fülét? Azért van bekötve?” © vishenka18710 / Twitter
  • Történt néhány váratlan dolog, mikor elkezdtem munkát keresni. Az egyik interjún azt mondták: “Igen, 9-től este 6-ig dolgozunk, de nem szoktunk 6-kor hazamenni. Nem szeretjük a lusta hozzáállást.” Fogtam magam, és hazamentem. © S.Egorov / Pikabu
  • Egy kis utazási irodában voltam interjún. A vezető, aki egyben a tulajdonos is volt, azt mondta, ha engem választ, két nyomtatványt kell kitöltenem. Egyet a felvételemről, egy másikat pedig a kirúgásomról. Ez utóbbin nem lesz dátum. Bármikor ráírhatja. © Elena Lutskaya / Facebook

  • Egy tetováló szalonba jelentkeztem adminisztrátornak. A HR-menedzser kérte, hogy mutassam meg az Instagram-oldalamat a telefonomon. Odanyújtottam neki. Elvette a telefonomat, és elkezdte görgetni a posztjaimat, megnézte a fotóimat, még azt is, melyikre hány lájkot kaptam. Megkérdezte, hogy egyes fotókra miért érkezett kevesebb lájk, mint a többire. A személyes dolgaimban turkált, közben egy pillantást se vetett rám. Úgy éreztem magam, mint egy árucikk a piacon. © sun_shine_wheat / Twitter
  • Egy vállalathoz mentem interjúra. Kérték, hogy várjak egy kicsit a folyosón. Miközben vártam, odajött hozzám egy kutya. Nyújtottam felé a kezem, megnyalt, elkezdtem simogatni. Kiderült, hogy az igazgató kutyája volt, az interjún pedig az volt az egyik kérdés, hogy félek-e a kutyáktól. © Nataliya Ostashko / Facebook
  • Nekem is van történetem állásinterjúkról. A HR-menedzser megkért, hogy üljek távolabb tőle, mert nem szereti, ha valaki túl közel van hozzá. Végül már az iroda legtávolabbi pontján ültem, és próbáltam megérteni, hogy mit motyog. © Pavel Kononenko / Yandex Zen

  • Az egykori csoporttársammal állásinterjúra mentünk egy iskolai munkára. Én mentem be először. Az igazgató 1 órán át nyúzott a trükkös kérdéseivel. Mindenre válaszoltam, de úgy tűnt, nem elégedett a válaszaimmal. A következő kérdést már kétségbeesett hangon tette fel:
    – Vannak gyerekei?
    – Nincsenek, csak most fejeztem be a főiskolát, egyelőre nem tervezek gyereket.
    – Akkor hogyan tudna gyerekekkel dolgozni? Nem ön számunkra a megfelelő ember.
    A csoporttársamnak viszont volt egy gyereke, őt a következővel utasította el: “Hogyan tudna dolgozni más gyerekeivel, ha a sajátjáról is gondoskodnia kell?”

  • Munkát kerestem, és már sok cégnél voltam interjún. Az egyiken 5 másik jelentkező is volt mellettem. Május vége volt, iszonyú hőség. Mindannyian a recepción ültünk, és én nagyon szomjas lettem. Volt egy vízautomata a sarokban, de nem volt hozzá pohár. Már majdnem hőgutát kaptam. Megkérdeztem a recepcióst:
    – Elnézést, kaphatnék vizet?
    Válaszolt, de közben folyamatosan a számítógépet bámulta.
    – Nem. Ez a víz csak az alkalmazottaknak van.
    – Komolyan a vízen spórolnak?
    A recepciós intett a kezével.
    – Igyon. Nem vagyunk irigyek. De poharat nem adunk, mert az nincs.
    Visszaültem a helyemre, aztán eszembe jutott valami. Újra odamentem a recepcióshoz.
    – Tudna nekem egy papírlapot adni?
    – Nyomtatópapír jó lesz?
    – Igen, jó lesz.
    Mikor megkaptam a papírt, tölcsért csináltam belőle, megengedtem a vizet, és végre ihattam. A recepciós szinte sokkot kapott. Ezután 2 srác is kérte, hogy mutassam meg nekik, hogyan csináltam a tölcsért, hogy ők is ihassanak. © LampaTrampa / Pikabu
  • Az egyik interjún az interjúztató egy papírvágó késsel csinálta a manikűrjét, majd elégedetten nézegette az eredményt. A körmei szörnyű állapotban voltak. © Anna Sharovatova / Facebook
  • A cégünk ebédlőjében ettem. Az igazgató a szomszéd asztalnál ült, és interjúztatott egy fiatal férfit, akinek hirtelen egy hatalmas csótány pottyant a kezére. Felugrott, és kiabálni kezdett: “Ez meg mi a fene volt?!” Mikor megnyugodott, visszaült, és azt mondta: “Sajnálom, elvesztettem az önuralmamat.” Erre az igazgató: “Ha ettől elvesztette az önuralmát, akkor nem ön a megfelelő erre a munkára.” © KingHawkins / Pikabu

  • Fiatal lány voltam, akkor fejeztem be a főiskolát, és egy fejvadász cégen keresztül pályáztam egy állásra. A fejvadász nő folyamatosan a lábaimat bámulta. Azt mondta, ehhez a munkához harisnyát kellene viselnem. Mivel már eleve harisnyában, magas sarkú cipőben és szoknyában voltam, mondtam, hogy rendben. Elkezdett a dresszkódról magyarázni, majd egyszer csak megrántotta a lábamat, hogy bizonyítsa, nincs rajtam harisnya. Majdnem kizuhantam a székből. A nő elnézést kért, én meg ezek után nem kértem többet belőlük. © Eileen Donovan / Quora
  • Az egyik állásinterjún a szokásos házas vagyok-e kérdés után a HR-es megkérdezte, hogy kivel élek együtt. Mikor mondtam, hogy a rokonaimmal, megváltozott az arckifejezése, és keserű hangon azt mondta: “Olyan jóban van a rokonaival, hogy képesek együtt élni?” © Lana / Woman.ru
  • Egy népszerű magazinhoz jelentkeztem újságírónak. Vittem magammal a cikkeimet is. A nő, aki interjúztatott, hozott magával egy tányér sushit, és azt mondta: “Meg kell ennem az ebédemet, megvan a fontossági sorrendem.” Aztán megkérdezte, milyen munkára jelentkeztem, majd azt mondta, neki erre nincs ideje, mert most érkezik a Boyz II Men. Már találkoztam velük korábban a liftben. Tudtam, hogy nem akarok ennek a nőnek dolgozni. © Warm-Thanks4059 / Reddit

  • A legjobb barátomnak nem sikerült az állásinterjú. Megtudta, hogy miért, amikor véletlenül meglátta, hogy a HR-es mit jegyzetelt róla a papírra: “Látszik a kezein, hogy kézzel mosogat.” Teljesen normális kezei vannak, ápolt, szép manikűrrel. Igen, saját maga mossa el az edényeket, emellett takarítani is szokott, megágyazni, és magának fésüli a haját is. Érdekelne, vajon kit kerestek erre a pozícióra. Talán egy hercegnőt, aki helyett mindent szolgák csinálnak. © Elena Marchuk / AdMe
  • Egy közigazgatási állás miatt voltam állásinterjún. Kérdezték, kik a szüleim, miből élek, egyedülálló vagyok-e, miért nem vagyok házas stb. Végül azt mondták, itt volna az ideje, hogy ne váltogassam a munkahelyeimet. 30 éves voltam. © Elefany / AdMe
  • Egy másik városba mentem interjúra. Hosszú volt az út, az idő pedig borzasztó, havas eső esett. Az igazgató interjúztatott, azt mondta, jó volt beszélgetni velem, és megkérdezte, mikor tudnék kezdeni. Meglepett hangon mondtam: “Köszönöm, hogy ezt mondja, de előbb beszéljünk a fizetésemről is.” A válaszát sosem fogom elfelejteni: “Az még eszembe sem jutott.” © Aline Dichka / AdMe

  • Egy induló vállalkozásnál pályáztam vezetői pozícióra. A befektetőjük küldött oda. Az interjúztatónak a kisbabája is ott volt a szobában. A baba nagyon nyűgös volt. Az anya, a cég tulajdonosa felvette a babát, és elkezdett szoptatni. Úgy tettem, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb dolog. Végül felvettek, de 6 hónap után eljöttem, mert a döntéshozás egy kissé zavaros volt a cégnél. A történet tanulsága, hogy az interjún mindig figyelj a jelekre. © unknown author / Quora
  • Rég történt. Programozó állást kerestem. Az egyik cégnél már több interjún is voltam, az utolsó a vezérigazgatóval volt. Mindenkit személyesen akart ismerni a cégnél. Beléptem, üdvözöltük egymást, majd egy szünet következett. Nézett rám, azt gondoltam, majd a munkával kapcsolatban kérdez tőlem valamit.
    – Mi a horoszkópja? – kérdezte.
    Elég szokatlan kezdés.
    – Rák…
    – Hmm… – mondta, majd újra szünet következett. – Egy Rák programozó jól hangzik. Oké, fel van véve, kérem a papírjait. © kastec / Reddit

  • Diák voltam, és részmunkaidős állást kerestem. Találtam egy kertészeti segéd állást. Felhívtam őket, és interjút egyeztettünk. Mikor megérkeztem a megadott címre, egy 50 év körüli férfi nyitott ajtót. Adott nekem egy csomagot meg egy papírt, rajta egy címmel, és azt mondta:
    – Ezt azonnal szállítsa ki.
    – Mi van benne?
    – Fogak.
    – Hogyhogy fogak?
    – Protézis. Én készítem őket, magának meg ki kell vinnie a megrendelőknek. Gyorsan.
    Mivel a hirdetésben nem írta, hogy futárt keresnek, nem értem, miért lett olyan dühös, mikor sarkon fordultam és otthagytam.
A cikk a BS angol nyelvű cikke nyomán készült a Kuffer és a NJD fordításában.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here