A következő történetek főhőseinek élete leginkább egy vígjátékra emlékeztet. Van, aki a félhomályban kutyának néz egy szemeteskukát, aki véletlenül a bugyijába tűri a szoknyáját, míg másoknak mókusok potyognak az égből egyenesen a fejére.

  • Épp most történt, hogy vagy 5 percig álltam a parkban és ordítottam egy szemetesnek a bokor alatt, hogy azonnal jöjjön ki onnan. A sötétben azt hittem, az egyik kutyám bújt el és eszik valamit a földről. Aztán arra jött egy idős nő egy tacskóval, megfogta a vállamat, és azt mondta: “Mindkét kutyája itt van maga mellett. Ne kiabáljon.” © helaskat / Threads
  • Tegnap a gyerekekkel sétáltunk a parkban. A legnagyobb hozta a gördeszkáját, én meg a rolleremet. Odajött egy fiú, és megkérdezte: “Te lány vagy vagy nő?” Azt feleltem, hogy én anyuka vagyok. Erre a kisfiú azt mondta: “Nem szégyelled magad, hogy egy gyereknek való rollerrel mész? El fogod törni!” Egyrészt örültem, mert az hitte, még lány vagyok. Másrészt elég váratlanul ért a megjegyzése. © Ward № 6 / VK

  • Bot-tár kutyáknak. © LordAxalon110 / Reddit
  • A férjemmel nyaralni mentünk. Az erdőben találtunk egy ösvényt, ami egy kis patakon át vezetett. Köveken kellett átlépkedni. A férjem nagyon sportos, ő ment előre, és azt mondta: “Kövess és csináld, amit én!” Aztán rálépett az első sziklára. A lába lecsúszott róla, elkezdett kalimpálni a karjaival, próbálta egyensúlyban tartani magát, hogy át tudjon evickélni a következő sziklára. Aztán a lábai kicsúsztak alóla és fenékkel huppant bele a patakba. Ez persze vicces látvány volt.
    Aztán én következtem. Megcsúszott a lábam a sziklán, kalimpáltam a karjaimmal, próbáltam magam egyensúlyban tartani, hogy átjussak a követekző sziklára, majd kicsúsztak alólam a lábaim és fenékkel a patakba estem. Évekig nevetve emlegettük ezt. © Ismeretlen szerző / Reddit
  • A férjem szülei nálunk hagyták a kutyájukat. Este elvittük sétálni, és valahogy más irányba mentünk. Hallottam, hogy a férjem azt kiáltja: “Köpd ki! Add ide!” Odasétáltam a kutyával, és láttam, hogy a férjem megpróbál kihúzni a bokor alól egy másik kutyát és a szájában turkál. Aztán észrevett minket és megérkezett a kutya gazdája is. Óriásit nevettünk! © marianigmatkulova / Threads
  • Láttam, hogy a macskám egy másik macskával verekszik. Kimentettem az enyémet és elkergettem a másikat. A karjaimban tartottam a cicámat, kicsit könnyebbnek tűnt, mint amilyen lenni szokott. És más volt a színe is. Kiderült, hogy a saját macskámat üldöztem el. Mert nem látok jól szürkületben. © dariazybenko / Threads

  • Valaki épített egy kedves Mumint, hogy ne kelljen egyedül üldögélni a padon. © Vulfpup / Reddit
  • A gyerekemmel elmentünk sétálni a kedvenc parkunkba. Két út vezet oda, az egyik a parkoló mögött, de helyenként az úttesten kell menni, a másik pedig az iskola mellett, ahol építkezés folyik, de azért járható. A másodikat választottuk, az biztonságosabb.
    Aztán láttam, hogy babakocsival szinte lehetetlen átjutni. Már meg akartam fordulni, mikor láttam, hogy rohannak felém a munkások. Segítettek vinni a babakocsit, és a munkagéppel gyosan ki is egyengették a talajt, hogy könnyebb utam legyen visszafelé. © Ward No. 6 / VK
  • A sötétben mentem haza, és láttam, hogy a kutyám kint szaladgál. Azt gondoltam, beviszem, és mindenkinek megmondom, hogy figyeljenek rá jobban. Hívtam, de elszaladt tőlem. Alig bírtam utolérni. Mikor vonszoltam hazafelé, morgott rám és ugatott. Odavittem a kapuhoz, kinyitottam, hogy be tudjon menni az udvarra. A kapuból pedig ott bámult rám az én Mattie kutyám! © karinchik_mashkova / Threads

  • A parkban voltam, simogattam egy macskát. Annyira kitartóan ragaszkodott hozzám, hogy hazavittem magammal. © ncorona*** / Reddit
  • A kislányommal sétáltam. Lassan mentem, ringattam a babakocsit, észrevettem egy kisiskolás fiút, 10-12 éves lehetett. Bömböltette a hangszóróját, már messziről hallani lehetett a zenét. Arra gondoltam, erre biztos felébred majd a babám.
    Éppen azon gondolkodtam, merre forduljak, hogy elkerüljem, mikor kikapcsolta a hangszórót. Elment mellettem, gyorsan megköszöntem neki. Mikor már eléggé eltávolodott tőlünk, visszakapcsolta a zenét. Jó fej voltál, kölyök! © Ward № 6 / VK
  • A kutyám próbál férjet találni nekem. Utálok randikra járni, társkeresőket böngészni és folyton magamról beszélni. Ő talált nekem egy srácot a parkban. Odaszaladt hozzá és ellopta a pizzáját. Ezelőtt pedig egy francia sráccal próbált összehozni, ő elvitt minket Provence-ba és bio bárány csontokat vett neki.
    A múltkor meg egyszerűen odasétált egy menő autóhoz. Miközben szaladtam utána, hogy megfogjam, már fel is ugrott a sofőr ölébe, mintha csak az ő személyi sofőrje lenne. Ha így folytatja, előbb megy férjhez, mint én. © kspringwald / Threads

  • Ezt ma láttam. © Unlucky-Ad-1945 / Reddit
  • Láttam egy kisfiút, aki az anyukájával volt és sült krumpit evett. Rengeteg sirály volt ott arra várva, hogy az emberek ételt dobjanak nekik. Az anyuka elment szalvétáért, mert a kisfiú összekente magát.
    Ahogy elment, egy sirály ellopott a fiútól egy krumplit. A gyerek pánikba esett, még több sirály gyűlt köré. Csak azt lehetett hallani, hogy kiabál egy halom sirály között. Az anya odarohant és kimentette a gyereket, de a sült krumplik odavesztek. © SayAllenthing / Reddit
  • Sétáltam, gyönyörű idő volt. Nyár, mindenütt emberek, és én voltam a sztár a tenger színű miniszoknyámban. Mindenki megbámult és mosolygott.
    Mikor hazaértem, láttam, hogy hátul a cipzár teljesen szétnyílt. Úgy flangáltam a városban, hogy hátul végig kilógott a rózsaszín bugyim. Azóta nem viseltem azt a szoknyát. © ninza4770 / Threads
  • Elvittem a gyereket oviba, aztán hazaindultam. Átlagos reggel volt, semmi jele nem volt katasztrófának. Aztán egyszer csak valami nagy súly a fejemre esett. Kapucni volt rajtam, nem láttam semmit. Azt gondoltam: “Nekem ennyi volt.” Levettem a kapucnit, és egy mókus ült a vállamon. Nem tudom, hogy rám pottyant vagy elvétette az ugrást, vagy meg akart támadni, de most már elszakíthatatlan érzelmi kötelék van közöttünk. © nikolay_kireyev / Threads

  • Ezt ma láttam a járdán. © wolfpack0686 / Reddit
  • A szüleim megkértek, hogy sétáltassam meg a macskát pórázon az udvarban. Jött felénk egy apuka a fiával. A fiú meg akarta simogatni a macskát, az odadörzsölőzött hozzá. Mondtam az apának, ne aggódjon, benti macska, oltva van. Erre azt felelte: “A fiam is tiszta, oltva van és nem fog átadni a macskának semmilyen fertőzést.” Annyira vicces volt. © rufiya.28 / Threads
  • Az egyetemi kórussal egyszer Finnországba utaztunk, ami hihetetlen élmény volt. Mikor megérkeztem, az agyam ködös volt a jetlagtől, de ki akartam használni az időt, ezért a barátaimmal elmentünk megnézni Helsinkit.
    Mentünk az utcán, beszéltem az egyik barátomhoz, és egyenesen nekisétáltam egy oszlopnak. Nem fájt, csak meglepődtem. Mikor összeszedtem magam, láttam, hogy a barátomon kívül csak egyetlen ember látta, egy ismeretlen finn férfi, aki az utca túloldalán ment. Szinte fetrengett a röhögéstől. Látni őt ennyire röhögni, életem legviccesebb pillanata volt. © rognvaldr / Reddit
  • Volt egy pattanásom a két szemöldököm között, ami úgy nézett ki, mint egy unikornis szarv. Kinyomtam, rákentem az alapozót, szépen felöltöztem és elmentem a plázába. Mindenki megbámult. Összefutottam az öcsémmel: “Veled meg mi történt?” – kérdezte. Odavitt egy tükörhöz, akkor láttam, hogy egy nagy véres csík van a két szemöldököm között. © yuni_mi / Threads

  • Ezt a boldog bokrot látom mindennap munkába menet. © PsyBookNerd / Reddit
  • Egyszer, mikor sétáltam, hirtelen nagyon WC-re kellett mennem. Beszaladtam egy kávézóba, elintéztem a dolgomat, majd amikor kijöttem, láttam, hogy mindenki engem bámul. Arra gondoltam, biztos annyira lenyűgözően nézek ki. Büszkén vonultam a kijárat felé. Kinyitottam az ajtót, és akkor láttam, hogy a szoknyából kilóg az egyik lábam. Kiderült, hogy a szoknya egyik felét a bugyimba tűrtem be. © karpovich763 / Threads
  • Találkoztam egy barátommal. Mindketten csinosan voltunk felöltözve. Később a piacon keresztül mentem hazafelé. Vettem némi gyümölcsöt és zöldséget. Szatyrok voltak mindkét kezemben. Hirtelen jött egy széllökés, és úgy felfújta a ruhámat, hogy az arcomba csapódott. A kezeimben a szatyrok, a ruhám az arcomban. Esélyem sem volt lehúzni. Ahogy küzdöttem az elemekkel, úgy nyerítettem a röhögéstől, mint egy ló. © 21way / Threads
A cikk a BS angol nyelvű cikke nyomán készült a Kuffer fordításában.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét