Szüleink egészen kiskorunktól kezdve a jó dolgokra nevelnek minket, ezeket aztán felnőttként is igyekszünk szem előtt tartani. Cikkünkben olyan emberekről olvashatsz, akik őszintén akartak segíteni másoknak, de viszonzásképp teljesen más reakciót kaptak, mint amire számítottak.
Ettől függetlenül továbbra is hisszük, hogy az emberek értékelik a jó cselekedeteket.

  • Önkéntes voltam egy olyan szervezetnél, amelyik nőknek segített munkát találni. Bébiszittereket közvetítettek ki otthonokba, hogy az anyukáknak addig legyen idejük elmenni állásinterjúra. Teljesen rendben volt, hogy az interjú után az anyuka még gyorsan elintézett egy bevásárlást. Volt egy nő, akinek 5-ször vigyáztam a gyerekeire. Gondoltam, szegénynek nincs szerencséje az álláskeresésben. De aztán feltűnt, hogy mindig friss manikűrrel jön haza. Kiderült, hogy a szervezet által a részére szervezett állásinterjúkat sorra lefújta, helyette manikűröshöz és fodrászhoz járt. © TheBrontosaurus / Reddit
  • Az iskolában a folyosón mentem, mikor egy lány, aki egy halom könyvet cipelt, véletlenül nekem jött, és elejtette a könyveket. Bocsánatot kértem, hogy nem figyeltem eléggé. Lehajoltam, és elkezdtem felvenni és odaadni neki a könyveket. Egy apró köszönömre azért számítottam. Helyette azonban a lány azt mondta: “Barátom van, szóval soha többet ne gyere nekem szándékosan, csak azért, hogy meg tudj szólítani. Hagyj békén.” © retrobread_ / Reddit
  • Évekkel ezelőtt próbáltam célozgatni egy srácnak, hogy kezdjen el új munka után nézni, mert tudtam, hogy ki akarják rúgni. Amikor kirúgták, panaszt tett rám a HR-nél zaklatás miatt, és azt mondta, én akartam, hogy kirúgják. © Nehellenia666 / Reddit

  • Első éves voltam az orvosi egyetemen. Segítettem egy terhes nőnek és a férjének kitölteni a nyomtatványokat, elszaladtam az orvosért, még gyümölcslevet és tévét is szereztem nekik a szobába. A műtét után kértek, hogy készítsek róluk egy fotót. Elkészítettem, visszaadtam a telefonjukat, aztán elmentem. Később a férj azzal vádolt meg, hogy elloptam a telefonját, amit azért adott oda, hogy fotót készítsek róluk. © Koochiman / Reddit
  • Szoktam látni egy “hajléktalant”, és elkezdtem rendszeresen pénzt adni neki. Mindig hétvégén találkoztam vele, de ezen a hétvégén korábban érkeztem. Vártam, hogy felvegyenek, közben láttam, hogy az illető megérkezik, kiszáll egy új autóból, átöltözik koszos ruhákba, előkapja a tábláját a csomagtartóból, és elindul a sarok felé. © Worlds_Best_Coffee / Reddit
  • Feltettem egy matracot az egyik oldalra, hogy eladjam. Az első érdeklődő egy megható történettel állt elő, hogy a gyerekének nincs min aludni. Csak 20 dollárt kértem a matracért, de ő ingyen akarta. A feleségemmel egyetértettünk, hogy odaadjuk neki. 2 nappal később ugyanez a férfi a matracunkat már 50 dollárért hirdette. © archangelmlg / Reddit
  • Egy forró, karibi szigeten éppen választások voltak. A barátaimmal úgy döntöttünk, hogy jeges vizet viszünk a sorban állóknak. Mikor kiosztottuk őket, mindenki haragudott ránk, hogy ennivalót nem vittünk. © Griss27 / Reddit

  • Chicagóban történt, hogy maradék pizzával a kezemben sétáltam. Oda akartam adni egy hajléktalannak, de ő visszautasította, mert egy másikat jobban szeret. © aaanold / Reddit
  • Volt egy barátom, akinek az egyik rokona súlyos beteg volt. Ez az illető mindig is el akart jutni New Yorkba, de a kezelések miatt erre nem volt lehetősége. A barátom megkért, hogy járjam körbe a várost, készítsek fotókat, vegyek szuveníreket, amiket majd átad neki, és ezzel kicsit felvidítja majd a rokonát. Megtettem. 2 héten át jártam a város utcáit, fotókat készítettem, kinyomtattam őket, vettem térképeket, szuveníreket, majd mindent feladtam postán az Egyesült Királyságba. Az egészet saját zsebből fizettem, összesen körülbelül 100 dollárba került. A pénzt egyikük sem fizette vissza soha, annak ellenére, hogy többször is azt mondták, már úton van a pénz. © NYArtFan1 / Reddit
  • Egy munkatársamnak 30 nap alatt szerveztem meg az esküvőjét. Én voltam a fotós, a virágszóró lány, a koszorúslány, megszerveztem a legénybúcsút, anyukám főzte az összes ételt, én szereztem felszolgáló személyzetet, foglaltam le a helyszínt, és én végeztem a dekorálást is, teljesen ingyen. Egy hónappal később ez a munkatársam terhes lett és otthagyta a munkát. Egyetlen egyszer sem üzent rám. © abbystarheart1 / Reddit
  • Egyszer, amikor tankoltam, odajött hozzám néhány srác. Kérdezték, tudnék-e adni nekik 5 dollárt, hogy tankolhassanak és hazajuthassanak, csak néhány kilométerre laknak. Mondtam, hogy készpénzem nincs, de kártyáról tankolok nekik valamennyit. A tankolás 4,50 dollárnál állt meg. Próbáltam még engedni bele, de nem ment, mert a tank már tele volt. Soha többé nem tankolok meg senkinek. © the_mouse_backwards / Reddit

  • New Yorkban élek. Egyszer egy vak nő mellett álltam az utcán a zebránál. Kedvesen megkért, hogy segítsek neki átkelni az úton. Mondtam, hogy természetesen. Finoman megfogtam a kezét, mikor ordítva ellökött magától: “Ne érjen hozzám! Nem kértem, hogy érjen hozzám!” © Ryan4Now / Reddit
  • Puszta jó szándékból javítottam a barátaim autóját. 6 hónappal később visszajöttek, és azt mondták, az én hibámból ment tönkre a motor. Én a hátsó fékeket cseréltem ki. Nem az én hibám, hogy nem voltak hajlandók motorolajra költeni. © jjfricko / Reddit
  • Egy helybeli család ki akarta bérelni a házunkat. Könyörögtek, hogy adjunk engedményt, mert a biztosításuk csak 150 dollár/éj fedezetet biztosít. A mi bérleti díjunk 450 dollár/éj volt. Sajnáltam őket, hogy utolsó pillanatban kellett szállást találniuk, volt 2 kisgyerekük, egy kisbabájuk és kutyáik. Nehezen találtak volna helyet máshol, ezért úgy döntöttem, segítek nekik. 2 hétig maradtak. Mikor elmentek, átmentem megnézni a házat. Találtam egy mappát a prémiumkategóriás lakberendezőjüktől, ami egy komplett ház vadonatúj berendezéseinek számláit tartalmazta. Körülbelül 100.000 dollárról szóltak. Könnyedén fizethettek volna napi 450 dollárt nekem, de inkább spórolni akartak. © lindygrey / Reddit

  • Egy ügyfél hívott 10 nappal karácsony előtt, és azt kérdezte, mennyiért festeném ki a 12 éves lánya szobáját. Karácsonyi meglepetésnek szánta. Elvállaltam. Aztán megkért, hogy takarítsam ki a szobát (3 kosárnyi szennyest, babát és más játékot szedtem össze a földről) és szedjem le a matricákat a falakról. Az első réteg festésért 200 dollárt, a másodikért 150-et kértem. Panaszkodott, hogy ő ezt ajándéknak szánta, de nem akar ennyit költeni egy ajándékra. Nem fizette ki a számlát, semmit nem fizetett. De 2 héttel később felhívott, hogy kifesteném-e a hálószobájukat is. © birdh8er / Reddit
  • Volt egy szomszédom két gyerekkel, akik mindketten megbetegedtek, és be kellett őket vinni a kórházba. Mi éppen egy hatalmas fazék marhapörköltet készítettünk. Vittünk át belőle, mivel már vacsoraidő volt. Másnap visszahozták az edényeket, és a felesége azt mondta: “Jeff nem szereti a pörköltet. Legközelebb tudnátok valami mást készíteni? Inkább marhasült vagy steak legyen.” © Somethingnew320 / Reddit
  • Évekkel ezelőtt, ha valaki el akarta cserélni a műszakját a munkahelyemen, én mindig vállaltam helyette. Úgy gondoltam, ez kedves gesztus, senkit nem utasítottam vissza. Egy nap nekem lett volna szükségem arra, hogy elcseréljem a műszakomat. Minden kollégámat megkérdeztem, egyik sem volt hajlandó segíteni. Attól a pillanattól kezdve soha többé nem vállaltam át senkinek a műszakját én sem. © mafiacmhc / Reddit

  • Berlinben voltam, és ajándékot akartam venni a barátnőmnek. A város összes üzletét végigjártam, és vettem neki 50 különböző csokoládét. Mikor hazaértem, átadtam neki a csokival teli, hatalmas dobozt. Annyit mondott, hogy fogyókúrázik, és nem fogadta el az ajándékomat. © Palata № 6 / Vk
  • Egy közeli rokonomnak segítettem, aki próbált újra lábra állni. Mivel a barátnőmmel összeköltöztünk, és elsősorban az ő kocsiját használtuk, az enyém csak porfogó volt, felajánlottam, hogy használják a városban. Néhány hónapig náluk volt, majd mikor visszaadták, szörnyű állapotban volt. A telefontartóm letört, bedugták a kesztyűtartóba, mindenhol kutyaszőr volt, a tank pedig üres. © Nony0401 / Reddit

  • Mikor egy “jó” barátom rákos lett, és már nem tudta fizetni a számláit, adtam neki 200 dollárt, hogy segítsek rajta. Csak 18 éves voltam, és sajnáltam, mert gyerekei voltak. Aztán kiderült, hogy hazudott a rákról, lopott a munkahelyről, ahol dolgoztunk, és egy másik munkatársamat is átverte. © Bigfatsmelly / Reddit
  • Tanár vagyok. Egyszer az egyik diák szülője felhívott, hogy vészhelyzetben vannak, nem tudja tovább fizetni a számlákat és segítségre van szüksége. A tanításom első éve alatt ő is sokat segített nekem, ezért megkértem a barátokat és a családot, és összeszedtem neki 2000 dollárt. Soha többé. Azóta néhány hetente felhív, és mindig más okot mond, hogy miért van szüksége megint pénzre. © mynameissarah / Reddit
  • Kisegítettük néhányszor a sógornőmet, hogy ki tudja fizetni a számláit, és ne kapcsolják ki nála a szolgáltatásokat. Egyszer átmentem hozzá és ledöbbentem. Új kanapé, két nagy lapostévé, új hűtő, a gyerekek meg PlayStationnel játszottak. © red_eye_rob / Reddit
  • Egy rászoruló anyukának adtam gyerekruhákat, aki a Facebookon gyűjtött adományokat. Neki nem volt autója, nekem igen. Fél órát autóztam, hogy elvigyem neki a holmikat, persze ingyen. A házától nem messze kifogtam egy balesetet. Írtam neki, hogy ha tud, jöjjön el oda a ruhákért. Nem volt hajlandó, sőt még panaszt is tett rám a Facebook-csoportban, és kizáratott onnan, mert nem teljesítettem, amit ígértem. © LifeIsSweetSoAmI / Reddit
A cikk a BS angol nyelvű cikke nyomán készült a Kuffer fordításában.

4 hozzászólás

  1. A barátom már az általánosban is a barátom volt, meg itt a technikumban is. Vasárnaponként az édesapjának segített vetíteni az Izzó kultúrtermében. Egyszer megkért, hogy az édesapja valamiért nem tud jönni, elmennék-e segíteni? Hónapokig jártam vetíteni, minden vasárnap délután.
    Egyszer fültanúja voltam, hogy henceg valakinek, hogy mennyi pénze van, vasárnaponként vetíteni jár. Mindkét fizetést felvette, nekem soha nem szólt róla, hogy ingyen dolgozok, ő meg dupla pénzért.

  2. Anno egyik barátunk meggyőzött minket a többi barátunkkal, hogy nagy házibuli lesz az egyik haverjánál és 5 euró a beugró (kb 1900ft, de tinédzserként azért ez sok volt, a pénz értékének változásáról nem is beszélve). Másnap este lett volna a buli és kellett a pénz. Azt mondta lesz jó hangulat, lányok meg minden amit csak egy magunkfajta siheder kívánhat. Hát üsse kavics, összeszedtünk fejenként 5 eurót…. Másnap hívjuk, nem veszi… már jött az este még mindig nem vette… előzőleg nagyjából elmondta merre lesz a buli szóval úgy döntöttünk elindulunk megnézni a helyet…. a hely kihalt volt… mikor a srácnak elmondtuk (szombat este volt) azt mondta hogy mást nem tudott összeszedni szóval lányok se lesznek, semmi se lesz, de ha akarunk menjünk be és érezzük jól magunkat. (Egy sötét idegen üres házban) Mikor kértük vissza a pénzt, azt mondta hogy a házat kifizette belőle szóval nem tudja visszaadni, ekkor a telefonból felhangzott a kurjantgatás és a zene…. azt mondta mennie kell és letette… többé nem vette fel…..
    Mit gondoltok mi történt? A srác a pénzünkön szervezett egy bulit amit mi finanszíroztunk de részt nem vehettünk benne mert ugyebár holtteher lettünk volna a lány/fiú arány és az egyéb élelmiszer elosztási ügyekben. Nem hagytam annyiban.. tudtam, hol lakik a srác, az egész vasárnapot a panelháza bejáratánál töltöttem másik átvert haverommal… A srác egész nap a hátsó ajtón közlekedett de végül bejutottunk az előtérbe és összefutottunk vele…. magyarázott hogy így meg úgy meg minden… akkor keményebbre fogtam a szavamat hogy fizessen ki mert mégis hogy képzelte ezt…. az arca egyből megváltozott és megfenyegetett hogy ha ilyen hangon merek vele beszélni akkor nézzek a hátam mögé mikor a városban járok. Végül nem volt mit tenni, el kellett engedni, később kérdőre vontam az összekötő barátomat is hogy milyen embereket szed össze és elismerte hogy a srác rengeteg embernek tartozik, mert mindig kéreget, de sose fizet vissza semmit. Már meg is verték érte párszor de akkor se fizetett. Azóta ezen haveromnak azt se hiszem el amit kérdez.

  3. Közeli “majdnem szomszéd” jött, hogy két hétre elutaznak és a virágokat meglocsolnám-e.
    Persze.
    Aztán már a kert se száradjon el.
    Aztán a két hétből fél év lett.
    Leugrottak a tengerpartra dolgozni.

    Következő tavasszal megint jött….. Mondtam, hogy én is elutazom…..
    Aztán a környékbeliekkel beszélgetve kiderült, hogy, másokat is szerettek kihasználni.

  4. Szintén facebook. Egy “anyuka” segítségért fordult a csoporthoz, mert a férje elhagyta és ott maradt a babával, részleteket küld messengeren de nagyon szégyenli ami történt vele, etc.
    Persze megsajnáltam és utaltam neki némi pénzt, egy köszi sem jött vissza.
    Pár hónappal később ismét írt, hogy a kisbabája kórházba került és nagyon szégyenli magát, hogy pelust sem tud bevinni. Még képet is mellékelt egy szegény infúzión lévő babáról.
    Persze ekkor már gyanús volt. Írtam neki, hogy van megmaradt kisméretű pelenkám, szívesen elviszem neki, és a környékbeli anyukákat megkérdeztem, hogy ők is tudnak segíteni csak adja meg a ruha és pekenka méretet. Meg többen jelezték, hogy van orvos ismerősük, csak mondja meg melyik kórhàzban van és persze oda is viszek mindent szívesen. Na többé nem írt.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét