5 ok, amiért ennek a világnak nincs szüksége az egyenlőségre

Napjainkban a világnak sokkal inkább méltányosságra, mintsem egyenlőségre van szüksége. Bár ezt a két kifejezést sokszor egymás szinonimájaként használják, eltérő a jelentésük. Az egyenlőség azt jelenti, hogy mindenkivel egyformán bánnak, ezzel szemben a méltányosság jelentése az, hogy mindenkinél figyelembe veszik az érdemeit és a helyzet körülményeit is. A következő 5 pontban szedtük össze a kettő közötti különbségeket.

1. Mindenkinek megvannak a maga erősségei és gyengeségei.

Egy sakk nagymestert hegymászásban versenyeztetni egy alpinistával akár egyenlőségnek is tűnhet, hiszen a hegy, annak magassága és terepei adottak és egyformák mindkét versenyző számára. A valóságban mégsem nevezhetjük tisztességesnek az ilyen versenyt. Miközben az alpinistának már kellő erőnléte és tapasztalata van, a sakk nagymester olyan dolgokban kerül előnybe, mikor a szürkeállományt kell használni.

Mérgező dolog másvalaki gyengeségét a saját erősségeddel összehasonlítani, vagy a saját gyengeségedet más erősségével összevetni.

2. Méltányosan bánni az emberekkel sokkal fontosabb, mint egyenlően bánni velük.

Egy olyan társadalomban, ami alapvetően nem egyenlő, egyenlő lehetőségeket biztosítani mindenkinek nem ugyanaz, mint igazságosnak lenni mindenkivel. Az erőset és a gyengét a saját képességeiknek megfelelően kell támogatni, például egy beteg embernek másra lesz szüksége, mint egy egészségesnek. A mindenkivel egyenlően való bánás könnyen átfordulhat tisztességtelenségbe. Ezt a koncepciót támogatta Marx Károly is, aki azt mondta: “mindenkitől képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint”, azaz mindenkinek különböző dolgokra és különböző mértékben van szüksége a jóléthez.

3. Az egyenlőség még egy utópisztikus társadalomban is megvalósíthatatlan.

Az utópia az, ami mindegy, hogy mennyire csodálatos dolog lenne, sosem fog bekövetkezni. Nem fog, mert lehetetlen egyenlő életkezdést biztosítani mindenki számára, és lehetetlen, mert még az egyenlő életkezdet sem garantálja az egyenlő életet. Azt erőltetni, hogy mindenki egyenlő legyen, egy olyan korlát, ami elégedetlenséget szülne a társadalomban.

Lise Bourdeau-Lepage és Jean-Marie Huriot professzorok véleménye szerint ebben az utópisztikus társadalomban nem lenne társadalmi igazságosság. Szerintük az utópiák létrehozását biztosító szabályok akadályozzák az igazságosság és a méltányosság elérését.

4. A méltányosság vezérli az embereket, nem az egyenlőség.

Vegyünk példának egy lámpagyárat. Ha itt mindenkivel egyenlően bánnak, az azt jelenti, hogy minden munkás egyforma bért kap, függetlenül attól, hogy hány lámpát készített. Ez azt is jelentené, hogy egyetlen munkást sem lehet elbocsátani azért, mert túl keveset teljesít. Ha ez a rendszer lépne életbe, a munkások elvesztenék motivációjukat, hiszen a munkájukért nem kapnak elismerést. Ennek a rendszernek az ellentéte az a rendszer, melyben a munkást a munkája minősége és mennyisége alapján fizetik.

Mark Sheshkin, a Yale Egyetem professzora rámutatott, hogy bár az egyenlőség szlogenje dominál napjainkban a közösségi médiában, a legtöbb ember valójában támogatja az egyenlőtlenséget valamilyen mértékben. Ahogyan Sheshkin fogalmaz: “A méltányos egyenlőtlenségre kell törekednünk, nem pedig a tisztességtelen egyenlőségre.”

5. Az embereknek semmi bajuk az egyenlőtlenséggel addig, míg az méltányos.

Alex Shaw és Kristina Olson pszichológusok egy kísérletet végeztek, hogy alátámasszák feltevésüket. 6-8 éves gyerekek egy csoportját vizsgálták. Beszéltek nekik két fiúról, Danről és Markról, akik kitakarították a szobájukat. Jutalomként Dan és Mark radírokat kaptak. A két gyerek összesen 5 radírt kapott, amit lehetetlen volt egyenlően felosztani egymás között. A kísérletben résztvevő gyerekek döntő többsége azt javasolta, hogy az 5. radírt dobják el, nem pedig az egyenlőtlen felosztást támogatták. Még akkor is ezen a véleményen voltak, mikor a kutatók azt mondták nekik, Dan és Mark nem fogják megtudni, hány radírt kapott a másik.

Úgy tűnhet, hogy a gyerekekben kiolthatatlanul ég az egyenlőség iránti vágy, de inkább a méltányosság, a tisztesség utáni vágyról van szó. A gyerekek feltételezték, hogy Dan és Mark egyforma munkát fektetett a szobájuk kitakarításába. Mikor a kutatók azt mondták nekik, hogy Dan keményebben dolgozott, mint Mark, akkor a gyerekek többsége úgy gondolta, Dannek jár a több radír. Más szóval: egyetértettek az egyenlőtlenséggel, amennyiben az méltányos.