Jack Sparrow kapitány, ha valóban létezett, valószínűleg a legmenőbb ruhákat viselte, hiszen a kalózok imádták a pompát és a divatot. Az is valószínű, hogy többre tartott egy régi térképet, mint egy kincsekkel teli ládát. Davy Jones viszont aligha lehetett egy legénység kapitánya, sokkal inkább fogadós vagy egyszerű tengerész volt, aki a látásproblémái miatt nem ritkán a vízben kötött ki…
Ha te is szereted a kalózok világát, néhány érdekes ténnyel szolgálunk neked.
1. A kalózok zászlója vörös lehetett.
A Jolly Rogernek is nevezett kalózzászló nevének pontos eredetét a történészek nem ismerik, de valószínűleg a francia “Jolie Rouge”, azaz “szép piros” kifejezésből származik.
A zászlókon leggyakrabban a fekete és a vörös színt alkalmazták, és olyan szimbólumokat használtak, amelyekkel figyelmeztették az ellenfelet, hogy mi vár rájuk, ha ellenállnak. Koponyákat, csontokat, emberi szívet, homokórát és szárnyakat jelenítettek meg általában a zászlókon.
2. A kalózok számára a térképek többet értek a kincseknél.
A kalózok persze szerették a kincseket, de a legértékesebb számukra mégis a térkép volt. A 17. században Bartholomew Sharpe írta le visszaemlékezéseiben, hogy a legértékesebb nem az ezüst vagy az arany volt számára, hanem egy spanyol hajózási térkép. Sharpe később megrajzoltatta az elrabolt térkép színes, angol nyelvű változatát és átadta az angol királynak.
3. A Karib-tenger kalózait a füstölt hús után nevezték el.
A Karib-tenger kalózait bukaníroknak is nevezték a füstölt hús iránti rajongásuk miatt. A Dél-Amerikában és a Karib-térségben őshonos népek a húst egy fa kereten sütötték, aminek “buccan” volt a neve. A spanyoloknál ez a “barbacoa” volt, amiből később a “barbecue” szó kialakult.
Kezdetben a Hispaniola szigetén vaddisznóra vadászó földnélkülieket nevezték úgy, hogy “boucanier”. Tortuga és Hispaniola nagyrészt lakatlan területein az elejtett állat húsát megfüstölték, amit aztán a kalózoknak adtak el. Később emiatt magukat a kalózokat kezdték bukaníroknak nevezni.
4. Az élet a kalózhajókon jóval civilizáltabb volt, mint a kereskedelmi hajókon.
A kereskedelmi hajókon gyakran igen rossz körülmények között dolgoztak az emberek. Sokszor nem volt elég az élelmiszer, ezért nem volt ritka, hogy romlott ételt ettek. Az sem számított egyedi esetnek, ha az út végén nem fizették ki a legénységet.
A kalózélet ennél jóval vonzóbb perspektívát kínált. Például a legénység minden tagja rendelkezett szavazati joggal, ha egy vitás ügyről kellett dönteni. Ha pedig valaki az út során sérülést szenvedett, busás kárpótlásban részesült.
5. Feketeszakáll volt a történelem legrettegettebb kalóza.
Edward Teach, azaz Feketeszakáll talán a legrosszabb hírű kalóz volt. Hosszú szakállába a harcok előtt kanócokat helyezett, amit az ellenség szeme láttára meggyújtott, hogy megrémissze őket. Ez azonban csupán show volt. Nincs arra semmilyen bizonyíték, hogy valaha is megölt volna vagy bántott volna valakit.
6. Kollégája, Stede Bonnet a felesége elől menekült.
Az “Úriember kalóz” néven is ismert Stede Bonnet semmit sem tudott a tengerről, de felbérelt néhány munkást, hogy építsenek neki egy hajót. Aztán tengerészeket alkalmazott, és kalóznak állt. Egyesek szerint a felesége állandó nyavalygása késztette Bonnetet arra, hogy ezt az életmódot válassza.
7. Számos Davy Jonesszal kapcsolatos teória létezik.
A kutatóknak több verziójuk is van arra nézve, hogy milyen lehetett az a kalóz a valóságban, akiről Davy Jones alakját mintázták. Az egyik legenda szerint az 1630-as években hajózott az Indiai-óceánon. De a történészek szerint ő nem volt olyan hírhedt, hogy ilyen sokáig emlékezzenek rá.
Egy másik verzió szerint az igazi Davy Jones egy fogadó tulajdonosa volt, aki túszul ejtette a vendégeit, és hajókra küldte őket szolgálni. Egy másik feltevés szerint pedig egy rövidlátó tengerész volt, aki rossz látása miatt gyakran esett a fedélzetről a tengerbe.
BÓNUSZ: Julius Caesar arra kényszerítette a kalózokat, hogy meghallgassák a verseit.
Mikor Julius Caesar 25 éves volt, kalózok rabolták el, de közben nagyon jól érezte magát. Parancsokat adott a kalózoknak, és követelte, hogy hagyják aludni. Még arra is rávette őket, hogy hallgassák végig a beszédeit és a verseit. Ha a műveivel nem sikerült lenyűgöznie őket, egyszerűen ostobának nevezte a hallgatóságát.