Szülőként sokkal könnyebb az élet, ha tudod, hogy bizonyos időszakokban milyen viselkedésre számíts a gyermekedtől. A 4 éves gyereked agresszív viselkedése nem csak az idegeidet cincálja szét, de azt is megkérdőjelezed, vajon jó szülő vagy-e. Pedig ebben az életkorban ez teljesen normális. Fontos, hogy felkészült legyél, és tudd, hogyan kezeld az ilyen helyzeteket.
A jó nevelés titka abban rejlik, hogy előre tudod, milyen sajátos viselkedési és érzelmi állapotokkal fogod szemben találni magad a gyerek különböző életszakaszaiban. Nézzük, mire kell számítanod!
1. 0-3 hónapos kor
Ebben a korban a babák elsősorban sírással kommunikálják a szükségleteiket. Szülőként meg kell tanulnod megkülönböztetni, hogy a baba azért sír, mert éhes, fáradt vagy azért, mert rosszul érzi magát.
Időnként úgy tűnik, a baba minden ok nélkül sír, ilyenkor is fontos reagálni és megnyugtatni érintéssel és szavakkal. Éreznie kell, hogy biztonságban van, szeretik és hogy megbízhat benned. Az újszülöttek a hangodból tudják kiolvasni az érzelmeidet, ezért fontos, hogy megnyugtató és kedves hangon beszélj hozzájuk, hogy biztonságérzetet adj nekik.
Az is jó, ha énekelsz nekik, szemtől szemben beszélsz hozzájuk és bebugyolálod őket egy takaróba, hogy biztonságban érezzék magukat és kerülöd a hirtelen mozdulatokat, amitől megijedhetnek. Ha a karjaidban tartod a babát és ringatod, azzal is biztonságos atmoszférát teremthetsz számára.
2. 4-6 hónapos kor
A baba ilyenkor már nevetéssel, gügyögéssel válaszol arra, amit mondasz neki vagy a játékaira. Jó módszer, ha a szülők nevetésre biztatják például vicces grimaszokkal. Ebben a korban a gyerekek egyre figyelmesebbek az őket körülvevő emberekre, más anyukákra és apukákra, felismerik a családtagok arcát és a tárgyakat. Itt az idő megmutatni nekik más embereket és gyerekeket.
3. 7-12 hónapos kor
Ebben az időszakban a gyerekeknek mindenkinél fontosabb az anyukájuk, az idegenektől pedig félhetnek. Szinte lógnak a szüleiken, és sírnak, ha el kell válniuk tőlük. Hogy ezt elkerüld, rövid időszakokra menj tőle távolabb, mikor biztonságos helyen játszik, és mutasd meg neki, hogy mindig visszajössz.
4. 1-2 éves kor
Ebben a korban a gyerekek már rendelkeznek szociális tapasztalatokkal az otthonukon kívül is. De mikor más gyerekkel játszanak, még nincs köztük valódi interakció, még nem értik az osztozás fogalmát. Gyakoriak a hisztik, ezért fontos a fegyelmezés, de semmiképp sem kiabálással vagy ütéssel.
5. 3 éves kor
Már játszik más gyerekekkel, megosztja velük a játékait, és fontos, hogy erre biztasd is. A hisztik, dühkitörések ritkulnak. A 3 éves gyerek már elkezd félni bizonyos dolgoktól, például a sötéttől vagy az ágya alatt lakó szörnyetegtől.
Bátorítsd, hogy amit lehet, azt önállóan csináljon, mondd el neki, milyen büszke vagy rá, ha mutat egy rajzot, egy gyurmafigurát vagy bármit amit ő készített.
6. 4-5 éves kor
Ebben a korban már be tudják tartani a szabályokat, de még nem értik, mi a jó és mi a rossz. Egyre önállóbbak akarnak lenni, hisznek abban, hogy a gondolataikkal is meg tudnak valósítani dolgokat, ezért fontos őket bátorítani a saját döntések meghozatalára. A világra is egyre inkább kíváncsiak.
A 4 éves gyereknek lehetnek kedélyhullámzásai, akár agresszívvá is válhat, veszekedhet a testvéreivel, és hajlamos elszaladni. Ezzel szemben egy 5 éves gyereknek már jobb a modora, jobban kijön a szülőkkel, nagyobb benne a felelősségtudat, és törekszik arra, hogy másokat boldoggá tegyen.
Ekkor kell megtanítanod a gyermekednek, hogyan fejezze ki megfelelően a dühét, és a “sarokba állítanod”, ha rosszul viselkedik. Bátorítsd arra, hogy nyíltan beszéljen az érzéseiről, és dicsérd meg, ha jól viselkedik.
7. 6-12 éves kor
Ebben a korban a barátok rendkívül fontossá válnak, és a szerelem is elkezdheti érdekelni a gyereket. Féltékeny lehet másokra. Részese akar lenni csoportoknak, és élvezi a versenyjátékokat. Ekkor kell megtanítanod az önfegyelemre, valamint a felnőttek tiszteletére és a rájuk való odafigyelésre. Próbálj meg annyi minőségi időt tölteni vele, amennyit csak tudsz.
8. 13-18 éves kor
A kamaszok gyakran hasonlítják magukat másokhoz, és nagyon fontos számukra, hogy a társaik elfogadják őket. Ezért fontos megtanítani nekik, hogyan kezeljék a társaik részéről érkező nyomást és stresszt, valamint bátorítani őket arra, hogy az érzéseikről és a félelmeikről őszintén és nyíltan beszéljenek. A szerelem ebben az időszakban még fontosabbá válik, és a függetlenedési vágy is egyre nagyobb lesz.