Bár a filmkészítők számtalan szakértőt vonnak be a munkába, hogy biztosak legyenek az egyes események történeti hűségében, gyakran mégis feláldozzák a hitelességet, hogy a film minél látványosabb vagy izgalmasabb legyen. Ennek pedig az az eredménye, hogy a nézők fejében sok információ tévesen marad meg.
Olyan elterjedt mítoszokról tudhatod meg az igazságot, amelyekről a filmeknek köszönhetően eddig teljesen téves elképzelésed volt.
1. Helené (Szép Heléna) karcsú testalkatáról és bronzos bőréről volt ismert.
Helené szépségéről sok legenda szövődött. Nem meglepő, hogy a filmekben mindig a kor legszebb színésznőire osztották a szerepét. Bár biztosan nem lehet tudni, hogy hogyan nézett ki, annyit kijelenthetünk, hogy külseje megfelelt a kor szépségideáljának.
Feltételezhetjük, hogy alacsony homloka, nagy, egyenes orra, kissé felfelé mutató álla és gömbölyded alakja volt. A Trója bukásáról ránk maradt források azt mondják, hogy a legszebb nőknek világos volt a bőrük és a hajuk, nagy szemeik voltak és a két szemöldökük között volt egy kis anyajegy.
2. A spártaiaknak rövid hajuk volt.
A spártai harcosokat általában igénytelen külsejű férfiakként képzeljük el. Éppen ezért meglepő, hogy a valóságban nagyon is sokat foglalkoztak a kinézetükkel.
Különös tekintettel a hajukra, amit befonva viseltek. Az ókori források szerint sűrű, fekete hajuk volt, ami a hátuk közepéig ért. A fennmaradt képek is tanúskodnak róla, hogy akkoriban ez volt a legnépszerűbb hajviselet.
3. Az ókori görög nők bonyolult díszítésekkel ellátott ruhákat viseltek.
A legtöbb filmben az ókori görög nőket gazdagon díszített, az alakjukat tökéletesen megmutató, mélyen dekoltált ruhákban láthatjuk. A valóságban azonban ez sem egészen így volt.
A ruhatár alapját a nőknél és a férfiaknál is a tunika (peplosz és khitón) jelentette, valamint a hümation nevű köpeny. A peplosz egy nagy, négyszögletes szövet volt, általában gyapjúból készült. A felső szélével párhuzamosan úgy hajtották vissza, hogy a visszahajtott rész leérjen a derékig. Tűvel rögzítették a vállon, és gyakran övet is tettek rá. A ruhák oldalát tűzéssel vagy varrással rögzítették.
A khitón sokkal könnyebb anyagból készült. Rendszerint importált lenvászonból. Ezt az oldalain összevarrták, övet tettek a derekára, a vállnál pedig tűvel vagy varrással rögzítették. A női khitónnak földig kellett érnie, a férfi khitónnak térd alá.
A hümation egy köpeny, amit a tunika felett hordtak, vagy csak az egyik vállukra téve, vagy úgy, mint egy stólát. A nők epiblema nevű kendőt is viselhettek a tunika fölött. Az anyagokat élénk színűre festették és gazdag hímzéssel díszítették.
4. Az ókori Görögországban a nők szedték a szemöldöküket, és leengedve hordták a hajukat.
A filmekben a görög szépségek hosszú haját lengeti a szél, a szemöldökük gondosan szedve van, bőrük pedig szép bronzos. A valóság ebben az esetben is más volt. A szemöldökük természetes volt, ami azt jelentette, hogy gyakorlatilag összenőtt középen, a bőrük sápadt, a hajuk pedig hosszú. Ha egy nő már férjnél volt, kontyba kötve hordta a haját, ez felelt meg az ókori görög szépségideálnak.
Hogy ehhez az ideálhoz még közelebb kerüljenek, a nők világosították a bőrüket, korommal festették a szemöldöküket, és ha az nem volt elég sűrű, akkor festett kecskeszőrrel pótolták.
5. A gladiátorok sportosak voltak.
Gladiátorok tömegsírban talált maradványai alapján elmondhatjuk, hogy vastag bőr alatti zsírréteggel rendelkeztek. A tudósok ebből arra következtetnek, hogy a gladiátorok nagyon kevés állati fehérjét fogyasztottak, étrendjük inkább szénhidrátokból állt, amelyekhez hüvelyesekből és gabonafélékből jutottak hozzá. Ez adhat magyarázatot az ókori római harcosok gúnynevére is: “árpazabálók”.
Ez viszont nem jelenti azt, hogy a gladiátorok étkeztetésén próbáltak volna spórolni. Feltételezhető, hogy a növényi alapú étrenddel az állóképességüket és a kitartásukat akarták növelni. Kifejezetten szénhidráttal etették őket, hogy jobb legyen az erőnlétük a harchoz. Hogy a kalciumhiányt ellensúlyozzák, növényi hamuból készült italt itattak velük.
6. A gladiátorok az életüket feláldozva a végsőkig harcoltak.
Szemben azzal, amit a filmekben látunk, a gladiátorok sokszor nem az utolsó lélegzetükig harcoltak. Mi több, az ilyen harcok kifejezetten illegálisak voltak. A küzdelmet különleges szabályok szerint vívták, amiket bírák tartattak be velük. Mivel a gladiátorokba rengeteg pénzt fektettek, értelmetlen lett volna ilyen könnyen elveszíteni őket.
7. Minden gladiátor rabszolga volt, akit sanyarú körülmények közt tartottak.
A gladiátorok tisztességes körülmények közt éltek. Speciális étrendet követtek, és még gyógyítók szolgáltatásait is igénybe vehették. A harcosok népszerűek voltak a helyiek között, olyanok voltak, mint manapság a celebek. Portréik ott voltak a köztereken, a kisfiúk pedig arról álmodoztak, hogy egyszer ők is híres gladiátorok lesznek és az arénában fognak harcolni. Nem minden gladiátor származott alsóbb társadalmi rétegekből. Voltak köztük önkéntesek is, olyan szabadok, akik önként választották ezt az utat, tulajdonképpen pénzért lemondtak a szabadságukról.
A harcok nem olyan szokványos párbajok voltak, mint amit a filmekben látunk. Az egész küzdelem egy látványos showműsor volt kidolgozott díszletekkel és kellékekkel. A gladiátorok gyakran bonyolult és furcsa jelmezeket viseltek, amelyek csak részben emlékeztettek a klasszikus páncélokra.
8. A végítéletet a lefelé vagy felfelé fordított hüvelykujj jelentette.
Voltak bizonyos gesztusok, amelyekkel döntöttek a gladiátor sorsáról, de ezeknek a hüvelykujjhoz semmi közük nem volt. Ha megkönyörültek a harcoson, azt ökölbe szorított kézzel jelezték.
BÓNUSZ: Így nézett ki Olümpiász a való életben.
Elnézve Nagy Sándor édesanyját, Olümpiászt alakító Angelina Jolie-t, azt hihetnénk, hogy az ókorban minden nőnek tökéletes orra, telt ajkai és csodás arccsontjai voltak. Valójában azonban Olümpiász elég távol állt a hollywoodi filmkészítők által életre keltett karaktertől. A fennmaradt ábrázolások szerint klasszikus görög arcéllel rendelkezett, alacsony homloka, felfelé mutató álla, valamint széles orra és arca volt.