Amikor egy családban gyermek születik, a nagyszülők alig várják, hogy felajánlhassák segítségüket. De sajnos előfordul, hogy nem követik a szülők szabályait, és ez konfliktusokhoz vezet.
Nézzük meg, miért nem szerencsés, ha a nagyszülők nevelik a gyerekeket.
1. Elavult tudás
Régen a gyerekeket nagyon meleg vízben fürdették, ma már ezt nem javasolják. Korábban a gyerekek tehéntejet és gyümölcslevet kaptak, míg a mai gyerekeket már tápszerekkel etetik, melyekben minden szükséges tápanyag megtalálható. Nagyszüleink idejében a babákat szorosan bebugyolálták, de gondolj csak bele: van olyan élőlény a világon, amelyik nem hagyja mozogni a kicsinyét? A nagyszülők pedig nem hallgatnak a “modern tanácsokra”.
Amit tegyél: Ne félj a vitától! Magyarázd el, hogy az élet azóta sokat változott, és amit régen helyesnek tartottak, az mára lehet, hogy értelmetlenné vált. Magyarázd el, hogy ha szeretnének részt venni a gyerek életében, akkor ezeket az új szabályokat kell követniük.
2. A saját gyereknevelési módszereik alkalmazása
Azok a gyereknevelési módszerek, melyek megfelelőek voltak 30 évvel ezelőtt, sokban különböznek a maiaktól. A nagyszülőket gyerekkorukban szigorú szabályok szerint nevelték. Mikor gyerekük született, még az a nézet volt elterjedt, hogy nem szabad a gyereket folyton tartani. Úgy tartották, ha a baba sír, hagyni kell, hogy magától megnyugodjon. Sok idős ember ezért alábecsüli a szeretet és a meghittség fontosságát a babákkal kapcsolatban.
Amit tegyél: A szülőknek kell felállítaniuk a szabályokat, hogy az emberek hogyan kommunikáljanak a gyerekeikkel. A szabályoknak világosnak és érthetőnek kell lenniük, és mindenkinek követnie kell őket.
3. Elkényeztetés
Sok nagyszülő elköveti azt a hibát, hogy elkényezteti az unokáját. Például sok családban az a szabály, hogy mindenki elmosogatja a saját tányérját. De a nagyiéknál ez másként van, hiszen a nagymama hajlandó mindent elvégezni a kisunoka helyett. Ez összezavarja a gyereket. Nem fogja tudni, hogy mit is kellene tennie, ha az életében meghatározó személyek különböző dolgokat várnak el tőle.
Amit tegyél: Fontos megbeszélni, hogy a szülők mit engednek meg a gyereknek és mi az, ami abszolút tilos. Ha a nagyszülőknek ez nem tetszik, mutass nekik cikkeket a témáról, hogy bizonyítsd az igazadat. Szeretik az unokáikat, ezért el kell fogadniuk ezeket az új szabályokat a gyerekek érdekében.
4. A családi élet irányításának átvétele
Miközben segít a gyerek körül, a nagyi olyan különböző témákban is adhat tanácsokat, mint a főzés vagy az anyagiak. Elkezdhet arról beszélni, hogy milyen kevés időt töltesz a gyerekkel vagy arról, hogy mit csinálsz rosszul.
Amit tegyél: Húzd meg a határt! Ha családot alapítasz, fontos, hogy a nagyszülők is tudják, hol van az a határvonal, amit ők már nem léphetnek át.
5. A szülők tekintélyének aláásása
Az idősebb generáció tagjainak mindig megvan a véleménye a gyereknevelésről, amit gyakran a gyerek füle hallatára nyilvánítanak ki. Képzeld el a következő jelenetet: a gyerek valami rosszat csinál, az anya megpróbálja megnyugtatni, és kilátásba helyezi, hogy nem ehet több édességet. De a nagyi közbeszól: “Ne hallgass anyádra! Hagyd abba a nyafogást, és aztán fagyizunk egyet.” A gyerek ebből azt látja, hogy az anyjának nincs tekintélye, a szavai semmit sem jelentenek. Ez pedig komoly problémákhoz vezethet.
Amit tegyél: Tedd világossá, hogy a megjegyzéseket és a kételyeket a nagyszülők csak akkor közölhetik veled, ha a gyerek nincs jelen.
6. A gyermek lelassítása
A szülők többsége nagyon elfoglalt, ezért gyakran viszik a gyerekeket a nagyszülőkhöz. De a gyerek mindent a szüleitől tanul. Ha az édesanya vagy az édesapa egyfolytában dolgozik, rá fog jönni, hogy emiatt látja olyan kevésszer őket. Ha a szülők még panaszkodnak is, hogy mennyire fáradtak, a gyerek nem fogja szeretni a munkát, mikor felnő.
Amit tegyél: Próbáld meg úgy beosztani az idődet, hogy valamivel több jusson belőle a gyerekre. Amikor dolgozol, megkérheted a nagyszülőket, hogy segítsenek, de amint tudod, hozd el tőlük a gyereket. Máskülönben azt fogja érezni, hogy ő csak kolonc a szüleinek.
7. Fontos döntések
A gyereknevelés fontos döntések sorozata. Ha a szülők ezeket a döntéseket nem hozzák meg, megteszik helyettük a nagyszülők.
Amit tegyél: A szülőké az összes felelősség a gyermek boldogságát és egészségét illetően. A gyermek szükségleteinek kielégítése is a szülők feladata.
8. Túlzott aggodalom
A nagyszülők gyakran túl melegen öltöztetik az unokájukat, nem viszik ki sétálni, mert attól félnek, hogy elszalad, vagy megcsinálják a gyerek helyett a házi feladatot. Segíteni akarnak, de csak még több problémát generálnak. Nagyon nehéz így felnőni egy gyereknek.
Amit tegyél: Hívd meg a nagyszülőket, hogy töltsenek nálatok több időt, hogy láthassák, hogy a gyerek hogyan viselkedik veled, milyen feladatai és kötelességei vannak. Ezután kérd meg őket, hogy ha a gyerek náluk van, akkor is ugyanezek a szabályok legyenek érvényesek.
9. Túletetés
Egy tanulmány szerint azoknál a gyerekeknél, akik sok időt töltenek a nagyszüleikkel, nagyobb az elhízás esélye. Az idősebbeket a gyerekek könnyebben manipulálják. Ha elkezdenek sírni, rögtön olyan finomságokat adnak nekik, amiket otthon nem kapnának meg.
Amit tegyél: Magyarázd el a nagyszülőknek, hogy milyen problémákat okozhat a túlsúly.
Az okok
- Szeretet iránti vágy: Általában ez vezérli a nagyszülőket, hogy mindent megtegyenek a gyereknek, amit csak kér. A szülők minimalizálhatják ezt azzal, hogy kimutatják a nagyszülők felé, mennyire szeretik és nagyra értékelik őket. Ha tudják, hogy szeretve vannak és szükség van rájuk, képesek lesznek sokkal ésszerűbben bánni az unokákkal.
- Tiszteletre vágynak: A gyereknevelés sok idős nő számára az élet egyetlen olyan területe, ahol megmutathatja, hogy valamiben tényleg jó. Ilyen esetekben a családnak éreztetnie kell a nagyival, hogy milyen sokra tartják és mennyire értékelik őt és a tapasztalatait.
- Törődésre van szükségük: Az ilyen emberek sokszor túlzottan gondoskodnak másokról. Ilyen helyzetben magyarázd el, hogy neked milyen fajta segítségre van szükséged, és hagyd, hogy abban tényleg segítsen. Ne felejtsd el ezt megköszönni neki!
- Nehezükre esik elfogadni, hogy az ő gyerekeik már felnőttek: Ez lapul minden kritika mögött. Egyszerűen nem hajlandók elfogadni, hogy az ő gyerekeik ma már felnőttek, akik saját maguk hoznak döntéseket.
Az arany középút
A barátságos kapcsolat a legjobb. Az idősebbeknek több szabadidejük van, így minőségi időt tudnak tölteni az unokákkal. Például ha a nagyi sokszor megy kirándulni, magával viheti a gyereket is. Ha a nagypapa szereti az autókat, az a gyerek érdeklődését is felkeltheti. Az így együtt töltött idő jó hatással lesz a gyerekre, erősíti a nagyszülő-unoka kapcsolatot. A szülőknek és a nagyszülőknek együtt egy olyan atmoszférát kell teremteniük, melyben a gyerek boldogan nőhet fel.
A nagyszülők töltenek időt az unokákkal a te családodban?
Na bravó! Még egy cikk, ami az idősek ellen uszit! Nem minden nagyszülő analfabéta, és az biztos, hogy sokkal több időt, minőségi időt tud tölteni az unokájával. Nálunk pont forditva van! Otthon tv-znek, számitógépeznek, és csokit kapnak az unokák. Nálunk akár egész nap sincs bekapcsolva a tv. ha jó idő van mindig szabadidős programokat csinálunk, ha rossz akkor olvasunk, sakkozunk társas-játékozunk, legózunk, megszerettetjük velük a meséket, az olvasást, könyvből!
Ezekből mind arra kell következtetni, hogy aki gyereket akar nevelje, legyen rá ideje. A nagyszülőket pedig ne időközi eszköznek tekíntse, mert hogy ők már nyugdíjasok. Tekintsd őket embernek akiknek még igényük van a saját életükhőz, az élet minden területén, mert téged felneveltek. A nagyszülő nem ingyen gyerekmegörző, de amint, olvasom sok gyakorlott fiatal tapasztalt szülő van, okos megoldásokkal. Hát rajta. Sok sikert. A nagyszülöknek kellemes pihenést, sőt lehet tanulni is,ami eddig kimaradt, hogy a gyerekeink szerint mégse elmaradott, kevésbé képzettek legyünk, igaz öket felneveltük. No ennyi.
Csak egy ciik, és van aki máris megsértődött…
Igen, felneveltük a gyerekeinket így vagy úgy… És nekünk sem tetszett, ha a szüleink beleszóltak a dolgokba…
Valójában lehet pro és kontra értelmezni mindent. De tény, ha egy szülő gyereket vállal, legyen felelőssége és ideje rá, hogy felnevelje, mert nem a nagyszülőknek szüli. (Persze más, ha véletlen becsúszik, és nem egy tervezett fogantatás.) Le a kalappal azon nagyszülők előtt, akik nyugdíjas vagy idősebb éveikre is bevállalják a csecsemőket/babákat, és úgy szeretik, nevelik, mintha sajátjuk volna. Hogy talán eltérnek a modern és egykori értékrendek? Ez teljesen személyfüggő, és alig van köze a neveltetéshez. Van nagyszülő, aki elkényezteti az unokáit, és van, aki inkább arra ösztönzi, hogy segítsen a házban/ház körül. Egy fiatal, első gyermekes szülőnél tapasztaltabb, így az alig született gyermek is biztonságban érezheti magát mellette, míg a fiatal szülőnek meg kell tanulnia, tapasztalnia, mikor mit szeretne a baba, miért sír. És ne mondja senki, hogy ez “gélből” jön az újdonsült szülőknek, meg ösztönösen tudják, mi jó a babának, mert nem igaz!
A gyerekeim mind harminc fölöttiek, de már az én anyám se bugyolált be szorosan, és nem szólt bele, hogy nevelem a gyerekeimet. Átvette, amit lehetett és nagyon finoman adott tanácsot, hogy ő anno mit csinált rosszul, gondoljam meg, én is ezt akarom-e. Ügyelt rá, hogy olykor pihenni is tudjak, amig elviszi sétálni a srácaimat. A nagyszülők nem hülyék általában, és nem is elmaradottak. És bele lehet szólni dolgokba, csak nem mindegy, hogyan.
2 gyermekem, 3 unokám van. A gyermekeimet felelősségteljesen, elég szigorúan neveltem, úgy gondoltam ezt kell tennem ahhoz, hogy olyan emberek legyenek, akik minden körülmények között megállják a helyüket. Mindkettő diplomás, dolgozik, jó ember. Büszke vagyok rájuk. Amikor megszületett az első unoka, végem volt. Összeért a tekintetünk (szerintem a szívdobbanásunk is), és valami végtelen szeretet fogott el, ami csak nő, egyre nő irányukba. Hárman vannak testvérek, legnagyobb 5,5, legkissebb 2 éves. Tiszteletbe tartva a szülők nevelési elveit a lehetőségek szerint kényeztetem az unokákat, meggyőződésem, hogy ez a “dolgom”, ezt akarom (olyan emlékeket szeretnék a lelkükben hagyni, hogyha már nem leszek köztük, akkor is tudják, érezzék, mennyire szerettem Őket). És ebben az is benne van, hogyha akarják a konyhaasztal körül kergetőzünk, kimegyünk az udvarra focizni, bújócskázunk, játszótérre megyünk, társasjátékozunk, stb, stb. Igen, kapnak édességet, de szigorúan csak akkor, ha rendesen esznek, akkor sem méretlenül. Igen, több mindent megtehetnek velem, mint a gyermekeim anno, de a nevelésük nem az én feladatom, erre vannak a szülők. Szeretek nekik mindig új, kreatív dolgokat kitalálni. Viszont, ha “rosszul” viselkednek elmondom nekik, hogy ez nem helyes, ezért és ezért. A szülők a három eleven (nem rossz) gyerek mellett ezeket a dolgokat nem mindig tudják nekik megadni, az Anyuka 6 éven keresztül vagy állapotos volt vagy szoptatott, vagy a kettőt egyszerre, a szervezete szerintem kimerült. Ő a gyermekem, rajta is szeretek könnyíteni, hogy legyen hetente egy napja, amikor “pihen”. Nyáron pedig egy hét, amikor a gyerekek “nyaralnak” Mamánál, Papánál, akiktől olyan dolgokat is tanulhatnak, amit a szülőktől nem biztos. Visszaemlékezve anyai nagymamámra így hatvan évesen is csordultig van a szívem szeretettel, annyi szép emlékem van róla, legfőképpen, hogy mennyire szeretett, Anyukám is azt mondta, hogy kényeztetett, ezt szeretném továbbadni Én is úgy, hogy ne ártsak a szülők nevelésének, azt segítsem, támogassam. Pedig a gyermeknevelés szöges ellentéte lett, mint amikor a gyermekeimet neveltem. Viszont a szándék ugyanaz, úgy nevelni a kisgyermeket, ahogyan a jelenkori irányzat diktálja, ezáltal megadva nekik a szükséges jót. Látjuk mennyit változott a világ az elmúlt 30-35 évben a világ, miért a nevelési trend maradt volna ki belőle? Fogadjuk el, a szülőké a felelősség, mienk az élmény, amit a kisemberek által szerezhetünk!!!
A legek legje! Minden tiszteletem érte! Ettől ideálisabbat elképzelni sem lehet, nem is tudnék. Nálunk is így működik az anyai oldalról. És anyaként hatalmas hála és szeretet önti el a lelkem, mikor látom a Nagyi/Papa – unokák kapcsolatát.
Én is Csatlakozom Ria Mami véleményéhez. Lehet egy nagyszülő néha a gyerek jó barátja is és az anya segítsége , mivel hogy mi a lányommal megegyeztünk, hogy a házi szabályokat betartjuk a maminál is , pl. étkezés , pihenés, és mindig kikérjük anya és apa véleményét, ha új dolog adódik, vagyis a szlogen nálunk, ha anya és apa megengedi akkor lehet. Mivel hogy segíteni akarunk a szülőnek és nem megnehezíteni a dolgát, néha én is szigorú vagyok , de vannak olyan dolgok amit a maminál addig lehet csinálni, még azt nem monda hogy elég. Pl.: vizezni az udvaron csak nyáron , barkácsolni is szoktuk, de a veszélyes dolgokat mint olló használat azt a mami oldja meg, így a gyerek nem érzi hogy folyton csak a tiltás van. És a programok sorrendjét is megbeszéljük velük, hogy van-e hozzá kedvük, mert a kényszer és erőltetés nagyon rossz módszer. Mivel hogy hasznosak akarunk lenni a család tagja ként és nem akarjuk, hogy a szeretet és meg becsülés helyett azt mondják, hogy már megint jön a mami.
Ez egy minden elemében vállalhatatlan cikk. Hamis tényeken alapszik. A mai harmincas -negyvenesek anyukái már anyukaként is egészen másképp nevelték és gondozták a gyerekeiket, mint ahogy azt a cikk írója állítja. Amiről Nagy Alma ír, az a múlt század 50 es éveiben élt akkori szülőkre, nagyszülőkre lehet igaz. Bár általánosítani nem mernék. A helyzet az kedves Alma, hogy a lesújtó kép pont fordítva igaz: a mai anyukák azok, akik tönkreteszik a gyerekeik egész generációját. Visszavonhatatlanul. Döbbentem nézem és tapasztalom, hogy merre haladunk. De hol van a JÓZAN ÉSZ?? Tudja az, ami ösztönösen elő kellene jöjjön egy emberből, egy anyából? Amihez nem kell diploma, magasfokú intelligencia, felső középosztálybeli háttér – csak egyszerűen a józan ész??! A józan ész és a szeretet. Ennyi. Ha művelt vagy, tanult, intelligens, empatikus, rugalmas és hajlandó vagy képezni magad folyamatosan, az a hab a tortán. De a józan ész a szeretettel párosulva már elég, hogy ne tegyük tönkre a gyerekeink életét. Az egy huszonnégy órában mobiljukon lógó, több száz chat csoportban naprakészen csetelő, 30as, 40es anyukák, akik már a 10 hónapos gyerekük kezébe nyomják a mobilt vagy tabletet, csak hagyják őket békén, utána olvastak valaha is, milyen idegrendszeri és szervi ártalmakat okoz ez a babáknak?0 Ja nem, biztosan megíródtak már azok az új cikkek, amelyek szerint ez bullshit! Bullshit az is, hogy a tisztaság fél egészség. Semmelweis forog a sírjában, a súlyosabbnál súlyosabb vírusok non stop terítik le a gyerekeket. Ártalmas minden nap mosdani, hajat sem kell csak havonta egyszer, körmöt sem. “Elavult dolgok. Nagyi buta, nem tudja ezt, tudod kicsim?” Barinőkkel lógunk a hétvégén, a gyerek kétségbeesve szeretne az anyjával és apjával hármasban tölteni egy napot, kettőt, valamennyi időt – de az anyának uncsi. A gyerek már 5 évesen meg tudta fogalmazni, hogy nem törődnek vele és mennyire szomorú. Most mindjárt 10 és teljesen ki van égve. A számítógép rabja, remeg a keze az idegességtől, ha 10 percre le kell tennie. Függő. Tömi magába az édességet – nem a nagyinál!- hanem édes szüleinél. Ettől még jobban felpörög. Szenved. Láthatóan szenved. Napi több órát van egyedül a lakásban. Semmit nem tehetek érte, mert én vagyok az a” buta, hülye, maradi”, akik Ön szerint megtestesítik a nagymamaság fogalmát.
Rettenetes felháborodással olvastam ennek a cikknek még a címét is, nem beszélve a tartalmáról! Csak most került elém és néhány hozzászólás is – gondolom szépre fésülve. Megosztó, uszító, egyoldalú – mondom én, ki 95% h nem lesz nagymama. Szégyellje mélységesen magát az író, de sokkal inkább az a csapat, ki engedélyezte ennek az uszítmánynak a megjelenését. Önöknek a családi egység megmentésén, egységgé kovácsolásán kellene dolgozni, nem a pökhendi, lenéző nagyképű nézeteket népszerűsíteni! Mennyi “kismamát” látok, ki lábbal rugdossa hintát, miközben telefont olvasgat vagy ugyanígy sétáltat, babakocsit tol,…. a nagyszülők legalább arra a kis időre beszélgetni próbálnának az uncsikkal, de azok addigra már nem is tudnak….! Összegzem: SZÉGYELLJÉK MAGUKAT! DE MAJD ÁTÉLIK, BIZTOS VAGYOK BENNE!