Abul Bajandar, azaz a “Faember” egy nagyon ritka betegségben szenved. Számtalan műtéten esett már át, és hatalmas akadályokat küzdött le eddigi élete során. Most azonban elszántságának és a hozzáértő orvosoknak köszönhetően fantasztikus pillanatot élhetett át, mikor karjaiban tarthatta kislányát.
A faember-szindróma.
Nem fertőző, de örökletes betegség ez, amire nincs gyógyír, és a műtétek is csak ideiglenes megoldást jelentenek rá. Nem Abul az egyetlen, akinek ezekkel a kihívásokkal szembe kell néznie, a világon többeket is érint ez a probléma. A bőrt szemölcsszerű kinövések lepik el, melyek hasonlítanak a fa kérgéhez. Ezek eleinte kicsik, de nagyra megnőhetnek, és jelentősen akadályozhatják a betegségben szenvedők életvitelét.
Fiatal korában alakult ki nála a szindróma.
13-14 éves kamasz volt, mikor az első szemölcsök megjelentek rajta. Idővel az állapota rosszabbodott, és átterjedt testének különböző részeire. Abul kipróbált számos hagyományos gyógymódot, de egyik sem bizonyult hatásosnak. Rengeteg orvosnál is járt, ám a megoldást senki sem tudta. “Megalázva éreztem magam, és nem tudtam elvegyülni az emberek között” – mondta.
Sok műtét után végre képes újra karjaiban tartani a lányát.
2016-2017. között 16 műtétet végeztek el rajta egy bangladesi kórházban. Ennek eredményeként mérföldkőhöz érkezett, hiszen újra átölelhette lányát. A műtétek során eltávolították a kéregszerű kinövéseket a kezeiről és a lábfejeiről, reménysugarat nyújtva a faember-szindróma elleni küzdelméhez.
Bajandar nagyon boldog volt, hogy több időt tölthet lányaival, és kifejezte, hogy egyetlen vágya, hogy normális emberként élhessen. “Ha ebből felépülök, újra dolgozni akarok, létre akarok hozni egy kis vállalkozást, hogy segítsem a lányaimat a tanulmányaik folytatásában, és jó életet biztosítsak nekik.” Szavai eltökéltségéről tanúskodnak, hogy szeretné leküzdeni az állapotából fakadó akadályokat és szebb jövőt biztosítani családja számára.
Abul Bajandarnak a faember-szindrómával vívott, kimerítő harcában felesége és édesanyja nyújtanak állandó támaszt. Annak ellenére, hogy betegsége folyamatosan kiújul, támogatásuk vigaszt és motivációt jelent neki. Az apaság kapcsán Bajandar így beszélt: “Mikor a lányom megszületett, újra elhozta nekem az élet reményét. Nem akartam, hogy árva legyen. Úgy éreztem, érte kell élnem.”
Annak ellenére, hogy betegsége kiújul, reménykedik.
Bár betegsége folyamatosan kiújul, Abul mégis kitart és bízik. A kudarc nem tántorítja el, továbbra is optimista: “Az egyetlen álmom, hogy kilábaljak ebből a helyzetből és egészségesen éljek.” Meg van győződve róla, hogy betegségére sikerül gyógymódot találni.
Megható szavai nemcsak a saját küzdelmeit tükrözik, de mindenkit inspirálnak az egészségre. Bajandar megingathatatlan optimizmusa nem is kérdéses: “Csak annyit mondhatok, hogy igazán hiszek és reménykedek abban, hogy létezik gyógymód erre a betegségre.” A viszontagságok ellenére hite továbbra is szilárd, és a szokatlan betegségekkel küzdők elszántságára világít rá.