“A fiam szégyell engem, ezért a saját fegyverét fordítottam ellene.”

Egy kamaszt nevelni olyan nehéz lehet, hogy sok szülő úgy érzi, beleőrül. Egyik nap a gyermeked még ott van a karjaidban, következő nap pedig már nem akarja, hogy együtt lássák veled. Pontosan ez történt a következő szülővel, aki megelégelte, hogy a fia szégyelli őt, ezért úgy döntött, a közösségi médiához fordul tanácsért.

A poszt így szólt.

A 14 éves fiam 2 évvel ezelőtt elkezdett szégyellni engem és a férjemet. Azt hittük, majd elmúlik, de egyre csak rosszabb lett. Átlagos emberek vagyunk, de azt hihetik, furcsák vagyunk, mivel így bánik velünk. Olyanokat mond, hogy “Ne gyertek el a meccsemre”, “Ne elöl tegyetek ki”, vagy “Majd én előre megyek a plázában, hogy ne lássák, hogy együtt vagyunk.” És még sorolhatnám. Akkor minden jó, mikor veszünk neki valamit vagy megtesszük, amit akar, de utána úgy bánik velünk, mint a szeméttel.

Pár napja 40 percet vezettem, hogy hazahozzam egy iskolai eseményről, és azt mondta, várjam egy háztömbbel odébb. Amikor meglátott, voltak ott más gyerekek is, elvörösödött és megállt. Megvárta, míg a többi gyerek elmegy, gyorsan beszállt az autóba, lejjebb csúszott az ülésen, és azt mondta: “Indulj!” Mondtam neki, hogyan esik nekem ez, de nem érdekli. Elegem lett.

Aznap este szüksége volt egy pólóra, ezért elautóztunk egy üzlethez, és azt mondtam neki: “Bukj le!”, majd lenyomtam a fejét. Utána mondtam neki, hogy azt hittem, egy főiskolai barátom ül az egyik autóban, és nem akartam, hogy együtt lásson minket. Amikor megkérdezte, hogy miért, azt mondtam, zavarba jöttem. Amikor megérkeztünk az üzlethez, kiszálltam az autóból, és gyorsan a bejárathoz siettem. Amikor a fiam próbált velem lépést tartani, mondtam neki, hogy kicsit maradjon le arra az esetre, ha ismerőssel futnék össze az üzletben. Tudta, mit csinálok. Aztán megkérdeztem tőle, milyen érzés, hogy úgy bánnak vele, mintha szégyellnék. Azt felelte: “Nem jó.”

Másnap reggel elmentünk neki buszbérletet venni (mondtam neki, hogy a továbbiakban nem szeretném, ha egy autóban látnának vele, ezért mostantól buszoznia kell). Hangosan kifejeztem, mennyire megbántam, hogy el kellett jönnöm vele, és hogy jobban aggódom amiatt, mit gondol rólam a számomra ismeretlen ügyintéző, minthogy benne milyen érzéseket vált ki a viselkedésem. Aztán megkértem, hogy álljon meg az ajtóban, és ne szólaljon meg. Azt hiszem, megértette a lényeget, de nem vagyok benne biztos.

Meséltem erről a nővéremnek, és nagyon dühös lett. Szerinte meg kellene értenem, hogy a fiam ebben az életszakaszban van, és majd kinövi. Én viszont úgy érzem, hogy közel 2 évet adtam neki, és ez már nem életszakasz, hanem inkább berögzült szokás, és már belefáradtam. Ti mit gondoltok?

Néhány dolog, ami hasznos lehet, ha ilyen problémád van a gyermekeddel.

Köztudott, hogy egy kamasz dühét nagyon nehéz kezelni. De soha ne feledkezz meg arról, hogy ennek többnyire nem te vagy a kiváltó oka. Nem azért érzi magát kínosan, mert te vagy furcsa. A felnőtté válás alatt a gyerekek keresztülmennek a szülőtől való leváláson, sok dologgal szemben egyfajta apátiát éreznek, beleértve a szülőket is. Ez pedig normális.

• Ne vedd magadra! Miközben ez a viselkedés bántó, próbáld emlékeztetni magad arra, hogy a felnőtté válás nehéz időszak, és az ilyen viselkedés is a része. Ez nem rólad szól.
• Kerüld a konfliktust. Gyakran előfordul, hogy miközben arra akarod nevelni, hogy tisztelettel viselkedjen veled, nemkívánatos módon beszél. Ennek ellenére se engedj a kísértésnek, hogy azonnal megpróbáld megdorgálni azért, amit mondott. Ehelyett inkább fejezd be a beszélgetést. Például ha megkérdezed a fiad, hogy miért nem tett rendet a szobájában, ő pedig magas lóról beszél veled, próbálj meg ne erre a válaszra koncentrálni: “A kérdésem az volt, miért nem takarítottad ki a szobádat. Nem használhatod a telefonod, amíg a szobád rendben nem lesz.” Máskülönben a gyerek megpróbál belerángatni a veszekedésbe arról, hogy hogyan beszél veled, és utána sem teszi meg, amit kértél tőle.
• Adj neki figyelmet és törődést a saját feltételei szerint. Időt tölteni egy kamasszal nehéz dolog, és néha minél inkább próbálsz közel kerülni hozzá, annál inkább az ellenkezőjét éred el. De ha adsz nekik egy kis hatalmat, az jó ötlet a velük való kötődés kialakításához. A tizenévesek általában szeretnek irányítani, ezért tudasd, hogy szeretnél vele együtt lenni, és hagyd, hogy ő döntse el, mikor és hol kerüljön sor erre. Ezzel vonzóbbá teheted számára, hogy veled legyen.
• Beszélj más szülőkkel. Az egyik módja, hogy megbirkózz ezzel az életszakasszal, hogy beszélsz más szülőkkel, akik megosztják veled a tapasztalataikat és tanácsaikat. Talán tudnak segíteni, hogy meglásd ennek a helyzetnek a humoros oldalát.
• Emlékezz vissza, te hogyan érezted magad ebben a korban. Ez segít, hogy együttérezz a gyerekeddel és tudatosítsd magadban, hogy az egész nem neked szól. Ebben a korban valószínűleg te is azt gondoltad, hogy a barátaid nagyon menők, a szüleid pedig kínosak.
• Alkalmazkodj a kapcsolatotokban bekövetkezett változásokhoz. Nehéz lehet elfogadni, hogy a kapcsolatod a gyermekeddel megváltozott. Ebben a korban a gyerekek szívesebben töltik az idejüket a barátaikkal. Néha hajlamosak elutasítani a szüleiket, hogy kapcsolatot teremtsenek a saját korosztályukkal. Viszont segítséget továbbra is kérnek, például vidd el valahova, de ne szállj ki az autóból. Ez zavaró lehet, de meg kell értened, hogy ők így fejezik ki azt, hogy: “Szükségem van rád, de ezt nehezen ismerem be, főleg a barátaim előtt, ezért úgy teszek, mintha nem kedvelnélek.” Fogadd el a függetlenedését, és keress módot arra, hogy együtt lehessetek, például javasolj olyan programokat, amiket mindketten szerettek. Csak ne gyakorolj nyomást rá.