Japánban az iskola fontos mérföldkő az életben. Évente 210 napot járnak iskolába az ottani gyerekek (összehasonlításképpen Magyarországon csak 180-at). Bár a japán oktatási rendszer sok hasonlóságot mutat más országokéval, vannak olyan elemei, amelyek miatt a világon az egyik leghatékonyabb tud lenni.
A következőkből megtudhatod, miért jár előbbre a japán oktatási rendszer a többinél.
1. Az alvást az odaadás jelének tekintik.
A japán iskolákban gyakran látni olyan diákokat, akik alszanak az órákon. Ennek az az oka, hogy nagyon megterhelő órarendek vannak. Más országokkal ellentétben, ahol az alvást tiszteletlenségnek tekintik, Japánban az elhivatottság jelének tartják.
2. Negyedik osztályos korukig nem írnak dolgozatokat.
Furcsának tűnik, de a japánok az illemet és a jó modort előbbre valónak tartják a tudásnál. Céljuk, hogy az iskola első 3 évében a gyerekek személyiségét formálják, megtanítsák őket az illemre, nem pedig a tudásukkal foglalkoznak. Empátiát, kedvességet, tiszteletet és a társas együttélés szabályait tanítják meg. Valamint azt is, hogy tisztelettel bánjanak és kötődést alakítsanak ki az állatokkal és a növényekkel.
3. A gyerekek takarítják az iskolát.
A világ többi részén az iskolák takarítókat alkalmaznak, azonban Japánban a gyerekek dolga az iskola tisztán tartása. A tanulók felelősek az osztálytermek, az étkező, de még a mosdók tisztaságáért is.
A japán oktatási rendszer szerint a közös takarítás csapatmunkára, együttműködésre tanítja a gyerekeket. Miközben sepréssel, törölgetéssel, felmosással töltik az időt, megtanulják tisztelni a saját munkájukat és másokét is.
4. A gyerekek az osztályban esznek a tanárral együtt.
A legtöbb országban a tanárok a tanárokkal, a gyerekek a gyerekekkel ebédelnek együtt. De nem Japánban. A jó tanár-diák kapcsolat egyik alapkövének tartják a közös étkezést, mivel közben lehetőség adódik a beszélgetésre, szinte családias kapcsolat kiépítésére.
A japánok arra is figyelnek, hogy a gyerekek egészséges és kiegyensúlyozott táplálkozást folytassanak. Az általános- és a középiskolákban orvosok és séfek által összeállított menüt szolgálnak fel nekik.
5. Iskola utáni elfoglaltságuk is van.
Az iskola utáni szakkörök nagyon népszerűek Japánban. A 6 órás tanítási nap után a diákok itt új dolgokat tanulhatnak. Ezeket a szakköröket esténként tartják, és a legtöbb japán gyerek jár ilyenre, hogy minél jobb középiskolába juthasson be. A világ legtöbb diákjával ellentétben a japán gyerekek még ünnepnapokon és hétvégente is tanulnak.
6. Más tárgyak mellett japán kalligráfiát és költészetet is tanulnak.
A japán kalligráfia, a shodo egyfajta művészet, amelyben kifejező és kreatív módon formálják a kandzsikat (a japán írásrendszerben használt kínai írásjeleket).
A haiku pedig a költészet egyik fajtája, amelyben egyszerű kifejezésekkel közvetítenek mély érzelmeket és tanulságokat. A költészetnek ezt a formáját intellektuális, terápiás és esztétikai hatásúnak is tartják. A szépírással és a költészettel is arra tanítják a gyerekeket, hogy tiszteljék ősi hagyományaikat és értékeljék kultúrájukat.
7. Szinte minden gyereknek kötelező az iskolai egyenruha.
Szinte minden japán iskolában érvényes szabály, hogy egyenruhát kell viselni. Ennek célja az egység, az összetartozás erősítése a diákok között. Az öltözködési szabályok lehetővé teszik, hogy a diákok a tanulásra összpontosítsanak, és ne az öltözködéssel, hanem más módszerekkel törekedjenek az önkifejezésre.
BÓNUSZ: A japánok név nélküli festéket használnak.
A Nameless Paints, azaz a név nélküli festék lényege, hogy a tubusra nincs ráírva a festék színe, csak a felhasznált alapszínek és azok aránya látható rajta. Ezzel a gyerekeknek a színkeverés technikáját segítenek jobban megérteni, illetve lehetőséget adnak több kreativitásra azáltal, hogy nem határozzák meg, hogy például a zöld színnek milyennek kell lennie. A gyerekek kedvükre kísérletezhetnek új színek létrehozásával.