A japán gyerekek elképesztőek. Rendszerint nagyon udvariasak, barátságosak, nem hagyják, hogy az érzelmeik eluralkodjanak rajtuk. Japánban aligha találkozol olyan gyerekkel, aki hisztizik a bevásárlóközpontban – persze kivételek azért akadnak.
Annyi azonban biztos, hogy van mit tanulni a japán szülőktől. Most a legfőbb nevelési szabályaikat ismerheted meg.

Szoros anya-gyermek kapcsolat

Japánban a kötődés anya és gyermeke között nagyon szoros. Együtt alszanak, és az anya mindenhova viszi magával a gyerekét. A kapcsolatuk mély érzelmeken alapul: az anyák mindent elfogadnak, amit a gyermekük tesz, hiszen a szemükben ő tökéletes.

A legfőbb szabály, hogy mielőtt a gyerek betölti az 5. évét, bármit tehet, amit csak szeretne. A külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy ez a szabály túlzottan megengedő és a gyerek részéről folyamatos visszaélésekre ad lehetőséget. De ez tévedés. A lényeg, hogy a gyerek tisztában legyen vele, hogy jó.

A képeken japán művészek alkotásait láthatod a 17. századból és a 18. század elejéről. A jobb oldali képen az anya a gyermekével nézi az aranyhalakat.

Ezt a fajta megközelítést “amae”-nak nevezik. Más nyelvekben erre nincs pontosan megfelelő szó, de valahogy úgy lehetne lefordítani, hogy “a szeretetre való vágy” vagy “kapcsolódás”. Az amae az alapja az anya és gyerek közötti kapcsolatnak. Azt jelenti, hogy a gyerek bízhat a szüleiben és az ő szeretetükben, idősebb korukban pedig a szülők számíthatnak a gyerek támogatására.

Amerikai és japán tudósok készítettek egy tanulmányt, ami bizonyította, hogy összefüggés van a biztató, bátorító nevelési stílus és a gyerek viselkedése között. A kutatók szerint a szülők pozitív hozzáállása csökkenti a problémás viselkedés esélyét a gyerekeknél és javítja a fejlődési rendellenességben szenvedő gyerekek viselkedését.

A japán nevelési szisztéma

Minden ember egyenlőnek született. A japán hercegnő, Ayako (jobbról a második) az osztálytársaival lép fel a tokiói sportfesztiválon.

A híres japán nevelési szisztéma szerint a gyerekek 5 éves koruk előtt tökéletesek, 5-15 éves koruk között szolgáknak tekintik őket, 15 éves koruktól kezdve pedig egyenlőek lesznek a szüleikkel és más felnőttekkel. Sok külföldi számára érthetetlen ez a gondolkodásmód és ezért tévesen alkotnak véleményt róla.

Ennek a filozófiának a lényege, hogy egy kollektív társadalom leendő tagjának felnevelését célozza meg, ahol nem az egyéni érdekek a legfontosabbak. Ez egyfajta nyomás, mellyel a japán szülők megpróbálnak olyan gyerekeket nevelni, aki harmonikus személyiség lesz, képes saját célokat kitűzni és nem becsüli alá a saját értékeit.

Az első szakaszban a szülők végtelen szeretettel és törődéssel halmozzák el a gyereket.

A második szakaszban a szeretetük nem csökken, de a gyerek ekkor tanulja meg a társadalmi együttélés szabályait és megtalálni a saját helyét a világban. Mivel az anya-gyerek kapcsolat rendkívül erős, a gyerekek megpróbálnak mindent a legjobban csinálni, hogy ne bosszantsák az anyukájukat.

A harmadik szakaszban a gyerek a társadalom teljes értékű tagjává válik.

A család az egyik legfontosabb dolog

Lányok hagyományos kimonóban a Sicsi-Go-Szan elnevezésű hagyományos átmeneti rítus és fesztivál közben.

Japánban az anyák nevelik a gyerekeket. Rengeteg időt töltenek együtt, mivel a japánok szerint 3 éves kor előtt nem szabad a gyereket közösségbe adni. A japán szülők nem kérik a nagyszülőket gyerekvigyázásra. Bébiszitterjük sincs, ők maguk vannak mindvégig a gyerekekkel.

De a gyerekek nagyon sok időt töltenek a nagyszüleikkel és más rokonaikkal. Kapcsolatuk a családtagokkal is szoros és bensőséges. A családot Japánban olyan emberek alkotják, akik támogatják és óvják egymást.

A szülők példaképek

Európai és japán anyák részvételével végeztek egy kísérletet. Megkérték őket, hogy építsenek egy piramist. A japán anyák egyedül építették meg, majd megkérték a gyerekeiket, hogy ők is ismételjék meg ugyanezt. Ha a gyereknek nem sikerült, előlről kezdték az építést.

Az európai anyák elmagyarázták a gyerekeknek, hogyan kell felépíteni a piramist, majd megkérték őket, hogy próbálják meg egyedül. Tehát, a japán anyák a “csináld, ahogyan én csinálom”-elvet követték, az európaiak viszont azt akarták, hogy a gyerekük mindent magától oldjon meg, nem jártak elöl példával.

A japán anyák nem kérnek olyan dolgokat a gyereküktől, amit előtte nem mutattak meg nekik a saját példájukkal.

Figyelembe veszik az érzelmeket is

Hogy megtanítsák a gyereket a kollektív társadalomban való élésre, meg kell tanítaniuk nekik azt is, hogy vegyék észre és tartsák tiszteletben mások érzéseit.

A japán anyák maguk is tiszteletben tartják gyermekeik érzéseit. Nem erőltetnek semmit, nem hozzák őket zavarba és nem szégyenítik meg őket. Megtanítják a gyerekeket mások érzéseinek megértésére, még élettelen tárgyak esetében is. Például, ha egy gyerek össze akar törni egy játékautót, egy japán anya azt fogja mondani neki: “Szegény autó, sírni fog.” Ezzel szemben egy európai anya valószínűleg olyasmit mondana: “Hagyd abba, ezt nem szabad!”

A japánok nem állítják, hogy az ő nevelési módszerük a legjobb. Ma már a nyugati értékek is hatással vannak a hagyományaikra. De a legfőbb elvek, mint a nyugodt és szeretetteljes hozzáállás a gyerekekhez, változatlanok maradtak.

A cikk a BS angol nyelvű cikke nyomán készült a Kuffer és a NJD fordításában.

Érdekes volt? Kövess a Facebookon!

Köszönjük szépen!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here