Gyermekkorunk meséinek főszereplői királyok, hercegnők és lovagok voltak. Nem csoda, hogy eltűnődtünk azon, vajon milyen lenne egy királyi udvarban élni. Káprázatos ruhák, előkelő bálok, bátor harcosok és elegáns hölgyek – mintha a középkori királyságokban az élet igazi tündérmese lett volna.
Felfedjük a valóságot, hogy milyen volt sok évszázaddal ezelőtt a királyi udvarokban az élet. Lehet, hogy nem pont olyan csodás, mint képzelted…

1. A fürdés kész tortúra volt.

A régmúlt előkelő hölgyei nem szimplán fürödtek, igazi szertartás volt számukra a tisztálkodás. II. György brit király felesége, Karolina nemcsak teljesen felöltözve fürdött, de a kádat is kibéleltette ágyneművel, hogy szauna hatást érjen el és megelőzze a megfázást. A cselédek pedig puha kendőkkel mosdatták, amihez kancatejet és szappanoldatokat használtak.

Ezután Karolina a fürdéshez használt ruháját hálóruhára cserélte, és rögtön befeküdt az előmelegített ágyba. Egyes uralkodók az ágyukat közvetlenül a kád mellé tetették, nehogy megfázzanak fürdés után.

2. A királyi toalettmester volt az udvar legmegbecsültebb tagja.

A királyi udvarokban az egyik legmagasabb pozíció a királyi toalettmesteré volt. Ő ügyelt a privát királyi helyiségekre, az uralkodó ruhatárára és a pénzügyeire is. Gyakran még azt is ellenőrizte, hogy az uralkodó mennyi készpénzt költött.

De az elnevezés egy jóval kellemetlenebb feladatkörből ered. Ő ügyelt és segédkezett, mikor az uralkodó a dolgát végezte. Ekkoriban ugyanis a királyi család tagjai még ezt sem tehették meg egyedül. A királyi toalettmesterrel megoszthatták titkaikat, vágyaikat, de akár tanácsot is kérhettek tőle. Ő felügyelte a király egészségi állapotát és közérzetét is. Ez a pozíció VIII. Henrik és I. Erzsébet idején is létezett.

3. A királyok és királynék egy percre sem maradhattak egyedül.

A hálószobájukba sem vonulhattak vissza egyedül az uralkodók. Rajtuk kívül több szolga is velük együtt aludt ebben a helyiségben. A hálószoba ajtaja szinte sosem volt zárva. Az első királynő, akinek engedtek némi privát teret, Viktória volt. Ilyen körülmények között az uralkodóknak aligha lehettek titkaik.

I. Erzsébet udvarhölgyei az uralkodó egészségének minden részletére ügyeltek. Az ezzel kapcsolatos információkat jó pénzért pedig meg is osztották Őfelsége Titkos Tanácsával, hiszen a tanács biztos akart lenni abban, hogy a királynő képes utódokat szülni.

4. A királynét szülés előtt a hálószobába zárták.

Akkoriban a szüléshez számos rituálé kapcsolódott. A királynék legfőbb feladata az volt, hogy a királynak és az országnak utódot adjon. Az udvartartás tagjai ezért szigorúan felügyelték mindkettejük egészségi állapotát, találkozásaikat, együttléteiket.

A Tudorok korában a királynénak szülés előtt el kellett szigetelnie magát, bezárkózott a hálószobába, és egészen addig ott maradt, míg a baba világra nem jött. Egy kivételével a szoba összes ablakát bezárták és besötétítették. Férfi nem léphetett a szobába a gyerek születéséig.

A francia királyi udvarban mások voltak a szokások. Marie Antoinette első gyermekének születése igazi látványosság volt. Az apán kívül számos rokon is jelen volt a szobában szülés közben.

5. A királyi udvar állandóan utazott a különböző szálláshelyek között.

A királyi udvartartást több száz ember alkotta, sőt előfordult, hogy több mint 1000 tagja volt. Ez a népes kíséret pedig követte az uralkodócsaládot mindenhova. A királyoknak és királynőknek számos kastélyuk és rezidenciájuk volt. I. Erzsébet és kísérete néhány hetente költözködött, de nem azért, mert az uralkodó annyira imádott volna utazni.

Az ok sokkal inkább az volt, hogy képtelen volt elviselni a kellemetlen szagokat. A régi kastélyok és várak csatornahálózata bőven hagyott kívánnivalót maga után. Néhány hét használat után ki kellett őket tisztítani. Ezt a kastélyban és az udvaron terjengő bűz jelezte, ilyenkor az udvartartásnak pakolnia és indulnia kellett. Az ott maradt szolgák feladata volt kitakarítani a helyiségeket. A szálláshelyeknek mindig készen kellett állniuk az uralkodó és az udvartartás fogadására.

6. A művészet befolyással bírt a királyi házasságokra.

A királyi házasságkötések kulcsfontosságú események voltak, amelyek kihatottak az egész ország életére. Egyes uralkodók már egészen kiskorukban jegyben jártak, míg mások később, maguk választották ki leendő házastársukat. A külsőnek pedig igen nagy szerepe volt ebben. Ezért festették a portrékat, amelyek alapján a király eldönthette, kit választ jövendőbeli feleségének.

7. A királynék harcoltak a férjeik szívéért.

Az uralkodók feleségeinek nem volt nagy hatalmuk. Az udvarban csak néhány dolog volt, amit ki tudtak használni, köztük például a ruhatárat. Aragóniai Katalin és Boleyn Anna az öltözködésükkel próbálták elnyerni VIII. Henrik szívét. Katalin annyira belelovalta magát ebbe, hogy az öltözködésre fordított kiadásai 50%-kal megnőttek.

Ebben az udvarhölgyek is támogatták. Például Katalin követői angol fejkötőt viseltek, míg azok a hölgyek, akik Boleyn Anna mellet álltak, ennek a francia változatát hordták.

8. A királyi ruhák mosása nehéz és összetett feladat volt.

A mosógépek és mosószerek megjelenése előtt a ruhák tisztítása igen kemény munka volt. Ráadásul az uralkodók mindig megkövetelték a tisztaságot. Minden udvarnak volt mosónője, aki a textíliák állapotáért felelt. Az összes piszkos ágyneműt és kelmét hozzá küldték.

Ezek többnyire vászonból készültek, és mosták őket. Más textíliákat kefékkel tisztítottak, kenyérrel dörzsöltek, a foltokat pedig természetes anyagok segítségével próbálták meg kiszedni belőlük. Szinte minden ruhának vászon bélése volt, amit rendszeresen és igen óvatosan kellett mosni.

A személyi mosónő rengeteg titkot tudott az uralkodókról. Karrierje és békés élete pedig azon múlott, hogy mennyire volt képes magában tartani ezeket a titkos információkat.

9. Trükkösen fedték el a kellemetlen szagokat.

A Tudorok idejében hiúsági kérdés volt naponta cserélni az ágyneműket. A nemeseknek volt elegendő ágyneműjük – ha nem több –, hogy megtehessék, hogy nap mint nap lecseréltetik őket.

Ruháikat természetes tisztítószerekkel mosták. Hogy eltávolítsák a rossz szagokat belőlük, rozmaring és levendula bokrokra terítve szárították őket vagy néha a fűre fektették. Ezek az illatok mélyen beszívódtak az anyagba, a napfény pedig halványította a ruhákban maradt foltokat.

10. A cipőknek nagyon fontos szerepük volt.

A cipődivat akkoriban is folyamatosan változott. A 16. századtól kezdve a kacsaorrú cipők voltak divatban.

A nők cipőjét viszont csak ritkán lehetett látni, mivel a szoknyák hosszát szigorú szabályok határozták meg. De I. Erzsébet királynő kifejezetten kérte, hogy változtassanak a szoknyáján, így mindenki megcsodálhatta apró lábait és keskeny bokáit.

11. Nem csak azért viseltek hatalmas frizurákat, mert az volt a divat.

A 18. században Marie Antoinette indította el a magas hajviselet divatját. Ezek a bonyolult hajkoronák tollakkal, virágokkal, ékszerekkel voltak díszítve, és sokszor egészen megbotránkoztatóan néztek ki. Ráadásul nagyon sokba is kerültek. De a hölgyek nem csak a szépségük miatt dolgoztak keményen azon, hogy a frizuráik tökéletesek legyenek. Jelentésük volt, elárultak a viselőjükről olyan dolgokat, amikről nem illett nyilvánosan beszélni.

Marie Antoinette egy különleges hajviseletet alkotott magának arra az alkalomra, mikor férjét, XIV. Lajost beoltották himlő ellen. Akkoriban az oltás nagyon veszélyes dolognak számított. Magas frizurájával Marie Antoinette kifejezte személyes véleményét erről az orvosi eljárásról. Minél népszerűbb lett a frizurája, annál nagyobb kedvvel oltatták be magukat a franciák e veszélyes betegség ellen.

12. A fejfedők viselése különleges képességeket igényelt a hercegnőktől.

A hennin az egyik legnépszerűbb fejfedő volt a középkorban. Ha valaki farsang alkalmából hercegnőnek öltözik, még ma is ilyen kalapféleséget visel. Ezek a kúp alakú fejfedők keményített vászonból készültek és selyemmel voltak bevonva.

A haj tartotta a fejen úgy, hogy a hajat beletömték a kúpba, de viselték kis pántok segítségével is, amiket a fülükön viseltek. Bárhogy is volt a fejükön, mozogni nem lehetett könnyű benne. Egy külön pánt volt az elülső részén, ami erős szél ellen biztosította a hennint.

13. Úttörők voltak a divatban.

Ez a kezdetektől így volt. Az uralkodók hozták divatba az egyes ruhadarabokat, és megalkották a viselésükkel kapcsolatos szigorú szabályokat.

A Tudorok korában még nem létezett egyberészes ruha. Külön darabokból álltak, alsószoknyából, abroncsos szoknyából, fűzőből és bő ujjból. Ezeket vagy összevarrták vagy kapcsokkal rögzítették egymáshoz. Ez volt az oka, hogy az előkelő hölgyeknek olyan lassan, megfontoltan kellett lépkedniük és elegánsan kellett leülniük, máskülönben a ruhájuk darabokra hullott volna.

A cikk a BS angol nyelvű cikke nyomán készült a Kuffer és a NJD fordításában.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here