Gyakori látvány a kinyúlva heverő macska, aki épphogy csak megtűri a gazdáját, de csakis az ételért és a jó ellátásért cserébe. Azonban egy friss tanulmány szerint valószínűleg igencsak alábecsüljük a macskákat. Kiderült, hogy a macskáknak nagyon is szükségük van a gazdájukra, érzelmileg kötődnek hozzá, éppen úgy, mint a kutyák. Előfordulhat, hogy nemcsak a kutyák, de a macskák is a legjobb barátaink…

Így jöttek rá a tudósok

Az Oregon Állami Egyetem tudósai készítettek egy kutatást, hogy kiderítsék, a macskák képesek-e érzelmi kötődést kialakítani a gazdájuk felé. 70 macskatulajdonost kértek fel a kísérletben való részvételre, és egyszerű feladatokat adtak nekik. A gazdiknak 2 percig a macskájukkal egy szobában kellett maradniuk, majd elhagyták a szobát 2 percre, aztán visszatértek és újra 2 percet töltöttek a macskájukkal.

A macskák magasabb szintű érzelmi kötődést mutattak, mint a kutyák

A kísérlet eredménye elég meglepő volt. A macskák 64%-a kevésbé tűnt stresszesnek a gazdája jelenlétében, mint mikor egyedül hagyták. Tudósok ezt “biztonságos kötődésnek” nevezik, ami a kutyáknál és a gyerekeknél is létezik. Azt jelenti, hogy jóval nagyobb biztonságban érzik magukat, aktívabbak és nagyobb a felfedezési vágyuk, ha velük van az a személy is, akihez így kötődnek.

A vizsgált macskák 35%-ánál a “bizonytalan kötődés” jeleit vélték felfedezni, azaz stresszesnek találták őket, pl. elkerülték a gazdájukat. Meglepő módon a biztonságos és bizonytalan kötődés macskák és gazdáik között hasonló arányokat mutat, mint a gyerekek esetében (65% biztonságos, 35% bizonytalan). A kutyáknál azonban alacsonyabb arányt figyeltek meg, náluk a biztonságos kötődés csupán 58%-os volt.

A macskák biztonságos kötődése hasonló a gyerekekéhez

A kutatók biztosak abban, hogy a kutyák és a macskák ugyanúgy kötődnek a gazdáikhoz, mint a gyerekek a gondviselőjükhöz. A legtöbb macska sok időt tölt a gazdájával, ezért társaságukban sokkal önállóbbak, a biztonság forrásának látják gazdájukat, és még oda is mennek hozzá, ha dédelgetésre vágynak.

A titok a génekben rejlik

Tudósok szerint a szoktatásnak és a szocializációnak is szerepe lehet a macskák gazdájuk iránti érzelmeiben. A legtöbbet viszont az örökített tényezők – pl. a temperamentum – nyomnak a latba. A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy ha egy macskának sikerül kötődést kialakítania a gazdájával, a köztük lévő kapcsolat hosszútávra szól majd.

További kutatásokra is szükség van

A szkeptikusok szerint a kísérletet idegenekkel is meg kell ismételni, mert azt még most sem tudhatjuk biztosan, hogy a macskák csak a gazdájuk jelenlétében viselkednek így, vagy bármelyik idegen esetében ezt tennék. Az vitathatatlan, hogy a macskák érzelmileg kötődnek a gazdájukhoz, viszont abban nem lehetünk biztosak, hogy a klasszikus pszichológiai értelemben vett biztonságos kötődésről van-e szó.

A cikk a BS angol nyelvű cikke nyomán készült a Kuffer fordításában.

1 hozzászólás

  1. Az állatok, így a macskák, kutyák is kistestvéreink a teremtésben. Magam is macska- és állatbarát vagyok, mégis úgy gondolom, a háziasítással, különösképpen pedig a szoktatásnak, nevelésnek becézett idomítással valóságod rabszolga sorra kényszerítjük, kihasználjuk kedvenceinket. Ráadásul nem csak saját természet adta természetüktől, gyakorta nemüktől, de más fajokhoz való természet adta viszonyulásuktól és eredeti élőhellyüktől, életmódjuktól is megosztjuk őket. Vagyis: zsaroljuk őket élelemmel, simogatással, kellemes élményekkel, biztonságosnak, kényelmesnek tűnő pót élőhellyel.
    Ez lenne az “őszinte” állatszeretet?!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét