A következő történet elmesélője a fellegekben járt, mikor megtudta, hogy sok év várakozás után végre édesanya lesz. Ám a dolgok egészen más irányt vettek, mikor nővére elárulta, hogy meddő, ettől pedig összetört a család szíve. A nővér és a férje úgy döntöttek, másféle módon lesznek szülők, így örökbe fogadtak egy kiskutyát. A probléma ezzel az volt, hogy elvárta, mindenki úgy kezelje a kutyáját, mintha egy igazi kisbaba lenne.
Néhány évvel ezelőtt a férjemmel fantasztikus hírt kaptunk, hogy kisbabánk lesz. Ezzel egy álmunk vált valóra, hiszen mindig is szülők akartunk lenni.
Nagyjából ezzel egy időben a nővérem elárulta, hogy ő is szeretne kisbabát, de megtudta, hogy meddő. Mindannyiunknak összetört a szíve.
Nem sokkal ezelőtt a nővérem és a férje örökbe fogadtak egy kutyát, Lolát. Úgy bánnak vele, mint egy igazi gyerekkel. A nővérem még az állását is otthagyta, csak hogy több időt tölthessen a kutyával. A gond az, hogy Lola egy igazi rémálom. Megállás nélkül ugat, megharapja az embereket és lopkodja az ételt. Ráadásul a nővérem és a férje elkezdték Lolát “az első unokának” nevezni, és azt mondják, “ő az első lány a családban”.
Mindig összehasonlítják a lányomat a kutyájukkal, és azt várják, hogy ugyanúgy bánjunk vele, mint egy gyerekkel. A nővérem megsértődött, mert mikor örökbe fogadták Lolát, kevesebben gratuláltak nekik, mint nekünk, mikor a lányunk megszületett.
Tegnap hivatalosak voltunk apa szülinapi bulijára. Apa kérte őket, hogy ne hozzák Lolát, mert allergiás a kutyákra. A nővérem dühös lett, és azt mondta: “Ők miért hozhatják a gyereküket és mi miért nem vihetjük Lolát?” Nem bírtam tovább, és kifakadtam: “Mert Lola egy kutya, az én lányom meg egy igazi gyerek. A kettő nem ugyanaz.”
Sírva fakadt, és azóta nem beszél velem. De nem bírom a folyamatos összehasonlítgatást a kutya és a lányom között. Igazam van?
A következő tippek segíthetnek ebben a helyzetben:
Keríts sort egy őszinte beszélgetésre a nővéreddel.
A nővéred valószínűleg próbál megbirkózni a meddőségével. Lola az ő érzelmi kompenzációja. Amit a nővéred csinál, az pedig egy másoló mechanizmus. Talán javasolhatnád neki a terápiát, akár együtt is.
Semmi baj nincs azzal, ha valaki szereti a házikedvencét, de az nem normális, ha ez már extremitásokba csap át. Beszélj őszintén a nővéreddel. Szüksége van a figyelmedre és a támogatásodra.
Tudasd vele, hogy nem szereted a kutya-gyerek összehasonlítást.
Ne fojtsd el az érzéseidet, hogy aztán később dühösen kitörj. Udvariasan tudasd a testvéreddel, hogy neked nem tetszik, mikor a lányodat a kutyájával hasonlítja össze. Az emberek bármennyire is szeretik a kutyájukat, ők nem embergyerekek.
Mondd el neki, hogy neked fáj, hogy ő a kutyáját egy szintre helyezi a te gyerekeddel. Ne vitázz vele, csak higgadtan mondd el, hogy sértve érzed magad.
Fogadd el a döntésüket, de azt tedd szóvá, hogy hogyan nevelik a kutyájukat.
Megkérhetnéd a nővéredet, hogy nevelje meg jobban a kutyáját, mivel Lola folyton ételt lop, ugat és harap. Ha úgy akarnak vele bánni, mint egy igazi gyerekkel, akkor hasonlóan kell hozzáállniuk az ezzel járó felelősséghez is.
Emellett említsd meg, hogy vannak olyan helyek, ahova nem lehet kutyát vinni, ezért nem nagy ügy, ha valahova kutya nélkül mennek. Felfogadhatnak egy kutyaszittert, ha nem akarják egyedül hagyni a kutyát otthon.
Valószínűleg Lolának sem tesz jót a viselkedésük.
Semmi kétség, hogy a nővéred imádja a kutyáját. Ám Lola valószínűleg nem érzi magát a legjobban attól, hogy emberként kezelik. Lehetséges, hogy nem megfelelően értelmezik és értékelik a tetteit, mert emberi következtetéseket vonnak le, nem pedig a kutyák viselkedésén alapulókat.
A kutyáknak a természetes ösztöneik kifejlődésében is problémáik mutatkozhatnak, ha így bánnak velük. Feltehetően ez az oka annak, hogy a kutya ennyire fegyelmezetlen, hiszen túl sok szabadságot adnak neki.