“A szüleim szerint az öcsémnek kellene adnom a házamat, mert én egyedülálló vagyok, neki viszont van családja.”

Egy férfi megosztotta történetét Redditen, és sokakból váltott ki vele heves érzelmeket. A férfi dühös hangnemben írt, és erre meg is volt a nyomós oka. A családja ugyanis azt várja tőle, hogy adja oda a házát az öccsének, és azokról az emberekről, akiket eddig a legszeretettebb családtagjainak hitt, most kiderült, szó szerint ki akarják rúgni a kemény munkával megszerzett otthonából.

Baljós kezdet.

A 30-as évei elején járó, egyedülálló férfi a szülei és a testvére részéről döbbenetes viselkedést tapasztalt. 29 éves öccsének már 4 gyermeke van. Az első 22 éves korában született, a második egy évvel később, a harmadik 2 évre rá. A legutolsó, a negyedik pedig pár hónappal ezelőtt.

A történet elmesélője nincs jó viszonyban a sógornőjével – öccse feleségével –, mivel a nő mindig felsőbbrendűen viselkedik vele. Szereti magát áldozatnak feltüntetni a férfival szemben.

“Bármikor sírva tud fakadni, és rendkívül meggyőző műsort ad elő, hogy mindenkit meggyőzzön. Az öcsém és a szüleim imádják őt, bár tudják, milyen ember, de nem törődnek vele. Nagyon csinos nő, ez biztos. De szörnyű személyisége van, sosem tudnék vonzódni hozzá. Soha nem volt hajlandó semmilyen munkát végezni, bár főiskolai diplomája van, az anyám pedig egész nap segít neki a gyerekekkel” – írta a férfi.

Az öccse tartja el a családot. Ez azt jelenti, hogy saját otthont nem tudnak megengedni maguknak, ezért a szüleik házában élnek. Ez egy ‘60-as években épült, 3 hálószobás ház, ahol szűkösen férnek el mindannyian együtt.

A férfi sosem kapott szeretetet és törődést a családjától.

A férfi azzal folytatta a történetét, hogy elmesélte, gyermekkorában is az öccse volt a szülők kedvence. 3 év van köztük, de hamar kialakult köztük az alá-fölérendeltségi viszony, hiszen mindig az idősebb testvért büntették. Nyilvánvaló volt, hogy a szülők többet foglalkoznak a kisebb gyerekkel, hiszen minden feladatnak az oroszlánrészét a bátyjára osztották. Ez a családban többeknek szemet szúrt. Ezért a szülők több száz kilométerre költöztek tőlük, 3-4 órányi autóútra, hogy csak a nagyobb ünnepeken találkozzanak a rokonokkal.

A férfi öccse számtalanszor erőszakos is volt vele, gátlástalanul flörtölt az ő barátnőivel, egészen addig, míg a lányok szakítottak a bátyjával, ha pedig valami kellemetlenség történt vele, mindig kinevette. A szülőknek mindehhez egy szavuk sem volt. Csak akkor részesítették egyenlő bánásmódban a két gyereket, ha mások is jelen voltak.

“Vicces volt látni, ahogyan egyenlően próbálnak bánni velünk születésnapokon vagy karácsonykor, mikor mások is voltak ott. Voltak nagyon kíváncsi rokonaink, akik imádták a pletykát és a drámát. Ezért a szüleink mindent elkövettek, hogy eltitkolják, mi folyik nálunk valójában, és azzal fenyegettek, hogy minden holmimat elveszik, ha nem tartom a számat. 18 évesen elköltöztem, ekkor a szüleim nagyon boldogok voltak, hogy többé nem kell foglalkozniuk velem. Még a középiskolát sem fejeztem be, mikor elköltöztem tőlük.”

Azóta, hogy eljött otthonról, kevés a kapcsolata a szüleivel. Még a diplomaosztójára sem mentek el. Azóta a férfi általában csak ünnepekkor találkozik a szüleivel és az öccsével.

A lakhatás kérdése tovább rontott a helyzeten.

Mikor elvesztette a munkáját és anyagi gondba került, úgy tűnt, hogy a férfi hajléktalan lesz. “Volt egy teherautóm, csak azért, mert mindig is szerettem a teherautókat. Találtam egy lakókocsit 1000 dollárért, az autóm mögé kötöttem, és abban éltem egy darabig. Úgy volt, hogy csak ideiglenes megoldás lesz, de végül jóval tovább laktam benne, mint terveztem. Abban bíztam, hogy a szüleim befogadnak, ahogyan az öcsémet és az egész családját.”

Ám a szülők nem támogatták őt a nehéz időkben. “Mikor arra kértem a szüleimet, hadd maradjak náluk egy darabig, azt mondták, a ház már tele van, és nem akarják, hogy odamenjek. Ráadásul az elmúlt években nehezen jöttünk ki egymással. Azt mondták, akkor parkolhatok náluk a lakókocsimmal, ha kifizetek nekik annyit, amennyiért már egy lakást is bérelhetnék. Ez túl sok pénz volt egy parkolóhelyért.”

“Munkám nem volt, a segélyből próbáltam minél többet félretenni, amíg új állást nem találok. Annyiból, amennyit ők kértek tőlem, már egy saját lakásban is élhettem volna. A szüleim azt mondták, a lakókocsi bántja a szemüket, nem sikerült megegyeznünk. A sógornőm kinevetett, amiért egy lakókocsiban kell élnem. Az öcsémmel együtt gúnyoltak és mutogattak rám.”

A férfi képes volt legyőzni a nehézségeket, és házat vett magának.

Miután hosszú ideig lakókocsiban élt, talált egy jobban fizető állást, és megengedhetett magának egy saját házat.

“Olyat kerestem, ami közel van a munkahelyemhez. Találtam egy 3 hálószobás házat egy kis telekkel. Valahogy sikerült 10.000 dollárt lealkudnom az árából. Szinte az összes megtakarításom ráment, hitelt is felvettem. Végre nem kellett lakókocsiban élnem. Végre elég helyem volt, hogy a hátsó udvarra leállítsam a lakókocsit, ha esetleg újra használni akarnám.”

Ekkor kezdődött a harc a házért a szüleivel és az öccsével.

A férfi családja mindent el akar venni tőle.

“Mikor teljesen beköltöztem a házba, voltam olyan hülye, hogy eldicsekedtem vele a közösségi oldalamon. A családom látta a posztot, ekkor kezdődött az egész. Néhány hét múlva a szüleim és az öcsém a családjával bejelentés nélkül megérkeztek, hogy körbejárják az otthonomat.”

“Még a címemet sem adtam meg nekik, még ma sem tudom, hogyan találtak meg. Egyik barátom sem árulta el nekik, más rokonom sem járt még előtte nálam. Arra tippelek, hogy meglestek a munkahelyemen, és követtek hazáig vagy ilyesmi. Ez sem lepne meg.”

“Mikor ajtót nyitottam, úgy lökdösődtek, hogy bejussanak, mint a turisták. Rögtön otthon érezték magukat. Mindenütt kutakodtak, a sógornőm pedig megint megvillantotta a szörnyű mosolyát. Csak később jöttem rá, hogy miért. Iszonyú dühös lettem.”

“A szüleim folyton arról beszéltek, mennyi felesleges helyem van a házban. Szerintük ez túl sok egy olyannak, akinek nincs felesége, sem gyerekei. (De lehet, hogy egy nap lesznek.) Az öcsém meg azt hangsúlyozta, mennyivel több hely van nálam, mint a szüleink házában, és az én házam közelebb is van az ő munkahelyéhez.”

A feszültség még nem érte el a csúcspontot.

Egy nap a férfi olyasvalamit látott, ami a végletekig feldühítette. “Később értem haza azon a pénteken. Láttam, hogy egy költöztető teherautó és az öcsém autója parkolnak a feljárón. Épp a családja holmijait költöztették be a házamba. Mikor meglátott, csak vigyorogva intett egyet. Dühös lettem, mondtam neki, hogy ezt azonnal hagyják abba. De a sógornőm önelégülten azt mondta, ha tetszik, ha nem, ők most be fognak költözni. Azt mondta, anyánk megengedte nekik, és nekem mindig szót kellene fogadnom anyámnak.”

“Forrt bennem a düh, amint néztem őt és hallottam, amiket mond. Bezárkóztam a teherautómba, és rögtön hívtam a rendőrséget. Mikor rájöttek, hogy mit csinálok, a sógornőm elkezdte ütni az autó ablakát, és kiabálta, hogy hagyjam ezt abba. És hogy ezt nem tehetem velük, mert az öcsémnek és neki szükségük van a házamra.”

Az egész család meg volt róla győződve, hogy a férfi át kell hogy adja a házát az öccsének. “A sógornőm sírt, és azt kiabálta, miért nem tudom ezt megtenni az öcsémért. Mondtam neki, hogy ez az én házam, nem az övé. Aztán megfenyegetett, hogy kulccsal megkarcolja a teherautómat, ha hívom a rendőrséget. A 911 operátora az egészet végighallgatta, mert kicsit le volt húzva az ablak. Mondtam a sógornőmnek, hogy ha hozzányúl az autómhoz, feljelentem. Ekkor meghátrált.”

A férfi azzal zárta a posztját, hogy miután hívta a rendőrséget, mindenki dühös volt rá és őt hibáztatta. Végül sikerült elzavarnia őket, leleplezte az egész családját a rokonok előtt is, akik most mind az ő pártján állnak, a szülei pedig teljesen tönkrementek ettől.