A legtöbben őrzünk szép emlékeket a nagyszüleinkkel töltött időkről. Mindig ott voltak nekünk, ha kellett, megosztottak velünk bölcsességeket, de ölelésből és puszikból sem volt soha hiány. Megannyi év távlatából visszatekintve mindig volt néhány csodás történetük az életről. Ezek a napok soha nem fognak elhalványodni bennünk, és jó tudni, hogy a nagyszüleink is “profitáltak” az együtt töltött időből. A tudósok legalábbis ezt állítják.
Milyen gyakran kérdezik meg a szüleid, hogy lesz-e valaha unokájuk? Ha azt szoktad válaszolni nekik, hogy soha, ideje átgondolnod! Egy tanulmány szerint azoknak a nagyszülőknek, akik rendszeresen vigyáznak az unokáikra, 37%-kal alacsonyabb a halálozási rátájuk, mint azoknak a velük egykorúaknak, akik nem gondoskodnak gyerekekről.
A kutatók több mint 500 embert követtek nyomon 70 évtől kezdődően. A résztvevőket 1999 és 2009 között 2 évente vizsgálták.
Az eredmények szerint az unokáikról gondoskodók 50%-a még az első vizsgálat után 10 évvel is élt. Ezzel szemben azoknak az 50%-a, akik nem láttak el gyerekek körüli feladatokat, az első vizsgálat után 5 évvel már nem volt életben.
“Ez a kutatás egyértelműen mutatja a kapcsolatot a gondoskodás és a hosszabb élettartam között az idősebb embereknél. De hogy ez miért van így, arra csak tippelni tudunk. – mondta a vizsgálatot végző egyik tudós. “Az egyik lehetséges ok a múltunkban gyökerezhet. Régen a gyerekekről való gondoskodásba való besegítés alapvetően fontos volt az ember számára az életben maradáshoz.”
Az unokákra nézve szintén jótékony hatással van a nagyszüleikkel töltött idő. Az Oxfordi Egyetem kutatása azt mutatta, hogy a nagyszülők fontos szerepet játszanak unokáik jólétében. Sőt, a nagyszülők gyereknevelésbe való nagyfokú részvételekor a gyerekeknél kevesebb érzelmi és viselkedési problémát tapasztaltak.
Úgy tűnik, az együtt töltött idő az unoka és a nagyszülő számára is előnyös. De fontos megemlíteni, hogy ez csak akkor van így, ha a nagyszülők valóban részt akarnak venni a gyerek ellátása körüli feladatokban. Máskülönben az egész stresszként éri őket, és károsan hat rájuk.
Ez valóban így van! Most 15 hónapos a kis unokám és elég sokat van nálam, ami nagy öröm számomra és teljesen megfiatalodtam.Egyetlen mosolya elfeledteti minden gondomat, általa még jobb ember lettem, elfogadóbb, megértőbb a felnőttekkel is akikkel kapcsolatba kerülök.Hálás vagyok nagyon Istennek, hogy megérhettem ezt a csodát és köszönöm a szülőknek , hogy megbíznak bennem és sokszor nálam lehet.
Fiatalon soha nem értettem, hogy mi az oka annak, hogy az idősebbek úgy tudnak az unokáikról beszélni, ahogy semmi, senki másról. Ma, amikor én is boldog nagypapa vagyok, már tudom. Elmagyarázni nem sikerül soha, de az, amikor befészkeli magát az ölembe, hogy megnézzünk egy mesét, azt a boldogságérzést nem lehet szavakkal elmagyarázni. Egy kisunoka, maga természet csodája.