Pamela Anderson évtizedeken át szexszimbólumnak számított. 55 évesen arról mesélt, mit jelent számára az öregedés. Olyan bölcsességeket mondott, melyeket mindenkinek érdemes meghallgatnia, aki tart az öregedéstől.
Ő sokkal több, mint a szépsége.
Dokumentumfilmje megjelenésével Pamela visszakerült a reflektorfénybe és a közösségi oldalakra is. A ‘90-es évek bombázója olyan oldalát mutatja meg nekünk, amit még soha nem láthattunk. Aki eddig nem tudta volna, most kiderült, hogy Anderson sokrétű tehetség: író, táncos és aktív PETA-támogató.
Pamela bevallotta, hogy annak ellenére, hogy sok éven át nevezték igazi szépségikonnak, neki mindig voltak kétségei a külsejével kapcsolatban: “Soha nem éreztem magam valamiféle nagy szépségnek. Szerintem inkább kicsit viccesen néztem ki.” Azért az biztosan hízelgő számára, hogy ő a valaha legtöbbször a Playboy címlapján szerepelt nő.
Tárt karokkal várja az öregedést.
Egy interjúban beszélt az öregedésről: “Alig várom, hogy lássam magam öregen. Mindig is azt mondtam, hogy fel fogom magam ismerni a tükörben öregen. Szeretném hagyni, hogy a hajam természetesen őszüljön, felveszem a kis szalmakalapomat, és nem sminkelek. Én így érzem jól magam.”
Anderson elmondta, hogy annak ellenére, hogy a nyilvánosság előtt éli az életét, nem megszállottja a fiatalságnak, és nem fog beavatkozni a természet rendjébe: “Sok nő, akik a klasszikus szépség ikonjai, rengeteget küzdenek az öregedéssel. Én nem hiszem, hogy az öregedést nekem nehéz lenne elfogadni, nem akarom kergetni a fiatalságot, nem akarok semmilyen őrültséget csinálni magammal.”
Egy ideje elutasítja a kozmetikai műtéteket.
Valószínűleg mindenki emlékszik rá, hogy az egyik legfőbb oka annak, hogy az 1990-es években Pamela sikeres modellé tudott válni, a mellnagyobbítása volt. De azt már kevesebben tudják, hogy 1999-ben kivetette az implantátumait, és azóta minden természetes rajta.
Pamela elismerte, hogy a botoxot is próbálta, de rájött, hogy nem neki való: “Én voltam az utolsó, aki kipróbálta a botoxot, de megtettem. Úgy éreztem, hogy a szemeim belesüllyedtek a fejembe, és egyáltalán nem hasonlítottam magamra. Az ilyesmi nem nekem való.”