A várandós nőknek biztonságos és nyugodt környezetre van szükségük a szülésnél. Egy újdonsült anyuka számára a békéből pillanatok alatt káosz lehet, ha az anyós belép a szülőszobába. A következő történetben ennek lett negatív hatása a szülésre, és a nő most a férjét hibáztatja a történtekért. A közösségi médiában osztotta meg történetét és kért tanácsot.
Még mindig sokkol, ami 4 nappal ezelőtt történt.
Sosem voltam jóban az anyósommal, és amióta együtt vagyok a párommal, kb. 10-szer találkoztam vele. Sosem kedvelt engem, és ezt világossá is tette (nem szól hozzám, úgy csinál, mintha nem is léteznék, ha mégis szól hozzám, akkor sértő dolgokat mond).
Egy kicsit elkezdett kedvesebb lenni, mikor kiderült, hogy terhes vagyok. Izgatott volt, hogy érkezik az első unokája, és végre lett közös témánk. Többször megkérdezte a páromat, hogy bent lehet-e a szülésnél. Egyértelmű nem volt a válasz, és többet ezen nem is gondolkodtam, de aztán mégis beviharzott a szülőszobába.
Éppen zajlott a szülés, mikor egyszer csak megjelent. Én nagyon szégyenlős és szorongó természetű ember vagyok, nem mertem megkérni, hogy távozzon. Tudom, hogy ez szörnyű. Azt hittem, a párom majd mondja neki, hogy menjen ki, de nem tette.
Mikor megvizsgáltak és kiküldték a szobából, ragaszkodott hozzá, hogy a párom is vele menjen, így mindig egyedül maradtam, míg vissza nem jöttek. Órákon át ott maradt, és én éreztem, hogy nyomnom kell, de nem akartam úgy, hogy ő ott van a szobában. Mondtam a páromnak, hogy itt az idő, hogy elküldje az anyját, aki nagyon dühös lett. De a párom végül is elküldte és elment.
Egy órával később a baba még nem volt kint, bármilyen erősen is nyomtam, és kezdett pánikhangulat lenni a szülőszobában. A legkevésbé méltóságteljes helyzetben, négykézláb voltam, mikor az anyósom visszajött. Teljesen el voltam keseredve. A páromnak ismét rá kellett szólnia, hogy távozzon.
Hiába nyomtam, a dolog nem működött, ezért végül csipeszt használtak, ami elképesztően rossz élmény volt, és rengeteg öltést kaptam. A szülőszobában mondták, hogy az anyósom mindenképpen be akar jönni és meg akarja nézni a babát. Teljesen meg voltam rémülve. A párom szerint ez nem volt akkora gond, ahogyan én azt gondoltam.
A látogatókat csak másnap voltam hajlandó fogadni, először anyukám jött be, az anyósom pedig kicsivel később, mert hazudtam neki a látogatási időről, így az anyukám nézhette meg először a babát. (Tudom, hogy ez gyerekes, de azok után, ami történt, úgy éreztem, ez az utolsó dolog, amit tehettem.) Az anyósom nem volt túl boldog attól, hogy nem ő nézhette meg először a babát.
4 nap telt el, és az anyósom mindennap kéri, hogy jöhessen megnézni a babát, és ettől én nagyon ideges vagyok. Próbálom megtanulni a szoptatást, szorongok és sebezhető vagyok, nem akarom, hogy itt legyen. Folyamatosan azt mondja a páromnak, hogy gonosz vagyok és szörnyű, amiért nem engedem a babához. Nem tudom, mit tegyek.
Beszéltem erről a párommal, de arra nem tértem ki, hogy mennyire ideges vagyok emiatt, mert szeretném élvezni a babával töltött időt. Úgy érzem, cserbenhagyott, amiért nem állt ki mellettem és nem tartotta távol az anyját. Még az egészségügyi személyzet sem tartotta őt távol, annak ellenére, hogy kifejezetten kértem.
Az egyik szülésznő azt mondta nekem szülés után, hogy a vajúdás valószínűleg azért sikerült ilyen rosszul, mert nagyon stresszes voltam amiatt, hogy az anyósom is ott volt, és úgy érzem, ez igaz is.
A kommentekben sokan osztották meg véleményüket és tanácsaikat, kifejezve támogatásukat az anya iránt.
- Kérd meg a szülésznőt, hogy beszéljen a férjeddel. Mondja el neki, hogy az anyósod önzősége mennyire árthat neked és a babának. Hogy mennyivel simábban ment volna a szülés, ha nem stresszeltél volna amiatt, hogy ott van valaki a szülőszobában, akit nem akartál. Nagyon hitvány dolog volt, amit az anyósod tett. A szülés egy orvosi dolog, és neki semmi oka nem volt jelen lenni. Ezt el kell magyarázni a férjednek, és az anyósod addig ne legyen ott, amíg te és a baba fel nem épültök és az anyós őszintén bocsánatot nem kér.
Ha sosem érzed helyesnek, hogy a gyermeked körül legyen, az is teljesen érthető, és a férjednek ezt el kell fogadnia. Ha ennyire nem törődött a személyes határaiddal, gondolj bele, mit fog tenni, mikor azt kéritek tőle, ne etesse a babát egy bizonyos dologgal vagy ne puszilja meg a baba arcát. Nem tisztel téged, nem fogja tisztelni a szülői döntéseidet sem. © MaddTheSimmer / Reddit - Én beszélnék a férjeddel arról, hogy az anyós viselkedése hogyan hatott rád (stresszeltél miatta, nehézséget okozott a szülésnél, sebezhetőnek érezted magad miatta stb.) Meséld el azt is, mit mondott a szülésznő. Kicsit sem tisztelt téged a legsebezhetőbb pillanataidban, és meg sem bánta a viselkedését és azt, amit okozott. Neki kell beszélnie az anyjával, és megmondani neki, hogy viselkedjen felnőttként, különben csak Facebook-fotókon fogja látni az unokáit.
Nem bízhatsz abban, hogy tiszteletben fogja tartani a kéréseidet, és ez vonatkozik arra is, hogy a férjeddel milyen nevelési stílus mellett fogtok dönteni. Legjobb, ha a határokat most felállítjátok, és mivel az ő anyja, ezt neki kell vele tisztázni. Ti ketten egy csapat vagytok, és neki melletted kell állnia. Ha lehetséges, tarts távolságot az anyósodtól, míg a dolgok lecsillapodnak. © AltruisticBathroom / Reddit - Szoptatási tanácsadó vagyok, és tudom, hogy elengedhetetlen, hogy az első hetekben ne stresszelj. Ha az anyósod stresszt okoz neked, akkor ne legyen ott, mindegy, hogy a férjed mit akar. © justnognomes / Reddit
- Ez szörnyű. Nem csoda, ha dühös vagy. Szerintem fontos, hogy leülj a férjeddel beszélni, és pontosan elmagyarázd neki, az anyja mennyire abszurd módon viselkedett. Ő is szült már, tudhatja, mennyire átlépte a határt, mégsem érdekelte. Sajnálom, hogy át kellett menned ezen. © GrannyW3atherwax15 / Reddit