Hogy vállalsz-e gyereket, az olyan döntés, amit nem lehet félvállról venni. Az elmúlt években mind többen halogatják a gyermekvállalást vagy mondanak le róla. Egyes tanulmányok szerint az átmenet, mikor valakik szülővé válnak, rossz hatással lehet a házasságra. Érdemes tehát alaposan átgondolni, mielőtt vagy az egyik vagy a másik lehetőség mellett döntötök a gyermekvállalással kapcsolatban.
Egy nagyon őszinte levél következik egy olyan nőtől, aki a párjával együtt úgy döntött, nem vállalnak gyermeket.
Egy levél azoknak a fiataloknak, akik nem akarnak gyereket.
Kedves Fiatalok!
Több mint 50 évig voltam házas. A megszokottól eltérően úgy döntöttünk, nem lesz gyerekünk. Egy ideig azt válaszoltuk a kérdésekre, hogy próbálkozunk, aztán azt, hogy nem lehet gyerekünk, és ezzel tettünk pontot a dolog végére. Ez a mi titkunk volt, senkinek semmi köze hozzá. Ha őszintén feleltünk volna, azt mondtuk volna: “Nem lehet gyerekünk, mert nem akarjuk, hogy legyen.” Ekkor azonban szembe kellett volna néznünk a barátok és a család rosszallásával.
Az 50 évünk röviden összefoglalva tökéletes volt. Jó munkánk volt, nem kellett aggódnunk a pénz miatt, foglalkozhattunk a saját hobbijainkkal. Ha visszamehetnénk az időben, újra így csinálnám-e? 100%, hogy igen. Ugyanezt az életet választanám ezerszer is.
Az én szerény tapasztalatom:
- A csoport: Vannak gyerekeik, jó életet élnek, minden tökéletes. Sok ilyet ismerek, szóval ez tényleg létezik.
- B csoport: Vannak gyerekeik, az életük nehéz, rengeteg a problémájuk. Sokan közülük azt kívánják, bárcsak ne vállaltak volna gyereket.
- C csoport: Vannak gyerekeik, minden jól megy, de aztán üres lesz a fészek, és a gyerekekkel való ritkuló találkozások összetörik a szívüket.
- D csoport: Ez a gyerek nélküli csoport. Csak nagyon kevés ilyet ismerek.
Nem tudok százalékos bontást adni a csoportokhoz, de az én tapasztalatom szerint a D csoportba tartozók a legboldogabbak és legelégedettebbek. Természetesen sok boldog ember van az A csoportba tartozók között is.
A férjem 10 évvel ezelőtt halt meg. Meggyászoltam, és még ma is hiányzik. De gyermektelennek lenni ezt jelenti, hogy az én életemet sosem határozták meg gyerekek. Sok barátom volt, és rengeteg hobbim, képes voltam előre haladni. Az élet most is megy tovább, boldog életem van és új párom.
Azoknál a barátaimnál, akik elvesztették a párjukat, és vannak gyerekeik, közös probléma, hogy a gyerekek nem adnak nekik elég időt. Ez felzaklatja és bántja őket. Túlságosan támaszkodnak rájuk. A sok idő és pénz megtérítését várják valamilyen formában.
Hobbijuk vagy érdeklődésük sok esetben nem is volt soha, hiszen minden csak a gyerekekről vagy az unokákról szólt. Az egyik barátom mondta ezt, amit sosem fogok elfelejteni: “Az üres fészek valóban létezik. Olyan, mintha életed szerelme 2-3 évtized után dobna, és azt mondaná, legyetek barátok. Ez már sosem lesz ugyanaz.” Most van egy saját lakrészem egy idősek otthonában, kedves barátok vesznek körül, és mindennap elfoglalom magam.
Szép napot nektek!
Néhány tény megerősíti a levélben leírtakat.
Ennek az idős nőnek a levele élénk párbeszédet váltott ki a kommentszekcióban. Megosztunk néhány tényt ezzel a témával kapcsolatban:
- Egy amerikai kutatás szerint azok, akik nem vállalnak gyereket, éppen olyan elégedettek az életükkel, mint a gyermeket nevelők. De némileg elítélik őket azok, akiknek vannak gyerekeik. Ennek hátterében a következő gondolatok állhatnak: ha valaki nem vállal gyereket, az biztosan önző, vagy furcsa életmódot folytat, vagy nem szereti a gyerekeket. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy ezek az okok állnak a döntésük mögött.
- Egy másik dolog, ami a levélben szerepelt, az üres fészek szindróma, mikor a gyerekek elhagyják a családi fészket. Teljesen normális, ha a szülő ilyenkor úgy érzi, az élete megváltozik. Ezeket a változásokat pedig nehéz megélni, ha a mindennapi életed eddig a gyerekek körül forgott, nem saját magad körül.
A szülőknek meg kell érteniük, hogy ők is önálló emberek, és legalább olyan fontosak, mint a gyermekeik. A gyermek elköltözése miatt érzett fájdalom csillapítása érdekében elkezdhetnek foglalkozni a hobbijukkal, új célokat tűzhetnek ki maguk elé, feleleveníthetnek régi barátságokat, elkezdhetnek egészségesen élni, stb. Az is segíthet, ha megértik, hogy a szülőség csak egy fázisa az életüknek, ez teljesen átformálhatja a nézőpontjukat és a hozzáállásukat.
Ez a levél csupán egy nő álláspontját tükrözi. Ami neki működött, nem biztos, hogy mindenki másnak is fog, és ez így van rendjén.
A fentiekben két dolog nincs említve: az egyik, hogy ha mindenki így gondolkodna, akkor kiveszne az emberiség, vagy legalábbis a magyarság. Az élőlények legfőbb feladata a fajfenntartás – nem hangzik valami romantikusan, de így van. Ha tudat alatt is, de erre is gondolnunk kell. A másik pedig: hogyha gyermekünk, unokánk van, akkor egy kicsit az az érzés is él bennünk, hogy halálunkkal nem tűnünk el teljesen nyomtalanul. Tovább élünk őbennük. Leírhatatlan az az öröm, amelyet az unkák tudnak szerezni a nagyszülőknek, a gyermektelen szülők ezt soha sem fogják megismeri.