Egy háziállat soha nem csak egy háziállat, ezt minden gazdi így gondolja. Nem számít a méretük, az étkezési szokásaik, vagy hogy hányszor kell megsétáltatni őket, egy háziállat gyorsan a család tagjává válik, egy családtag elvesztése pedig rendkívül elszomorító. Ezekben a pillanatokban az emberi jelenlétedre, a támogatásodra és gondoskodásodra nagyobb szükség van, mint bármikor máskor.
Nem szeretnénk, hogy akárcsak egyetlen kisállat is szenvedjen az egyedülléttől a legnehezebb időkben, épp ezért szeretnénk, ha minden gazdi elolvasná ezt a cikket.
Az embereket két kategóriába sorolhatjuk: vannak olyanok, akik a kórházban akarnak lenni, amikor a kisállatukat kezelik vagy épp elaltatják, és vannak, akik nem. Persze, mindkét csoportnak meg vannak a saját indokai. Az állatorvos azoknak szánta ezt a cikket, akik nem képesek a kórházban maradni kis kedvenceikkel. Az állatorvosnak megvan a saját véleménye arról, hogy mit is kellene csinálni, és mi a helyes ezekben a helyzetekben. Véleményét Facebookon is kifejtette, ami igen gyorsan elterjedt.
Ebben a posztban az állatorvos egyetlen igazán szimpla dologra emlékeztet mindenkit: amikor egy kisállatot befogadunk a saját életünkbe, fel kell fognunk, hogy a halála elkerülhetetlen. Igen, az egy rettentő rossz nap/időszak/esemény, sajnos ez ellen azonban nincs mit tenni. Ott kell lennünk velük a végsőkig!
Nem szabad magukra hagynunk a háziállatunkat, amikor a legnagyobb szüksége van ránk. Ne hagyd, hogy egy idegenekkel teli szobában menjen el, téged fog keresni, mielőtt eltávozik!
A legegyszerűbb módja, hogy megértsd, mit is érez a kisállatod abban a pillanatban, hogy megpróbálod a helyébe képzelni magadat. Így rádöbbenhetsz, hogy a kis kedvenced nem érti, hogy miért hagytad magára, amikor beteg, rémült, idős vagy épp rákban haldoklik. Szükségük van a vigasztalásodra!
Az állatorvos saját tapasztalata szerint, mielőtt egy kisállat elhuny vagy elaltatják, az egyetlen dolog, amit keres, az a gazdi. És ez nem teljesen logikus és várható? Mindenki ugyanezt csinálná. A kemény fájdalmak és szenvedés közben azt a személyt keresik mind az emberek, mind az állatok, aki a legfontosabb számukra, akit a legjobban szerettek.
Dr. Evan Shaw számtalan kisállatot elaltatott már pályafutása során. Az ő véleménye szerint: „Számos visszatérő kliensem van, és rájöttem, hogy azok az emberek, akik nincsenek ott a kisállatuk halálának pillanatakor, később rettentően megbánják. Teljesen megértem, milyen nehéz is lehet ez, de a halál végtére is az élet része, és meg kell tapasztalnunk ahhoz, hogy fel tudjuk dolgozni a gyászt.”
Mindezek elolvasása után, biztosan mindenki kétszer meggondolja, hogy ott hagyja-e a kisállatát egy idegenekkel teli szobában a halála pillanatában. Utoljára legyünk pozitív hatással kis kedvenceinkre!
Ne hagyjuk ott őket, hogy csak az orvos támogatását érezzék, aki tulajdonképpen épp az az ember, aki elveszi a kis életüket!
Fogjuk meg a tappancsukat utoljára, miközben fájdalomtól és rettegéstől szenvedned!
Szeressük és ápoljuk őket, amíg csak tudjuk!
Egy dolog biztos: meggyászolni a kis kedvencedet teljesen normális. Ha bármelyik rokonod vagy barátod úgy gondolja, hogy nem kell szomorkodnod az elvesztése miatt, az az ő véleményük. Kutatások kimutatták, hogy egy kisállat elvesztése sokak számára hasonló egy szerettük elvesztéséhez.
Ha gazdi vagy, az bizony egyszerre hatalmas öröm és felelősség is, így készülj fel mindkettőre!
Igaz.
Mindezek ellenére először meg sem kérdezték hogy bemennék-e, aztán később ki akartak küldeni amikor már elaludt az én kincsem, majd valamiért azt gondolták, amikor már kilehelte a kis lelkét, hogy engedem, hogy ők rakják vissza a hordozójába.
Sajnos minket erre próbálnak szocializálni.
En otvoltam vegig a kincsemel😭😭😭😭iszonyatos fajdalom es fajdalom lessz mig elek h elkelet altasam 12 ev utan betegsege miatt😭😭😭😭😭Minden egyes nap tobszor is ara gondolok bar ne tetem volna meg!!!Hatha jobban lett volna😭😭😭