Egy egyedülálló férfi örökbe fogadott egy 13 napos, Down-szindrómás kislányt, akit már 20 család elutasított

Októberben volt a Down-szindróma hónapja, ehhez kapcsolódik a következő történet is, mely az igazi szeretet csodás példája. A két főszereplő egy Down-szindrómás, huncut és folyamatosan mosolygó kislány és egy 40 éves, egyedülálló, homoszexuális férfi. Kettejük kötődése nagyon különleges és szétszakíthatatlan.

Alba élete nagyon szomorúan kezdődött. Édesanyja lemondott róla, amint meglátta, hogy betegen született. De ez még csak az első elutasítás volt az életében. Olaszországban sok család szeretne örökbe fogadni, de csak kevesen vannak közülük, akik speciális igényű gyereket is magukhoz vennének.

Amikor Alba 13 napos volt, már 20 család mondott rá nemet. De belépett a képbe egy férfi, és innentől kezdve mindkettőjük élete gyökeresen megváltozott.

Luca Trapanese mindig apa akart lenni, de a törvények Olaszországban nagyon konzervatívak voltak, így egészen 2017-ig egyedülállóknak nem engedélyezték az örökbefogadást. Amikor ez lehetségessé vált, Luca helyzete akkor sem volt könnyű.

A férfi tudta, hogy egy olyan gyerekről szeretne gondoskodni, akinek komoly betegsége van, fogyatékossága vagy viselkedési problémája. Mikor tinédzser volt, legjobb barátjánál végzetes rákbetegséget diagnosztizáltak, és Luca a legvégsőkig vele maradt. Látta és átérezte barátja minden fájdalmát, kétségbeesését, és ettől kezdve tudta, hogy az életét az arra rászorulók segítésének szeretné szentelni.

Egy helyi templomban végzett önkéntes munkát, ahol fogyatékossággal és betegséggel élőknek segített. Amikor pedig adódott a lehetőség, hogy adoptáljon egy Down-szindrómás gyereket, nem ijedt meg, tudta, hogy készen áll rá, és hogy jól tudná gondját viselni egy ilyen speciális igényű gyereknek.

Miután felhívták a kórházból, azonnal rohant. Egy kis hercegnőt talált egy apró bölcsőben, és azonnal érezte azt a kötődést, ami csak szülő és gyerek között létezhet. Rögtön érezte, hogy ez a kislány az ő lánya.

Alba most 18 hónapos és olyan boldognak látszik, amilyennek csak az tud, akit igazán szeretnek. És apukájára ugyanez igaz. Mindkettőnek egyformán szüksége volt a másikra, és a történetükben mindenki megkapta a legnagyobb ajándékot: a szeretetet és a családot.

Albának ma már szerető családja van, vannak barátai, nagyszülei, nagybátyja és apukája, akik mindennél jobban szeretik őt, és mindennap szeretettel árasztják el, hogy segítsék a fejlődését. Alba és Luca is megérdemelték ezt a boldogságot.