“Csak egy nő képes igazán gondoskodni egy gyerekről” – Aditya Tiwari sokszor hallotta ezt, amikor úgy döntött, egy különleges igényű gyermeket fog örökbe fogadni. A férfi a legfiatalabb örökbefogadó szülő Indiában, történetével pedig számos, a szülőséggel kapcsolatos sztereotípiát ledöntött. Aditya bebizonyította, hogy egy szerető apa semmivel sem ér kevesebbet egy anyánál.
Az örökbefogadás napja mindkettejük számára különleges volt.
2016. január 1-jén Aditya, az indiai szoftvermérnök történelmet írt. A hosszú küzdelemnek meglett a gyümölcse, amikor fiát, Avnisht végre hazavihette. Ami miatt Aditya a figyelem középpontjába került, hogy ő volt a legfiatalabb egyedülálló férfi, aki valaha örökbe fogadott egy gyereket.
Aditya először akkor találkozott a babával, amikor egy árvaházba ment látogatóba és édességet vitt a gyerekeknek az édesapja születésnapján. Ekkor Avnish még 1 éves sem volt. A kisfiú csak feküdt a sarokban lévő ágyban. Az igazgató azt mondta Adityának, hogy az ilyen gyerekek “őrültek”, és ez a baba hamarosan meg fog halni. Pedig Avnish csak Down-szindrómás volt.
Aditya emlékszik, mit érzett, miután eljött az árvaházból. “Mikor aznap este hazamentem, folyton csak rá gondoltam. Hogy egyedül van egész éjjel, és hogy hagyják meghalni. Visszamentem az árvaházba, és megkérdeztem, hogy örökbe fogadhatnám-e Avnisht. Kinevettek, és azt mondták, egy 30 év alatti agglegénynek ehhez nincs joga.”
Adityának végül sikerült örökbe fogadnia az akkor 22 hónapos kisfiút. Azóta az élete teljesen megváltozott. Hamarosan ott hagyta az állását, és olyan szülőket kezdett el motiválni, akiknek speciális igényű gyermekeik vannak.
Aditya sokat tanult az apaságról, néha keserű tapasztalatok révén.
Bár Aditya tudta, hogy egyedül nevelni egy különleges igényű gyereket nem lesz könnyű, azt is tudta, hogy Avnish az ő fia kell legyen. A hivatalos procedúrák sora még inkább megnehezítette a helyzetét, hiszen Indiában az örökbefogadáshoz minimum 30 évesnek kell lenni. Több mint 100 emailt írt, beszélt hivatalnokokkal, kormányzati tisztviselőkkel, és több mint 6 hónapon át küzdött, mire végre hazavihette fiát.
Aditya megfontolt és türelmes apa. “Avnishnak van egy speciális nevelője. A különleges igényű gyerekek másféle játékokkal játszanak, és nagyon sok türelem kell hozzájuk.”
Az apa azonban nagyon hálás, hogy egy olyan kisfiú apukája lehet, mint Avnish. “Különleges tapasztalat ez, és nagyon kalandos, de mindennap tanulunk valamit. Örülök, hogy itt van velem. Minden pillanatot együtt töltünk. Mi mást kívánhatnék?”
Az odaadó apuka egy különleges díjat is kapott.
Aditya megkapta a “Világ Legjobb Anyukája” díjat egy eseményen, amit március 8-án, nőnap alkalmából rendeztek Bengaluruban. Ez a díj szimbolikus jelentéssel bír számára, és üzenetet hordoz mindenkinek, aki egyedül neveli a gyermekét, főleg az egyedülálló apák számára. Aditya szerint a társadalom változóban van, de még hosszú az út odáig, hogy az apaságot egyenrangúnak ismerjék el.
“Az emberek máshogy gondolkodnak arról, ha egy férfi nevel egyedül egy gyereket. Nem arról van szó, hogy mi nem tudunk jó szülők lenni vagy hogy csak a nők tudnák ezt jól csinálni. A társadalom családfenntartóként tekint a férfiakra, nem pedig elsődleges gondviselőként.” Aditya ezen szeretne változtatni.
Hozzátette: “Gondoskodni egy gyerekről nehéz feladat, de megéri. Nem csak az van, hogy elmegyek dolgozni, hanem egy életet is nevelek. Sokszor hallottam nőktől, hogy ‘Mi 9 hónapig hordtuk a szívünk alatt a gyerekünket, úgyhogy neked sokkal könnyebb dolgod van.’ De ez nem így van. Minden szülő és gondviselő egyforma elismerést érdemel.”
Gondolkodtál már valaha is azon, hogy egyedülállóként örökbe fogadj egy gyereket?