Mikor a családtagjainkat szeretnénk halhatatlanná tenni, az első dolog, ami eszünkbe jut, a fotó. Megörökíteni azt, ahogyan a gyermekeink felnőnek, lefotózni a szüleinket, nagyszüleinket mosolyogva, egymás kezét fogva rengeteg szép emlékkel ajándékozhat meg később.

Karol Rybakowski tetoválóművész tökélyre fejlesztett a portrétetoválásokat: olyan élethű alkotásokat készít, mintha csak egy családi fotót néznél.

A művész eleinte ódzkodott a tetoválásoktól.

A Lengyelországban élő Karol Rybakowski már 4 éve készít elképesztően élethű portrétetoválásokat. Egy interjúban azonban elmondta, hogy a dolog nem indult simán, hiszen kezdetben egészen máshogy gondolkodott a tetoválásokról.

“A tetoválásokról azok a minták jutottak eszembe, amilyeneket az idős embereken, a motorosokon vagy a börtönviselteken látni.”

Mikor egy tetoválóstúdióban először munkát ajánlottak neki, visszautasította, mondván, ő nem tetováló, hanem művészettanár szeretne lenni. Később azonban mégis ki akarta próbálni a tehetségét a tetoválásoknál is. Mint később egy interjúban elmondta, természetesen az ezzel keresett pénz vonzó volt, de nem ez volt az oka annak, hogy úgy döntött, kipróbálja magát a művészetnek ebben a különleges ágában.

Nagyon különleges a hozzáállása a munkájához.

Imádja, amit csinál. Számára a tetoválás nem pusztán tinta a testen, hanem egy olyan kompozíció, amit sajátos művészi perspektívából szemlél. Azt mondta, ő ezt nem másért, hanem kizárólag saját magáért csinálja.

Ezért tűnik úgy, mintha minden egyes munkájának saját lelke lenne. Nem csak “felvarr egy bulldogot, és tesz hozzá némi körítést”. Alkotásait a fejében megszületett, bonyolult kompozíció alapján készíti, és olyan részleteket ad hozzá, amelyeket csak ő képes láthatóvá tenni.

A jó tetováló egyben jó pszichológus is – ezt Karol is tudja.

Karol ügyfelei között sokféle ember van, a huligánoktól kezdve egészen az orvosokig és ügyvédekig. Ő mindenkinek igyekszik megtalálni a tökéletesen passzoló megközelítést. Stúdiójában mindenki egyenlő, és ettől Karol csak még inkább szereti a munkáját.

Ha valaki nem szeretne beszélgetni, Karol nem erőlteti a csevejt, hanem teljesen elmerül a munkafolyamatban. De ha a vendég szeretné megosztani vele a történeteit vagy bármi másról beszélgetne, Karol csevegő üzemmódba kapcsol. Így még jobban megismerheti a személyiségét.

A pénzhez való viszonyulása miatt is dicséretet érdemel.

Karol teljesen közömbös a munkájáért kapott pénz iránt. Elmesélte, hogy eleinte azt sem tudta, mihez kezdjen a tetoválásokért kapott pénzzel, és minden alkalommal, mikor számlát állított ki az ügyfeleknek, hezitált és zavarban volt. Ha túl magas a végösszeg, mindig sajnálja a vendégét, és átgondolja, hogyan lehetne lefaragni az árból.

Mikor szembesül azzal, hogy mennyit keresett az adott hónapban, Karol mindig meglepődik, mert tényleg nem érdekli a pénz. Számára a mű látványa és megalkotása okoz örömet, ezért is bízzák rá magukat annyian, hogy élethű portrékat készítsen a testükre.

A cikk a BS angol nyelvű cikke nyomán készült a Kuffer fordításában.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét