Néha, mikor azt hisszük, hogy a vágyaink sohasem fognak teljesülni, csoda történik, és megkapjuk, amit akartunk. Így vált valóra a következő történet főszereplőjének álma is. A szülei nem engedhették meg maguknak, hogy báli ruhát vegyenek vagy akár kölcsönözzenek neki, ezért már felkészült, hogy ki kell hagynia a szalagavató bált. Ám ekkor váratlan dolog történt. Látva húga szomorúságát, Maverick Francisco Oyao elhatározta, hogy segíteni fog, és ő maga készíti el a ruhát olyan anyagokból, amiket meg tud venni. A történet elképesztően népszerű lett a Facebookon, ahol Maverick az egész folyamatról beszámolt.
Ez a történet happy enddel végződik, nem baj, ha a végén te is elmorzsolsz egy könnycseppet.

Minden akkor kezdődött, mikor az iskola kihirdette a szalagavató bál időpontját. De volt két olyan szülő, akik nem tudtak a lányuknak báli ruhát venni, sem kölcsönözni. Maverick húga azonban nagyon szeretett volna részt venni a bálon.

Mavericket nagyon elszomorította a dolog, ezért találta ki, hogy olcsó anyagokból, amiket meg tud venni, ő maga fog ruhát varrni testvérének. De ez az egész kivitelezhetetlennek tűnt, ezért le is mondott róla. Viszont továbbra is látnia kellett, hogy húga mennyire el van keseredve, ezért Maverick úgy döntött, mégis ad egy esélyt a dolognak. YouTube-on és Google-n keresgélt különböző báli fazonok után, mikor rátalált Michael Cinco tavaszi és nyári kollekciójára, benne pedig arra a ruhára, amit kiválasztott, hogy a saját kezével készíti el.

“Ez volt a legelső nap. Ideges voltam, azt sem tudtam, hogyan kezdjek hozzá. A kék anyagot 9 részre vágtam, szatén szalaggal díszítettem, majd a részeket összevarrtam, hogy szoknya legyen belőlük.”

“Mivel a házban nem volt elég hely, kint próbáltuk fel a szoknyát. A munka 50%-a kész volt – majdnem elkészült a húgom ruhája.”

“Virágokkal díszítettem.”

“Egy fűzőt színátmenetesen kékre festettem, hogy passzoljon a színe a ruha alsó részéhez. Hazamennék az iskolából, hogy folytathassam a munkát. Néha elképesztően fáradt vagyok, de elképzelem a végeredményt, és akkor újra erőt kapok a további munkához.”

“Amit a legjobban szeretek a ruhában, azok az ujjai.”

“És végül – a nap, amit sosem fogok elfelejteni. Még sírtam is az örömtől, mert minden átdolgozott éjszaka megérte.”

“És itt vagyok a húgommal. Nem számítottam rá, hogy időben be tudom fejezni. Még abban is kételkedtem, hogy egyáltalán sikerül-e megcsinálnom, mert az eredeti tervem más volt, mint amit végül csináltam. Boldog vagyok, hogy boldognak látom a húgomat.”

Történt már veled is ehhez hasonló csoda? Mondd el nekünk egy kommentben!

A cikk a BS angol nyelvű cikke nyomán készült a Kuffer és a NJD fordításában.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here