Távol a spanyol Szépművészeti Intézet rideg folyosóitól Andoni Bastarrika inkább a saját útját járja és utcai művész lett belőle. Véletlenül jött rá, hogy mi a feladata az életben: összehozni az embereket a művészet és a képzelet erejével. Már 10 éve készíti lenyűgözően élethű homokszobrait, mégis azt mondja, csak próbálja megismerni, hogy a kezei mi mindenre képesek, hiszen a homok diktálja a formát, amit végül életre kelt.
Ismerkedj meg ezzel a fantasztikus művésszel, aki tisztán képes kifejezni, hogy mit jelent a szabadság.

A kezein keresztül látja a világot.

Bastarrika autodidakta művész. Korábban volt egy gyümölcsüzlete és shiatsu terapeutaként is dolgozott. “Talán ekkor tanultam meg a világot a kezeimen keresztül látni.” – mondta. 2010 nyara volt, mikor egy nap a tengerparton a lányaival felfedezte a tehetségét, miközben segített nekik homokvárat építeni.

A képzelőereje inspirálja.

Hogy megalkossa szobrait, Andoninak 500-1500 kg homokra van szüksége. Leginkább a kezével dolgozik, szereti a homok érintését. Munkája közben iránymutatónak képet is használ, de inspirációját saját képzelőerejéből meríti. Egy szobor elkészítése 6-12 órát vesz igénybe, ezután pedig az alkotásait elfújja a szél, hiszen a szabadban dolgozik.

A homok az ő tanára.

Bastarrika nem az egót, hanem az alázatosságot helyezi előtérbe. “A homokkal dolgozni néha nem könnyű.” – mondja. “Főleg, mert gyenge minőségi homokkal dolgozom, emiatt nem is tudok magas szobrokat építeni. De a homok mindig is az én tanárom volt, hiszen megtanít az egó és a túl gyorsan akarás veszélyeire.”

Az alkotások múlandósága az ára a szabadságnak.

Azzal ellentétben, amiről a modern világ folyton próbál meggyőzni minket, ezeknek a műalkotásoknak a mulandósága éppen azt testesíti meg, ami a mi sorsunk is itt a Földön. “A célom a szabadság ábrázolása és az emberek elárasztása az egyetemes szépséggel.” – mondja Bastarrika. És ami még egyetemesebb, az az idő múlása, amit ezek a szobrok is megtestesítenek. Talán Bastarrika alkotásai ezért is keltik a szabadság érzését, mert a szabadságért fizetendő ár a múlandóság.

Hova vezeti az útja?

Bastarrika állítja, fogalma sincs, hova vezet majd ez az egész, mint ahogyan azt sem tudja, honnan jött. Szerénysége ellenére a spanyol művészt nemcsak spanyol önkormányzatok kérték fel, hogy készítsen nekik szobrokat és éves workshopokon adja tovább a tudását másoknak is, de az Egyesült Királyságban és Szaúd-Arábiában is érdeklődnek iránta. “Alig várom, hogy új workshopokat tarthassak a nyáron. Szeretek gyerekekkel dolgozni, de bárhol szívesen dolgozom, legyen az Afrika, Ausztrália vagy Európa.”

Bastarrika egy üzenetet is szeretne átadni: “Ma van a megfelelő nap arra, hogy alkossunk valami művészit, hogy békés, egyszerű és boldog életet kezdjünk élni.”

A cikk a BS angol nyelvű cikke nyomán készült a Kuffer és a NJD fordításában.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here