“El akarok válni a férjemtől, mert a húga ráhagyta a gyerekeit.”

Mivel a gyermeknevelés nehéz ügy, a gyermekvállalásnak mindig tudatos döntésnek kell lennie, amit mindenkinek magának kell meghoznia. De időnként az élet váratlan fordulatokat vesz, amikor nem marad választásunk. Ez történt a következő történet írójával is, aki úgy döntött, elválik a férjétől a gyerekek miatt.

Én (29 éves nő) kiskoromtól kezdve soha nem akartam gyereket nevelni. A férjemet a főiskolán ismertem meg, aki határozottan nem akart gyereket. Néhány éve vagyunk házasok.

A férjem húgának (24 éves) 3 gyereke van (5 éves fiú, 2 éves fiú és lány) különböző apáktól. 2 hónappal ezelőtt az összes gyerekét nálunk hagyta, azt mondta, kiküldetésre megy, és soha nem tért vissza. Csak elment. Feljelentést tettünk meg minden. Az utolsó, amit hallottunk róla, hogy biztonságban van, de nem akar visszajönni.

A férjem anyja minimálbérért dolgozik, alig tud megélni. Egyedülálló anya volt, és nem akarja nevelni ezeket a gyerekeket.

És én sem akarom. Ne értsetek félre, sajnálom őket. De a gyereknevelés óriási felelősség, amit én nem akarok.

A 2 hónapban, amióta itt vannak, megnőttek a kiadásaink, ruhákat és mindenfélét kellett vennünk nekik. Egy hálószobánk van, így ők a nappaliban, felfújható matracon alszanak. Otthonról kell dolgoznom és vigyázni rájuk, mert a férjem nem tud, és 3 gyereknek nem engedhetjük meg az ovit. Finoman szólva nagyon nehéz.

A Gyermekvédelmi Szolgálat kérdezte, hogy meg akarjuk-e tartani ezeket a gyerekeket vagy sem. Én nem akarom. Azt hittem, a férjem ugyanígy lesz ezzel, de ő meg akarja tartani őket. A Gyermekvédelem kérte, hogy gyorsan döntsünk, és hajtsuk végre a szükséges változtatásokat (pl. vegyünk egy nagyobb házat).

A férjemmel alaposan átrágtuk ezt. Én nem tudok a következő 16 évben így élni. Gyereket nevelni nehéz. És drága. De ott akar lenni a családja számára. Amit megértek.

Tegnap mondtam neki, hogy el akarok válni. Gyorsan, még mielőtt bármilyen kötelezettséget vállalna és magával rántana. Megsértődött, hogy a gyerekek miatt akarok válni. Hogy elhagyom, mikor szüksége lenne rám.

Mondtam neki, hogy ismerte az én határaimat, és a gyerekek olyan elköteleződést jelentenek, amiről ő egyoldalúan döntött.

Nyilvánvaló, hogy ebben a szituációban mindannyian szenvednek, hiszen a férfi sem számított arra, hogy a húga el fog tűnni. Az unokaöccseit és unokahúgát viszont nem hagyhatja magára, a nő pedig nem akart gyerekeket, most mégis nevelnie kell őket. A kommentelők eltérő szemszögekből világították meg a történteket:

• Nem meglepő, hogy a férjed nem akarja az unokaöccseit és unokahúgát gondozásba adni egy olyan helyzet után, amit nem lehetett előre megjósolni. Az egész internet tele van horror sztorikkal a nevelőszülőkről és a nevelőotthonokról. Ha te ilyen hevesen tiltakozol a gyerekek ellen, és nem vagy hajlandó ezt az egészet felvállalni (amit jogodban áll), akkor jobb lesz, ha véget vetsz a kapcsolatnak, mielőtt a neheztelés átveszi az uralmat az életedben. © Hawkfan4_life / Reddit
• Ráerőltetni valakire a szülői szerepet a gyerekeknek is rossz. Ha nem vagy felkészülve vagy nem vagy hajlandó, akkor a gyerekek fognak szenvedni tőle. Olyan szülőket érdemelnek, akik teljes szívvel akarják őket. © cypresscoydog / Reddit

• Mit kellene tennie a férjének? Lehet, hogy ő sem akar még mindig gyereket, de természetesen nem fogja magukra hagyni ezeket a szegény gyerekeket. Benne ragadt ebben a helyzetben, és éppen olyan zaklatott, mint a nő. És ezzel most egyedül kell megbirkóznia. A nőnek nem kellene ott lennie, ha haragszik rájuk, de…nem tudom. Én a férjével érzek együtt ebben a helyzetben. © starryeyedq / Reddit
• Képzeld el, hogy gyerekként az apád elhagy, aztán az anyád is elhagy, a nagymamád nem tud gondoskodni rólad, és még a nagybácsid is lemond rólad. A nő szörnyű helyzetbe került, de a gyerekek még rosszabban vannak. Mindenkinek rossz a helyzete, de nem igazán lehet hibáztatni egy nagybácsit, amiért nem hagyja magukra az unokaöccseit, unokahúgát. © throwAwayfor****sand / Reddit