Hogyan sikerült Linda Huntnak betegsége ellenére is sikeressé válnia Hollywoodban

Linda Hunt útja a sikerig nem volt könnyű. A legtöbb sztárnak elég, ha megmutatja a tehetségét, és máris karriert építhet Hollywoodban, de Lindának ennél több erőfeszítést kellett tennie, hogy mindenki elfogadja őt. Meg kellett tanulnia kezelni a reménytelenséget és a csalódást, de az, hogy soha nem érte be kevesebbel, segített neki, hogy sztárrá váljon.
Ha megismered Linda Hunt történetét, még jobban fogod kedvelni őt.

Lindának embert próbáló gyermekkora volt, de a szüleinek hála, képes volt felülemelkedni a nehézségeken.

Hunt csupán 6 hónapos volt, mikor a szülei észrevették, hogy valami baj van vele. Mozgásának fejlődése lassú volt, és mikor az édesanyja elvitte a kórházba, ott megállapították, hogy veleszületett pajzsmirigy-alulműködés egy formájában szenved, és be kell feküdnie a kórházba.

Ahelyett, hogy elfogadta volna a prognózist, Linda édesanyja úgy döntött, mindennap dolgozni fog lányával, hogy fejlessze a motoros képességeit. Hunt elképesztő mértékben fejlődött, de mikor elkezdett iskolába járni, még mindig más volt, mint a társai, nem tudott beilleszkedni közéjük. Az iskola legelső napjától kezdve elszigeteltséget és elidegenedést tapasztalt, még az egyik tanára részéről is. “Vagy vigyázni akartak rám vagy félrelöktek. Sokat csúfoltak” – mondta.

Linda attól tartott, betegsége útjában áll majd a színészettel kapcsolatos álmainak is.

“Már nagyon korán tudtam, hogy a színészettel szeretnék foglalkozni. Azt nem fogtam fel, hogy ez mennyire nehéz lesz” – nyilatkozta egy újságnak 1991-ben. Az egész 8 éves korában kezdődött, mikor a színházban látta a Pán Pétert. Ekkor jött rá, hogy ő is ezt szeretné csinálni, olyan erővel bírni, hogy képes legyen elhitetni másokkal, ami a fejében van. Mikor elmondta szüleinek is ezt a vágyát, ők rögtön tanárt kerestek, majd a megfelelő iskolába (Goodman School of Drama) küldték Lindát.

Az orvosok ekkoriban fedezték fel, hogy nem veleszületett pajzsmirigy-alulműködésben, hanem az agyalapi mirigy rendellenes működése következtében kialakult törpeségben szenved. Ilyenkor az agyalapi mirigy nem termel elég növekedési hormont. Ekkor 145 centi magas és csupán 36 kiló volt. 10 éven át számtalan kezelést és gyógyszert kipróbált, hogy javuljon az állapota, de sajnos egyik sem működött.

Tanulmányai során a tanárai próbálták arra ösztönözni, hogy a színészet helyett forduljon inkább a rendezés felé, mert betegsége miatt nehezen fog tudni megélni színésznőként.

Mikor a 20-as évei elején lediplomázott, New Yorkba költözött, hogy elindítsa a karrierjét.

“Nagyon fiatal és nagyon elveszett voltam. Fogalmam sem volt, hogy kell ezt profin csinálni. Kellett volna ügynököt fogadnom és meghallgatásokra járnom, de egyikre sem voltam képes. Érzelmileg ez meghaladta a képességeimet” – emlékezett vissza azokra az időkre.

Szerencsére talált olyan barátokat, akik támogatták és segítettek neki. Színházi ügyelőként munkát is talált magának, de 3 év után elkezdett kételkedni magában, mert nem sikerült beindítania a karrierjét.

Visszaköltözött a szülei házába, és ekkor minden megváltozott.

Linda elhatározta, hogy visszatér ahhoz, amit szeret: a színjátszáshoz.

Miközben a szüleinél lakott, a színjátszástanára nem hagyta, hogy megfeledkezzen a színészetről, illetve arról, hogy ez milyen fontos számára és hogy mennyire tehetséges. “Egy időre elvesztettem önmagam, és ez volt az, ami segített, hogy újra magamra találjak.” Hamarosan elkezdte szétküldeni az önéletrajzát.

Profiként a Hamletben debütált, majd a következő 2 évben több darabban is játszott. Egy napon az ügynöke azzal hívta fel, hogy Peter Weir rendező keres valakit, aki eljátszaná Billy Kwan (a félig ázsiai, törpenövésű férfi) szerepét A veszélyes élet éve című filmben.

“Amikor találkoztunk, megkérdeztem: ‘Akkor átírják a szerepet nőre, ugye?’ De ő azt mondta, nem. Felnevettem. Olyan csodálatosan abszurd volt az egész” – emlékezett vissza.

Miután találkozott a rendezővel, tudta, hogy el kell vállalnia a szerepet. “Ez egyike az olyan abszurd pillanatoknak az életben, amikor tudod, hogy sodródnod kell az árral, akkor is, ha értelmetlennek tűnik.” Lehet, hogy akkor ez abszurdnak tűnt, de ez a szerep segítette Lindát ahhoz, hogy megmutathassa a tehetségét. Ő lett az első színésznő, aki férfi karakter alakításáért kapott Oscar-díjat.

Élete az Oscar után sem változott meg, ez sem adta meg azt a lendületet, amire Linda várt.

Színházakban számos címszerepet eljátszott, de filmekben csak mellékszerepeket kapott. “Több munkám van, mint hittem volna, de nem dolgozom annyit, amennyit szeretnék. Még mindig annyi frusztráció van bennem az életemmel és a karrieremmel kapcsolatban, hogy most is analizálok. De nem örökre. Vannak teljes kétségbeeséseim és sötét pillanataim. Szerencsére hiszek abban, hogy mindig vannak válaszok” – mesélte egy interjúban.

Bár a karrierje nem lőtt ki úgy az elején, ahogyan azt szerette volna, ma ő Hollywood egyik legegyedibb karaktere. Többek közt olyan filmekben láthattuk, mint a Dűne, az Ovizsaru és a Szitakötő. Sikeres karriert futott be szinkronszínészkén és a televíziózás világában is, különösen az NCIS: Los Angeles című sorozatban.

Linda Hunt bizonyította, hogy pozitív hozzáállással, kemény munkával és elköteleződéssel bármi lehetséges.