Nem egyszerű megtalálni a módját, hogy hogyan reagáljunk egy-egy kellemetlen helyzetben, főleg, ha az a semmiből kerekedik, és másokat is érint.
A következő történet egy olyan nővel esett meg, akit azóta elöntött a bűntudat.
Sarah levele így szólt.
10 órás repülőúton voltam. Egy nő a síró kisbabájával odajött hozzám és a barátomhoz, és megkért minket, hogy az első osztályon lévő helyünket cseréljük el az ő másodosztályon lévő helyével. A barátommal ezt elutasítottuk, hiszen spóroltunk ezekre a helyekre, és egy 12 órás útról volt szó.
A döntésünk miatt azonban elszégyelltem magam. Folyton az anyára és a síró kisgyermekére gondolok. Azon töprengek, hogy másképp kellett volna-e cselekednünk. A lehető legjobban akartuk magunkat érezni az utazáson, és élvezni az első osztályt, hiszen ez volt az első alkalom, hogy megengedhettük magunknak ezt a luxust. Mégsem tudom magamról lerázni az érzést, hogy önző voltam és szívtelen.
Szeretném hallani a véleményeteket erről.
Köszönettel
Sarah
A következő vélemények fogalmazódtak meg a történet kapcsán.
- Nem könnyű eldönteni, mit tegyél egy ilyen helyzetben, mikor spóroltál az első osztályra szóló jegyre, majd jön egy nő egy síró babával és arra kér, cseréld el a helyedet vele.
- Érthető, hogy te és a barátod szerettétek volna megtartani a helyeteket, hiszen nem kevés pénzt szántatok arra, hogy kényelmesen utazzatok és jól érezzétek magatokat. Hogy a történtek után ennyi idővel még mindig azon rágódsz, helyesen cselekedtél-e, mutatja, hogy milyen érett a gondolkodásod.
- Nem szabad elfelejteni, hogy egy apró kedvesség másnak milyen sokat jelenthet. Neked és a barátodnak minden jogotok megvolt ahhoz, hogy megtartsátok a helyeteket, de érdemes lett volna kigondolni valamilyen alternatívát.
- Például felajánlani a nőnek, hogy az út egy részében helyet cserélhettek, vagy az első osztály előnyeiből néhányat átengedtek neki. Ezek a kedves gesztusok ugyan nem oldják meg egészében a problémát, viszont megmutatják, hogy megértők vagytok és próbáltok segíteni. Ezek a nő által átélt stresszt is tudták volna oldani.
- Ilyen körülmények közt a legfontosabb, hogy igyekezzünk együtt érzők és megértők lenni. A kedvesség sokat segíthet, hiszen erre mindannyian rászorulunk.
- Viszont azzal sincs semmi baj, hogy magadat helyezted előtérbe, és úgy hoztad meg a döntést, hogy a saját jóllétedet tartottad szem előtt. Magunkkal törődni, határokat húzni, és olyan döntéseket hozni, amelyektől jól érezzük magunkat, nagyon fontos.
- Büszkék lehettek, hogy hűek maradtatok önmagatokhoz. De a jövőben az ilyen helyzeteket kezelhetitek nagyobb empátiával. Ebben sokat segít, ha a másik helyzetébe képzelitek magatokat.
Igazabol en nem ertek par dolgot…
1./ Egy anya miert nem tudja megnyugtatni a sajat gyermeket.
2./ A masodosztaly sem olyan rossz, mint egy harmadosztaly vagy a fapados. Mit akart az elso osztalyon? Ott megnyugszik a gyerek?
3./ Hogyan gondolta egyaltalan, h valakihez odamegy ilyen keressel. Sporolja ossze az arat es utazzon o is elso osztalyon. Legkozelebb a sajat Trabantjat vagy Suzukijat akarja majd valakinek az Audijara lecserelni? Vagy egyvetteremben odamegy valakihez, hogy bocsi nem kerem a tokfozeleket amit vettem adja oda a rantott husat?
En nem ertem. Miert nem azt kerte, hogy segitsenek megnyugtatni vagy tisztaba tenni a gyereket???!!!??
Ezzel az erovel a kozert kijaratanal megszolithatna embereket, h csereljek mar ki az o csirkecombjat mas ember lazacara, felsaljara vagy libamajara.
En csak csodalkozom ezen….
9-dik hónapban már nem ülök repülőre, kis babával úgy szintén, ami egy órán túli -út idő. Rengeteg hír van ,hogy a reptéren tömény telen időt kell eltölteni, különböző okok miatt. Kis -de- nagyobb gyerekek sem viselik jól. Maradni otthon, biztonságban , amig serdülő nem lesz gyerekünk.
Miert nem vett elso osztalyu jegyet a kisgyerekevel? En sem adtam volna at a helyemet es ez nem lelkiismereti kerdes. O tudja milyen a pici gyereke, birja-e a hosszu utat.
Az nem merült fel senki gondolatában, hogy esetleg meg kellett volna kérdezni, hogy mi az oka, hogy cserét kér? Miben segíthetnének? Lehet, hogy először volt repülőn a gyerek! Honnan tudná, hogy hogy viseli az utat! Miért nem tudja megnyugtatni a saját gyerekét? mert a gyerek nem volt ilyen helyzetben talán és nem mindig lehet megnyugtatni egy babát. Akinek van gyereke az tudja. (és volt ilyen szituációban)
Adom a hozzászólásokat, teljesen jogosak a felvetések. És a válasz is. A cikkből csak az derül ki, hogy valaki el akarja cserélni a 2. osztályú helyét az első osztályúra. Akkor oda kell venni jegyet, vagy a kérés mellé egy megfelelő kompenzációs összeget felajánlani. Vagy marad a csirkecomb, lazac hasonlat…
Na de ha nagyon empatikusak akarunk lenni, akkor a valódi problémát kellett volna kideríteni. Miért akarta elcserélni a helyet? Ha ezt csak így önmagáért, akkor egy jó üzleti ajánlattal ezt akár meg is valósíthatta volna, ha már nem vett eleve oda jegyet. Ahogy mondani szokás, van az a pénz…
Ha viszont más oka vagy problémája volt, amire azt gondolta, hogy ez a megoldás, akkor a problémát kell orvosolni, megvizsgálni, hogy mi lehet rá a legjobb megoldás. Nem valószínű, hogy az első osztályra történő helycsere egy súlyos következményekkel járó problémát old meg. De ha mégis, akkor a légikísérők segítségét kellett volna kérni legelőször!
Kinzás egy csecsemőt repülőre fölvinni, ő nem tud egyenlíteni, még fölszálláskor se, nemhogy leszálláskor. Folyamatos fülfájdalma lesz.
Kiss Istvanne
1./ Mert a gyerek nem gép. Lehet, hogy a szokatlan helyzet/helyszín, a megszokottól eltérő légnyomás vagy hőmérséklet vagy bármi más olyan tényező miatt nyűgös, amit az anyuka nem tud megszüntetni.
2./ Lehet. Lehet, hogy nem. Az első osztályon nagyobb a hely, kényelmesebbek az ülések, jobban el van szeparálva az egyik utas a másiktól, mindez számíthat.
ilyen picivel ,repülőre ülni felelötlenség ,nem beszélve a baba kényelmetlenségéről,és a többi utasra is illenék figyelemmel lenni 12 orát utazni egy nyűgös ,síró kisbabával ,nem ideális .
Miért kellett volna átadni a helyüket? Milyen jogon kér egy idegentől ilyet egy ordító gyerekkel a karján valaki?
Nem is értem!
Ez egyszerűen felháborító, hogy még most is vannak akik erősítik a kellemetlen érzést. Hogy is gondolta a kisbabás anyuka, hogy ilyen kéréssel fordul egy idegenhez. Miért nem vett ő is I. osztályra jegyet, ja nem engedhette meg magának, akkor így utazik, vagy nem. Szerintem már ott kezdődött a pofátlanság, hogy egyáltalán volt bátorsága, hogy ilyen kéréssel fordul egy idegenhez. Ha gondja volt kérhetett volna segítséget a légi kísérőktől. És ez egyáltalán nem bunkóság, nem rosszindulat, csupán úgy utaztak a fiatalok, ahogy tervezték. Egyébként lehetett akár egy jól kigondolt csel is, hátha bejön, erre nem gondolt senki?
Ha a kicsi azért sírt, mert fájt a füle a repüléstől, az első osztályon is fennáll a probléma. Nem felelőtlenség utazni kisgyerekkel, számtalanszor utaztam két kicsivel, de fel kell készülni a problémákra. Ami nem szűnik meg az első osztályon sem, legfeljebb nekem kényelmesebb. Nem is tudom, hogy jut eszébe valakinek ilyen ötlet a kérésre. Ne legyen lelkiismeret furdalása, én sem adtam volna át a helyem, nem azért mert nem érdekel a síró kisgyerek, hanem ez nem oldja meg a problémáját. Ha nagyobb kényelemre vágyík, vegyen első osztályú jegyet, ha nincs rá pénze, ne más zsbéből akarja megoldani a problémáját.
Szerintem sem oldódik meg egy síró kisgyerek problémája, ha első osztályon utazik a repülőút hátralevő részében. Az alap bajt kellett volna az anyukának orvosolnia, ami egyébként a repülő felszállásakor keletkező fülfájás lehetett, s eleve kiküszübölhetetlen, bárhol is ülnek. Sok évvel ezelőtt az akkor négy éves dédunokámat vittem repülével Kölnbe. Szegénykém nagyon sírt, mert borzasztóan fájt a füle. Sajnos elfelejtettem előtte szólni, hogy erre számíthat, de hamarosan megszűnik majd. Utána megbeszélük, visszafelé már nem volt probléma, tudta rövidesen elmúlik. Persze egy ölbéli babával ezt még nem lehet megértetni, egyedül a nyugtatgatás segíthet, s nem az, hogy milyen osztályon utaznak. Csak valóban szükséges dolog miatt tennék ki egy ilyen pici gyereket ekkora megpróbáltatásnak, s akkor vállalnám a vele járó kínos problémákat is.
Az utas listán nem szerepel az első osztályon kisgyerekes anya azon az nülésen. A másod’ osztályon keresik ha “gáz” van. Csak ennyi. Mondjuk a fiatal pár nem ezek miatt hezitált, lelkiismereti kérdésként kezelték.
Igazad van. Az első osztályon majd nem sír a gyerek ? Ez egy vicc !
Milyen jogon kérte a helycserét? Azon a jogon, hogy amaz kisbabával van, és nyilvánvaló, hogy a kisbabáé az elsőség. A fiatal párnak nemcsak a helyet kellett volna átadni, hanem leszállni a gépről, és utazási jegyüket átadni annak, akinek nincs rá pénze, hogy megvegye. Most boldogabbak, hogy hátul sírt a kisbaba, ők meg feszítettek az első osztályú helyen? Megértem Sarah lelkifurdalását, de nem az itt helyükhöz durván ragaszkodókat. Lehet, hogy a helyet ők fizették ki, de igazságos-e az, hogy nekik volt pénzük az első helyre, a kisbabás hölgynek meg nem? Megnézném, milyen kemény munkával spórolták össze azt a pénzt, biztos valami passzív munkával vagy osztalék részesedéssel. A kisbabás Sarah meg gyermekéről gondoskodik, amíg azok a pénzt hajszolják, melyik a nemesebb cselekedet.?
Ha ironizál, azt jelezze valami titkos jellel vagy egyezményes kézfogással, bármivel, mert sok ember számára nem jön le hogy hozzászólását nem gondolta komolyan. Én már rájöttem hogy kár energiát pazarolni az iróniára mert a legtöbben nem fogják fel.
Épp az jutott eszembe a poszt olvasása közben, h a légikísérők segítségét kell kérni probléma esetén, nem egy utast kitenni flusztrációnak, h vajon mi lenne/lett volna a helyes hozzáállása egy ilyen helycsere-kérés esetén.
Ennyi önző ember, ami a hozzászólásokból kitűnik, fantasztikus!Nyilván megmondta volna, a nagyobb hely, vagy mi miatt kéri a cserét, s jobban éreztem volna magam, ha segíthetek, jobban is utaztam volna.Lehet, pénze sem volt az első osztályra.Lehet apukáéhoz utaztak,mit tudhatjuk, segíteni lehet, ha megteheti az ember, önmagának is jó lesz az emlék.
Ha életveszélyt kell elhárítani, akkor persze sok mindenről lemond az ember a másokért. Itt nem arról szólt a történet. Mi oldódik meg az első osztályon ????? Én is jártam így színházban. Kertek, hogy cseréljük el a ügyeinket egy nem egymás mellé variációra. Mi csak a sor szélére veszünk jegyeket, különben a férjem el sem jön. Ha nincs ilyen jegy, akkor nem veszek. A kérést természetesen elutasítottám. Nem életveszélyt ok volt szó.. Hadd ne mondjam, milyen megjegyzéseket kaptam. Így élvezze az ember az előadást !!! Ami nem volt olcsó!!!
És legközelebb már a pilóta ülébe akar majd ülni. Nehogy korlátokat szabjunk a gyermek fejlődésében, mert az kényelmetlen, hiszen sír és ránk figyelnek az emberek. a liberális nevelés az magyarán a nem nevelés. ha az anyuka visszaélt a síró gyermekével és másra tolta a probléma megoldását. biztos nem volt kéznél a nagyi, akire egyébként szokta.
Legelőször megkérdeztem volna, mi az oka,hogy cserélni szeretne. Kevesebb találgatás, feltételezés félreértés szüetett volna!
Kicsit más.
Én azt nem értettem ilyen hosszú úton, hogy egy gyereket, miért nem engedtek a stewardesek az első osztály valamelyik szabad WC-jébe, amikor a másod osztályon hosszú sor állt. Sőt! Szerintem 8-10-12 embernek 2 mosdót fenntartani, miközben 200-nak 4 jut, az elképesztő.
nagyon egyet értek minden szavával.