Amit imádunk Jennifer Garnerben, az az, hogy üdítően őszinte a családjával kapcsolatban. Miközben élete a hírnév miatt kész tündérmesének tűnhet, gyerekkorában nem volt könnyű neki és édesanyjának. De mindezek ellenére a Garner család kitartott és erős maradt.
Elmesélte, édesanyja hogyan lett úrrá a szegénységen és a nehézségeken egy oklahomai farmon.
Jennifer Garner nemrég osztott meg egy inspiráló történet arról, édesanyja hogyan talált kiutat a szegénységből. Édesanyja az oklahomai Locust Grove-ban nőtt fel egy farmon, és annak ellenére, hogy nagyon szegények voltak, mindig méltósággal tudta összeszedni magát.
Jennifer így emlékezett vissza: “Azt mondta: ‘Sosem szégyelltem, hogy szegénységben nőttem fel. Inkább lenyűgözött az a méltóság és becsület, ami a szüleimben volt egész gyerekkoromban.’”
Édesanyja napi 1 dollárt keresett.
Jennifer azt is elárulta, anyukájának hogyan sikerült pénzt spórolnia: “Édesanyám napi 1 dollárt keresett azzal, hogy vigyázott a szomszéd 5 gyermekére.” Nehezen megkeresett pénzéből Life magazinokat vett, és arról álmodozott, hogy egyszer elutazik azokra a csodás helyekre, amiket az újságban látott.
Szülei valóra váltották életreszóló álmukat, hogy beutazzanak 50 államot, 7 kontinenst és az Antarktiszt.
Jennifer elmesélte azt a hihetetlen utat, amit édesanyjának be kellett járnia ahhoz, hogy maga mögött hagyja a szegénységet. Beszélt a nehézségekről, melyeket elképzelni is nehéz, és megosztotta, hogy minden esély ellenére mégis sikerült kitörnie a szegénységből.
Garner visszaidézett egy beszélgetést, amit édesanyjával folytatott, mikor New Yorkba költözött a főiskola után: “Jennifer, mindegy, hogy mivel fogsz foglalkozni, soha nem lesz olyan nehéz, mint nekem elhagyni azt a farmot.”
Jennifer nagyon hálás, hogy ilyen gyermekkora volt.
Garner elragadtatva mesélt Nyugat-Virginiában töltött gyermekéveiről, amiket “igazi gyermekkornak” nevezett. Bár tisztában van azzal, milyen nehéz felnőni egy olyan államban, ami az egészségügy, az oktatás és a közlekedés terén is alacsony szinten áll. A nehézségek ellenére Garner hangsúlyozta a közösség erejét és az értékeket, melyeket a körülötte élő emberek ültettek el benne.
Elmondta, hogy büszke arra, hogy olyan helyről származik, ahol a szomszédok törődnek egymással és magukkal is. “Mély büszkeséggel tölt el, hogy közülük származom” – mondta.
Garner meghatódott, mikor boldog születésnapot kívánt édesapjának.
Beszélt édesapja gyermekkoráról is, arról, hogy 11 évesen hogyan lett ő a családfenntartó, aki több helyen is dolgozott. A nehézségek ellenére Jennifer édesapja kitartott az egyházi közösségük tagjainak segítségével, akik támogatták őt.
Ugyanezek az emberek segítettek neki farmerré válni, ami hatalmas dolog volt számára. Jennifer elismerően nyilatkozott édesanyjáról, de azt is kifejezte, ő és nővérei mennyire büszkék, hogy édesapjuk lányai lehetnek. Az apjuk volt a végső problémamegoldó, első osztályú ölelő és a legjobb nagypapa.
Jennifer üzenete tele van szeretettel és csodálattal édesapja iránt, akit ő és nővérei mindennap ünnepelnek. A megható üzenet megmutatta apa és lánya kapcsolatának mélységét.
Ezekben az üzenetekben Garner kifejezte mély érzelmeit, miközben személyes történeteket és gondolatokat osztott meg élményeiről és tapasztalatairól. Szívből jövő szavai megmutatták a családi kötelékek és a közösség erejét, valamint az emberi lélek szívósságát a nehézségek leküzdésében.