Miért rohanunk azonnal az üzletekbe, amint egy kis pénz van a pénztárcánkban? Mert minden vásárlástól egy kicsit boldogabbnak érezzük magunkat, de néhány nap múlva ennek az elégedettségnek már nyoma sincs. Azonban megvan arra a módszer, hogy tartós boldogságot találjunk magunknak!
Kiderült, hogy a boldogság legfőbb gátja a megszokás. Amint valamit megveszünk magunknak, az rövid időn belül már unalmassá, megszokottá válik. Az elégedettségünk szintje csökken, és máris azon kapjuk magunkat, hogy új zsákmányt próbálunk megszerezni. Ez a folyamat újra és újra ismétlődik.
Egyetemi kutatók azonban megtalálták a kiutat ebből az ördögi körből. Kimutatták, hogy ugyanazt a boldogságot érezzük egy vágyott tárgy megvásárlásakor, mint mikor utazunk. De – és itt jön a legfontosabb különbség –, míg a vásárlás miatt érzett boldogság rövid idő alatt csökken, addig az utazások során szerzett emlékeink jóval tovább okoznak boldogságot.
Ha részt veszünk különleges eseményeken, megtanulunk új dolgokat – akár egy extrém sportot –, vagy rendszeresen utazunk, folyamatosan boldoggá tehetjük magunkat. Ezzel szemben egy új készülék vagy egy új autó hamarosan csak egy megszokott, érdektelen tárgy lesz mellettünk, ami egy idő után ráadásul tönkremegy, divatjamúlttá válik. Minden új élményből szép emlék lesz, ami örök forrása a boldogságnak, és velünk marad egész életünkön át.
az igaz hogy az utazás nagy élmény és egy életre szóló élmény…. csakhogy nagyon sok PÉNZBE kerül…és a megééhetési költségek mellett egyre nehezebb egy szép utazásra összegyüjteni….én imádok utazni…de egyre nehezebb………..
Nem mindenki rohan vásárolni, ne általánosítsunk! Nekem a biztonság érzete a legnagyobb boldogság, az utazgatások élményét úgyis elfelejtem, a drága utazgatások ellehetetlenítik, hogy megfelelő mennyiségű pénzt összegyűjthessek. Nekem a sok pénz nem azt jelenti, hogy most 2-3 évig jó sok mindent megvehetek, vagy megtehetek, pl. utazgathatok, hanem azt jelenti, hogy nem kell senkihez sem alkalmazkodnom, és elviselni a munkahellyel járó stresszt, miközben élhetem a jól megszokott szerény életemet változatlan anyagi színvonalon, sok-sok szabadidővel, sportolással, alacsony költségvetésű tevékenységekkel, a sok alvásra, egészséges életmódra és táplálkozásra koncentrálva, mintha dolgoznék.
Ha itthon utazgatunk az is nagyszerű élményekhez juttat. Szendvicset, innivalót vihetünk.
Nagyon sok ember azt sem tudja, hogy a saját városa, faluja mit tud neki adni látványban élményben.
A mi városunban, másik városrészben vásároltunk valamit és furcsán vannak számozva a 4 emeletes házak és soknál nincsenek kinn a házszámok. Kérdeztem egy körépkorú embert, aki már 20 éve ott lakott, hogy tőlük 20 méterre lévő tömb hányas számú? Nem tudta!
Sokan elmennek más földrészekre nyaralni és nem voltak még a szomszéd faluban sem. Még a helyi múzeumban, kiállításokon sem jártak.