Senki sem úgy születik, hogy tudja, hogyan kell szülőnek lenni. Ugyanez vonatkozik a nagyszülőkre is. Ők is tanulják, hogyan segítsenek a családnak, és örülnek az unokákkal töltött időnek. De elsősorban ők is önálló emberek, akik élvezni szeretnék az életüket. Az emberek ezt sokszor elfelejtik, ez pedig konfliktusokhoz vezethet, ahogy a következő történetben is. Az újszülött baba nagyszülei vakációzni mentek, és végül lemaradtak a szülésről.

A történet így szól.

A feleségemmel 2 hétre elutaztunk vakációzni Cancunba. Évek óta terveztük ezt az utazást, és pénzt tettünk félre, hogy el tudjunk menni. Már azelőtt lefoglaltunk és kifizettünk mindent, hogy a lányunk közölte, várandós.

Tudtuk, hogy a lányunk hamarosan szülni fog, mikor elmentünk, de csak 1 hónappal későbbre volt kiírva a szülés időpontja. Sajnos a nyaralásunk 6. napján a párja felhívott, hogy a lányunk szül, és azt kérdezte, haza tudnánk-e repülni.

Mondtuk neki, hogy lehetetlen, hogy időben odaérjünk, és hogy ő maradjon ott, és értesítsen minket mindenről. Néhány órával később a lányunk felhívott, és megkérdezte, miért nem mentünk vissza, mert nagyon szerette volna, ha ott vagyunk, mivel a szülés hosszabb a vártnál, és meg van ijedve. Ez az első gyermeke, várható volt, hogy kétségei lesznek. A feleségem biztosította róla, hogy minden rendben lesz, de mondtuk neki, hogy nem tudunk csak úgy összepakolni és elmenni. Ideges lett, és rám csapta a telefont.

Órákkal később, az éjszaka közepén már aludtunk, mikor volt egy nem fogadott hívásunk. A lányom párja mondta, hogy komplikációk léptek fel, az orvosok sürgősségi császármetszést hajtottak végre. Másnap reggel azonnal felhívtuk, és a lányunk azt mondta, meg volt rémülve, hogy a dolgok rosszul fognak alakulni, és hogy az utazásunk Cancunba fontosabb volt nekünk, mint ő, majd letette a telefont. Próbáltuk visszahívni, de nem vette fel.

A baba megszületett, egészséges, és a lányunk is rendben van. Csak fotókat láttunk az unokánkról Facebookon, mert a lányunk nem engedi, hogy találkozzunk vele, és alig beszél velünk, mióta hazajöttünk. Úgy terveztük, hogy ott leszünk az unokánk születésénél, de nyaralásunk 6. napján nem jöhettünk haza, mivel egy csomó pénzt költöttünk rá, és ha haza is jöttünk volna, nem érkeztünk volna időben. Ha időben is érkezünk, semmit nem tehettünk volna abban a helyzetben. Azt hiszem, a lányom túl kemény velünk. Már többször bocsánatot kértünk.

Elég nehéz előre látni egy ilyen helyzetet, de nagyszülők és szülők is tanulhatnak belőle.

  • Ahogyan a szülőknek meg kell tanulniuk szülővé válni, úgy a nagyszülőknek is bele kell jönniük az új szerepbe. Egy unoka érkezése erősebbé teheti a szülő-gyerek kapcsolatot, de ez nem azt jelenti, hogy a nagyszülők éjjel-nappal elérhetők az újdonsült szülők számára. A család növekedésével a szerepek megváltoznak, ami jó dolog lehet. Ennek ellenére mindenkinek szüksége van az alkalmazkodásra. Türelmesnek kell lenni, és egyenlően kell felosztani a feladatokat.
  • Mindenkinek jár a pihenés. Egy szülő sosem szűnik meg szülőnek lenni, de ahogy a gyerek felnő és önálló lesz, a szülőnek is lesz joga magával foglalkozni, utazni, új élményeket szerezni anélkül, hogy azt érezné, minden a feje tetejére áll, ha nem elérhető a nap 24 órájában. Az emberek segítségét sosem szabad magától értetődőnek venni, mindegy, hogy kiről van szó. Előfordulhat, hogy még azok az emberek sem tudnak melletted lenni, akik valóban készek segíteni. Keress más alternatívákat.
  • A családi sztereotípiák folyamatosan változnak. Ahogyan a mai anyák teljesen mások, mint a 20 évvel ezelőttiek, úgy a nagyszülők is változnak. Egyre gyakoribb, hogy a nagyszülők olyan tevékenységeket folytatnak, melyek a családtól függetlenek. A tőlük telhető legjobb módon támogatják és segítik a családot, de nem akarják elmulasztani azt, hogy élvezzék a szabadságukat. Élvezni szeretnék életük új szakaszát, és ezt engedni kell nekik.
  • A társaság megfiatalít. Ahogyan az újdonsült szülőknek szükségük van a nagyszülőkre, úgy a nagyszülőknek is szükségük van a családra az egészségük érdekében. A nagyszülők számára a társaság, az unokáikkal együtt töltött idő és a közös pillanatok fontosak ahhoz, hogy hasznosnak érezzék magukat, megmaradjon az életkedvük, növeljék az önbecsülésüket, megtörjék a rutint.

  • Az anyáknak sok támogatásra van szükségük szülés közben. Sok anya nyugtalan a szülés miatt, főleg a legelső alkalommal, vagy akkor, ha a korábbi szüléseknél már adódtak problémák. Fontos, hogy ajánld fel a támogatásodat és bátorítsd az anyukát.
  • A társaság hasznos lehet a várandósság alatt. Tanulmányok szerint a terhes nő párjának és családtagjainak közvetett vagy közvetlen támogatása segíthet a negatív gondolatok és a bizonytalanság megszüntetésében. Ezért fontos, hogy vegyük komolyan a várandós nő kétségeit és félelmeit. Figyeljünk arra, amit mond, érezze, hogy megértik és törődnek az érzéseivel.
  • Légy türelmes. Ahogy az érzelmek és a megváltozott időbeosztás átveszik az irányítást az újdonsült szülők életében, úgy konfliktusok alakulhatnak ki a baba gondozásáról vallott nézetekkel kapcsolatban. Senki sincs birtokában az igazságnak, vannak tanácsok, melyek elavultak és szükségtelenek, valamint apró szülői hibák, melyeket mindenki elkövet. Senki sem diplomázott szülőségből, ezt úgy tanulja meg az ember, hogy csinálja.
A cikk a BS angol nyelvű cikke nyomán készült a Kuffer fordításában.

4 hozzászólás

  1. Én nem szerettem volna, ha a szüleim ott vannak. A férjem ott volt. Hiszen a kettőnkké az a baba. Véleményem szerint ez a nő nagyon önző a szüleivel szemben.

  2. Szerintem egy egy őnző dög a csaj szegény szülök hagy nyaraljanak az én anyám sem jött volna haza szülésnél de nem is akartam hivni. A férje ott volt nekem meg senki csak egyedül voltam akkoriban még nem lehet apás szülés. Szégyeld magad . És kérjél bocsánatot szüleidtől ők minden áldozatot hoztak érted.

  3. 5 unokám van. Mindegyiknél ott voltam a szülésnél a folyosón izgultuk végig az egészet. Bár a menyeim szültek. Minden unokát bármikor elvállaltunk,1 lány és 4 fiú, hozták és vigyáztunk rájuk. Még a munkámba is sok esetben velem volt ,néha 3 gyerek is egyszerre.Bármikor , bármit a mai napig első szóra megteszek nekik. Most 20 év után az első unoka az egyetlen lány, aki a mindenünk ! 3 éve nem láttuk és nem vehetünk részt az életében,mert neki a mentális egészsége fontosabb mint a nagyszülei . Nem tudom ,hogy mi a baja és miért teszi ezt velünk. Még csak lehetőségem sincs megkérdezni. Telefont nem veszi fel, üzenetekre nem válaszol .Én mindent megtettem, de a szívem szakad meg ,könnyekkel ébredek, könnyek közt alszom el.

  4. Amikor Én szültem. nem volt apás szülés. de nem is szerettem volna ha bárki ott van a családból.Mert az első gyermeknél több mint 24 órát vajudtam.A véleményem az hogy mindenkinek van magánélete és ezt tiszteletbe kell tartani.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét