“Megmondtam a férjemnek, ha tovább harcol a gyerekei felügyeleti jogáért, elválok tőle.”

Kiderült, hogy a 40 éves férj elfelejtette megemlíteni, hogy van 4 gyereke. Igen, jól olvasták. A férfi családbővítési tervéről a lehető legkésőbb értesült a következő történet egyik főszereplője, Anna.

Kb. 3 nappal ezelőtt a férjem ledobta a bombát, és én rögtön padlót fogtam. Képzeljék el ezt: 32 éves nő vagyok, boldogan élem a gyerek nélküli életemet, és sikeres vállalkozást viszek nászútszervezőként. Az élet szép, igaz?

De tudják mit? A férjem, aki 40 éves, valahogy elfelejtett nekem szólni arról, hogy van 4 gyereke (James 19, Judith 17, David 11 és Eric 10). El tudják hinni? Erről a meglepő dologról 3 nappal ezelőtt szereztem tudomást.

Fogalmam sincs, mihez kezdjek.

Nos, itt tartunk, én csinálom a dolgomat, utazok a munkám miatt, és élvezem, hogy van egy kis extra pénzem és vannak megtakarításaim. Van egy számlánk a rezsire és külön számlák a megtakarításnak és a költőpénznek. Az élet szép, legalábbis valami ilyesmit gondoltam eddig.

Aztán 3 nappal ezelőtt a feje tetejére állt minden. A párom leült velem egy komoly beszélgetésre, és mindent elmondott. Gyerektartást fizet, amivel nincs baj, de azért megterhelő. 50-50%-os gyerekfelügyeletet akar, hogy spóroljon, és olyan színvonalon élhessen, ahogyan én.

Mondanom sem kell, nem voltam elragadtatva. De ki lenne?! Rám zúdította ezt az egészet, hogy közös felügyeletet akar, és elvárja, hogy én is beszálljak a gyereknevelésbe, amíg ő ápolóként műszakban van. Nem, köszönöm.

Egyenesen megmondtam neki.

Közöltem vele, hogy ha tovább folytatja a közös felügyeletért való csatározást, elválok tőle. Szerencsére kötöttünk házassági szerződést, így a válás tiszta lenne – 100%-ban az én vállalkozásom, az én megtakarításom, és az enyém a ház is, amit nagymamámtól örököltem.

De itt jön a csavar. Dühös lettem, amiért hazudott nekem, és még dühösebb, mikor leszólt, hogy nem vagyok csapatjátékos, és próbált győzködni, hogy a gyerekek nevelése sétagalopp lenne, mert már nagyok. Tényleg? Én meg nem szeretnék részmunkaidőben szülősködni.

Tévedek, mikor tartom magam az álláspontomhoz és el akarok válni tőle, ha folytatja ezt a felügyeleti harcot?

Néhány tipp a helyzet rendezéséhez.

• A lényeg a kommunikáció: Jó lenne leülni és nyíltan beszélni a férjeddel. Mondd el neki az érzéseidet, és azt, hogy mennyire dühös vagy. A tiszta kommunikáció hidat képezhet kettőtök között.
• Fontold meg szakember segítségét: Ha úgy érzed, ekkora teherrel már nem tudsz egyedül megbirkózni, fordulj szakemberhez tanácsért. Egyedül vagy párként is igénybe vehetitek a segítségét, amit tud nyújtani ezekben a nehéz időkben.
• Állítsd fel a határokat: Fontos, hogy a gyerekekkel kapcsolatos felelősség tekintetében határokat állíts fel. Ha meghatározzátok a szerepeket, elkerülhetitek a félreértéseket.
• Keress kompromisszumot: Próbálj kompromisszumra törekedni, főleg a felügyeleti megállapodással kapcsolatban. A kompromisszum olyan legyen, amivel tiszteletben tartjátok a te gyerekmentes életedet, ugyanakkor elismeritek az ő apai felelősségét is.
• Mérd fel a jogi lehetőségeket: A körülményeket figyelembe véve kulcsfontosságú, hogy tisztában legyél a törvényes jogaiddal és lehetőségeiddel. Az ügyvéddel folytatott konzultáció egyértelművé teheti a lehetséges végkifejleteket, különösen a házassági szerződés és a felügyeleti megállapodás tekintetében.

Tartsd szem előtt, hogy számodra a saját jóléted a legfontosabb. Itt az idő, hogy megvédd a döntéseidet és az értékeidet, melyek a boldogságodat és a lelki békédet szolgálják!