Karrierje csúcsán, nagyon fiatalon kapta a rossz hírt, hogy az élete örökre meg fog változni. Michael J. Foxnak 7 évbe telt, hogy a nyilvánosság előtt is beszéljen erről, és mikor végre megtörtént, elhatározta, hogy kezd valamit azzal a hatalommal és hírnévvel, amit a sorstól kapott. Sok évvel később őszinteséggel és realista optimizmussal beszél arról, milyen volt fiatalon együtt élni a Parkinson-kórral. Üzen mindenkinek, aki hasonló helyzetben van.
Egyes filmekben vannak jelenetek, amiket sosem felejtünk el. Ilyen az is, mikor Marty McFly felveszi a Gibson ES-345-ös gitárt, és játszani kezdi a Johnny B Goode című számot. Majdnem négy évtizeddel később Michael J. Fox munkája még inkább felértékelődött amiatt, ami azóta történt vele.
1991-ben a Vissza a jövőbe 3. részének premierje után a színész azt a hírt kapta, hogy Parkinson-kórja van. A ma 62 éves Fox önéletrajzi filmjének premierje keretében azzal az őszinteséggel tudott beszélni betegségéről, ami mindig is jellemezte. Mesélt a nehézségekről, bonyodalmakról is, melyek az életében adódtak.
“Parkinson-kórosnak lenni szörnyű. Egyre nehezebb és nehezebb, mindennap szenvedsz, de ez ilyen.” Bár mindig optimista maradt, még viccelődött is a remegésével és hasonlókkal, ezúttal mégis láthattuk, mit érez a színész, aki több mint 30 éve él együtt a betegséggel.
“Tudom, hogy a 80-at nem fogom megérni, nem leszek 80 éves” – mondta egy interjúban. Ez durván hangzik, de ez is az ő része, ahogyan azt a STILL: A Michael J. Fox Movie című dokumentumfilmben láthatjuk. Az egyik kritikában megjegyezték, hogy a filmben interjút készítőnek mekkora nyomást kellett gyakorolnia, hogy a színész beszéljen a fájdalmáról.
A progresszív károsodás, amit a Parkinson-kór okoz az agyban, nemcsak remegést és merevséget okoz az izmokban, de a beteg folyton sérüléseket is szenved. A színésznek több csonttörése is volt az arcában, a karjaiban, megsérült a csípője, és egy jóindulatú tumort is eltávolítottak a hátáról, ami még jobban megváltoztatta a járását.
“Bár minden alattomos módon megtámad, a Parkinson-kór nem öl meg, ezzel halsz meg” – mondta egy interjúban. Nézve őt, ahogyan így beszél, szavaiból és tetteiből is érezhető az érettsége. Összehasonlítva a diagnózis utáni első 7 évvel, mikor rejtegette a betegségét és függőségekhez folyamodott, ma egy egészen más embert láthatunk.
Michael tovább folytathatta volna az életét úgy, hogy a pénzét és hírnevét kihasználva a leginnovatívabb módszerekkel kezeltesse magát, de ő mindenkiért tenni akart valamit. Ezért 2000-ben létrehozta a Michael J. Fox alapítványt, hogy pénzt gyűjtsön a betegséggel kapcsolatos kutatásokra. Nemrég pedig biztató felfedezés született.
Egy tanulmányban találtak egy biomarkert a Parkinson-kórral kapcsolatban, egy anyagot, ami kimutatja a betegséget. “Ez mindent megváltoztat. 5 éven belül már képes leszel megtudni, hogy van-e vagy valaha lesz-e ez a betegséged, és hogy hogyan kezeld” – mondta a színész.
Dokumentumfilmjének egyik vetítésén Fox kicsit részletesebben is bepillantást engedett a nézeteibe. “Sajnálhatom magam, de arra nincs időm. Vannak dolgok, amiket tanulok ebből, és csinálom tovább” – mesélte.
Szavaiból kiolvasható egy bizonyos attitűd: “Én ezt kapom, nem fogom magam levetni a földre és sírni.” Mindenki szabadon szembesülhet ezekkel a körülményekkel, ahogyan akar és ahogyan tud, de ő az elfogadást választotta, és megértette, hogy több ezer embernek tud segíteni, ha akar. És ezt teszi 23 éve az alapítványával.
2022 novemberében Michael tiszteletbeli Oscar-díjat kapott az alapítványa munkájáért, ami eddig több mint 1,75 milliárd dollárt gyűjtött össze kutatásra. Kollégái állva tapsolták a színészt, aki azt mondta: “Srácok, ettől remegni kezdek, hagyjátok abba.” Ezen aztán mindenki elnevette magát, Fox pedig megmutatta, hogyan néz szembe az elkerülhetetlennel.
Nem könnyű úgy kezelni a helyzetet, ahogyan Michael J. Fox teszi. A neve, a pénze, a hírneve, a családja mind egyedivé teszi a helyzetét, amit valószínűleg nem lehet összehasonlítani más Parkinson-kóros beteg helyzetével. De legutóbbi interjújában a színész néhány mondatban összefoglalta gondolkodásmódját, ami jó kiindulópont a betegségben szenvedőknek.
“Rájöttem, milyen nehéz ez az embereknek, és rájöttem, milyen nehéz nekem, de rendelkezem bizonyos képességekkel, melyek lehetővé teszik, hogy kezeljem ezeket a dolgokat, és hálával veszem észre, hogy az optimizmus megőrizhető. Ha találsz valamit, amiért hálás tudsz lenni, akkor lesz olyasmid, amiért előre tekintesz és amiért érdemes tovább folytatnod.”
Ha többet tudunk a sztárok életéről, képesek vagyunk embereknek látni őket is, és megérteni, hogy ők is ugyanazoktól a problémáktól szenvednek, mint bárki más. A hírességeket körülvevő luxus gyakran inkább a média terméke, de a zárt ajtók mögött ők is ugyanúgy nevetnek vagy éppen szenvednek, sőt, akár felajánlják a segítségüket a kevesebb erőforrással rendelkezőknek, ahogyan Michael J. Fox is.