A WHO szerint a világon több mint 264 millió depressziós ember van. Az elborzasztó statisztikák felhívják a figyelmet arra, hogy ne csak a saját mentális egészségünkkel foglalkozzunk, de figyeljünk oda másokra is. Bár sokszor jó szándékból tesszük, könnyen kiszaladhat a szánkon olyasmi, amivel többet ártunk, mint használunk.
Van néhány mondat, amit a depresszióban szenvedők gyakran hallanak, de nem vigasztalják, inkább még jobban elkeserítik őket.
“Többet kellene kimozdulnod.”
Bár a napfény valóban fokozza szervezetünkben a szerotonin termelődését, és a sétától, edzéstől is jobban érezhetjük magunkat, a depresszió esetében egy súlyos betegségről van szó. Egy depressziós ember nem tud csak úgy egyszerűen felvidulni. Számukra még az olyan egyszerű dolgok, mint például kikelni az ágyból is mindennapos kihívást jelent.
“Fel a fejjel!”
Bár jó szándékból teszed, ha azt mondod egy depressziósnak, hogy “Fel a fejjel!”, csak még szomorúbbá teszed vele. Ettől csak azt az érzést kelted benne, hogy az ő fájdalma kitalált, és jobban tenné, ha egyszerűen lerázná magáról. Ha fel tudnának vidulni, megtennék. Senki sem vágyik arra, hogy szomorú legyen.
“Az egész csak a fejedben létezik.”
A depresszió komoly betegség, nemcsak egy beképzelt dolog. Tünetei igen sokfélék, kezdve az étvágytalanságtól az álmatlanságon át az önbecsülés csökkenéséig. Ha ezt mondod egy depressziós embernek, azzal azt sugallod, hogy nem hiszed el, hogy a betegsége valóban létezik.
“Túlreagálod.”
Ha egy depressziós panaszkodik arról, hogy mennyire fáj a háta, gyakran fáj a feje vagy romlott a látása, akkor nem túloz. Ezek a fizikai tünetek valóban a depresszió jellemzői, és nagyban megnehezítik a betegek mindennapi életét.
“Másoknak rosszabb.”
A toleranciaszintje mindenkinek más és más. A saját fájdalmadat sosem szabad másokéval összehasonlítani. Csak mert más látszólag nehezebb helyzetben van, nem jelenti, hogy a depressziósnak nincs joga a saját gondjai miatt szomorúnak éreznie magát.
“Nem is látszol depressziósnak.”
Egy depressziósról ránézésre nem feltétlenül lehet megmondani, hogy az. Létezik mosolygó depresszió is. Ilyen esetben az ember szörnyen érzi magát, de ezt sosem mutatja ki nyilvánosan, inkább mosolyog, hogy palástolja a valódi érzéseit. A kollégák és a barátok nem is sejtik, hogy depresszióban szenved.
Ahelyett, hogy ráerőltetnéd másokra a véleményedet vagy ítélkeznél felettük, inkább próbáld megérteni a másikat, adj neki teret, és fordulj hozzá kedvességgel. Sosem tudhatod, a másik min megy keresztül.